BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felszólalásomat két idézettel kezdjem. Az egyik így hangzik: “Kormányom biztosítja és kiterjeszti a munkavállalók jogait, megerősíti az állam szociális felelősségét, elősegítjük 300-400 ezer új munkahely létrehozását.” Ez Medgyessy Péter előző miniszterelnök ígérete volt. A következő idézet: “A kormány gazdaságpolitikájának egyik központi eleme a munkahelyteremtés, a munkához jutás segítése.” Ez az idézet Gyurcsány Ferenctől, a jelenlegi miniszterelnöktől és az ő programjából, a “Lendületben az ország” című programból való.
Nos, ezzel szemben mi a valóság, mit mutatnak a tények? A tények sajnos meglehetősen drámaiak, hiszen akár az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, akár a Központi Statisztikai Hivatal adatait nézzük, a munkanélküliség sajnálatos módon az elmúlt három évben folyamatosan növekszik. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint már több mint 400 ezer a munkanélküli, a KSH adatai szerint pedig több mint 309 ezer ember van munka nélkül. Bármelyik adatot nézzük, tisztelt képviselőtársaim, mindegyik adat azt mutatja, hogy a 2002. évi kormányváltás óta a munkanélküliek száma, a létbizonytalanságba kerülő családok száma folyamatosan nő, ezzel szemben a foglalkoztatottak száma alig növekszik, de leginkább stagnál.
Ezt más sem bizonyítja jobban, mint ha előveszik a képviselő asszonyok és a képviselő urak, mondjuk, a jövő évi költségvetési törvényt, annak is a 292. oldalát megnézik, feketén fehéren ott szerepel egy adat: a 2005. évre vonatkozóan a foglalkoztatottság növekedése nulla százalék, és ez a jövő évet tekintve pedig nulla és 1 százalék közötti növekedést mutat. Ennyit azokról az ígéretekről, amelyeket oly sokszor hallottak a választópolgárok, és amelyeket oly nem szívesen hallanak most a kormány tagjai, akár a munkaügyi miniszter úr, akár a miniszterelnök úr, amikor az ellenzéki képviselők számon kérik, hol van az ígért 400 ezer új munkahely, hol van a bővülő foglalkoztatottság, hol van az ígért létbiztonság. Hiszen azok az emberek, azok a családok, akik elveszítették a munkájukat, egyáltalán nem érezhetik magukat biztonságban, nem érezhetik úgy, hogy az életük kiszámítható pályán mozogna, mert ha ma van munkám, akkor majd holnap is lesz. Ezek azok a válaszok, amelyek arról szólnak, hogy azért nő a munkanélküliség, mert ma jó munkanélkülinek lenni, mert jobb az ellátórendszer, de ezeknek az embereknek ez egy nagy nulla, egy semmi, mert ha már minősíteni lehet, akkor leginkább egy cinikus válasz, semmint akár a helyzetükre vonatkozó, bármilyen segítő szándékot takaró ígéret, akár a tények tiszteletben tartása és javítása lenne.
Elhangzott az az ígéret is, hogy könnyítünk a vállalkozók terhein, szólt a kormányprogram, hiszen nagyon jól tudjuk, ma azokat a munkahelyeket, amelyek az országban kenyeret adnak az embereknek, a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások biztosítják. A dolgozók kétharmadának, illetve körülbelül kétmillió embernek tudnak vagy tudnának, esetleg még ennél is többnek munkát biztosítani, abban az esetben, ha a körülmények, az adó- és járulékpolitika, illetve a gazdaságpolitika olyan lenne, ami a helyzetüket megkönnyíti, illetve versenyképessé teszi őket akár az Európai Unió más tagországaiban működő vállalkozásokkal, vállalkozókkal szemben is.
Ezzel szemben mi a valóság? Az a valóság, hogy adócsökkentésre ez idáig nem került sor, sőt 33 esetben emelték az adókat, hat új adónemet vezettek be, és volt olyan adónem, tisztelt miniszter úr, amelyet év közben vezetett be a kormány, amelyet év közben szavazott meg a kormánypárti többség. Volt már ilyen; ez akkor volt, amikor még Bokros Lajos volt a pénzügyminiszter, bizony, akkor is sor került év közben az áfatörvény módosítására.
A hazai vállalkozások számára biztosított pályázati lehetőségek, pénzügyi források azt lennének hivatva támogatni, hogy megmaradjanak a munkahelyek, hiszen kerülhet olyan helyzetbe egy vállalkozás, hogy átmenetileg piaci problémái vannak, átmenetileg visszaesik a piaci megrendelés, de várható, hogy egy ilyen visszaesést követően ismételten stabilizálódik a helyzete. Ehhez lehetne igénybe venni különböző támogatásokat, illetve olyan beruházásokhoz, amelyek új munkahelyeket teremtenek. Sajnos, ezek a pénzügyi források, ezek a lehetőségek évről évre csökkenő tendenciát mutatnak. Ezt a megállapítást tette az Állami Számvevőszék is a költségvetési törvény végrehajtásáról szóló beszámolójában.
Olyan javaslatok és parlament elé benyújtott törvényjavaslatok is kerültek a parlamenti többség asztalára, amelyeket azzal a szándékkal nyújtott be a Fidesz-frakció, a Fidesz-frakció képviselői, hogy ezeken az adó- és járulékterheken kívántak csökkenteni, illetve tettünk olyan javaslatot is, amely a pályakezdő fiatalok munkába állását segítette volna. Azért csak “volna”, mert érdemi vita nélkül ezeket a javaslatainkat sem tárgyalta meg a parlament, jóllehet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök folyamatosan arra szólítja fel az ellenzék vezetőjét és az ellenzéki frakciót, hogy tegyük le javaslatainkat, beszélgessünk, vitassuk meg, utána hozzunk együtt közös döntést.
(13.50)
Milyen kár, hogy ezek a felkérések, vagy ha úgy tetszik, felszólítások a miniszterelnök részéről csak a nagyközönségnek szólnak, de akkor, amikor érdemi vitában kellene szót ejteni egy-egy törvényjavaslatról, akkor ez nem történik meg.
A pályakezdők helyzete elkeserítő, hiszen jelenleg, és ez is folyamatosan növekvő tendencia, minden ötödiknek nincsen munkája, úgy kezdi a felnőtt életét, hogy nem tud elhelyezkedni. Ezzel kapcsolatban tettünk olyan javaslatot is, hogy a fiatal pályakezdők vállalkozóvá válását segítse a Munkaerő-piaci Alap, illetve az azt felügyelő miniszter, fogadja el azt a javaslatunkat, hogy a rendkívül szigorú feltételeken enyhítsenek. Hiszen az igénybe vett támogatás összegének a másfélszeresére kell ingatlanfedezetet biztosítania például ma egy fiatal pályakezdőnek, akinek amúgy ugyan mégis milyen ingatlan lenne a birtokában, hiszen még csak most kezdi felnőtt életét, hacsak nem dúsgazdag szülők állnak a háta mögött, de akkor feltehetően nem munkanélküli, és nem kezdi pályázat benyújtásával a pénzügyi forrásoknak a megteremtését. Tehát szerettük volna, hogyha ezt a javaslatunkat meghallgatják, és a Munkaerő-piaci Alapból ezeknek a fiataloknak a vállalkozóvá váláshoz megfelelő pénzügyi forrást biztosítanak.
Ezenkívül azt is javasoltuk, hogy ne csak az ötnél több dolgozót foglalkoztató vállalkozók pályázhassanak a különböző fejlesztési pénzügyi forrásokra, hanem azok a vállalkozók is, akik ennél kevesebb dolgozót tudnak foglalkoztatni.
Engedjék meg, hogy mint a kevés számú parlamenti képviselőnők egyike, a nők munkavállalási esélyeiről is külön szóljak, hiszen a statisztikák ebben a témakörben is elég elkeserítő tendenciát mutatnak: csökken a nők foglalkoztatottsága, viszont emelkedik a munkanélkülisége. Ennek ugyanaz az oka, mint a pályakezdők vagy a férfiak esetében, hogy kevés az a munkahely, ahol el tudnának helyezkedni. Hiányzik bizony az a 400 ezer munkahely, ahol akár a nők is munkát találhatnának maguknak, hiszen nem megoldható az, különösen egy falun élő asszony számára, ahol még bölcsőde sincs, hogy a gyermekét el tudja helyezni, már csak azért sem, mert az egyre csökkenő költségvetési normatívák, amelyek a gyermekintézmények fenntartását szolgálják, pontosan az ellenkező hatást érik el.
Tisztelt Miniszter Úr! Nézze meg a jövő évi költségvetési törvényjavaslatot: például a bölcsődei normatívának is csökken az összege. Jóllehet a tízezer fő fölötti településeken bölcsődét kötelező működtetni az önkormányzatoknak, arról már nem is beszélve, hogy a három év alatti gyermekeknek összesen a 8 százalékát tudják elhelyezni, merthogy nincsen hol elhelyezni.
De nem jobb azoknak az édesanyáknak a helyzete sem, akik óvodában vagy az általános iskola alsó osztályaiban szeretnék biztonságos helyen tudni a gyermeküket, mert pontosan az önkormányzati finanszírozás miatt, annak a csökkenő forrása miatt egyre rosszabb helyzetben vannak, különösen a vidéken élő anyák, mert bezárják az óvodákat, megszüntetik az általános iskolákat, illetve összevonják, ezzel pedig arra kényszerítik az édesanyákat vagy az édesapákat, hogy a gyereküket már hajnalban kirángassák az ágyból, és eljuttassák a szomszéd településre.
Higgye el, miniszter úr, nem olyan könnyű és egyszerű vidéken az egyik faluból akár a másik faluba is eljutni, ott nem úgy járnak a helyközi autóbuszjáratok, mint Budapesten a villamosok. Jó lenne, hogyha a kormány időnként kitekintene Budapest határain kívülre is, és figyelembe venné a vidéken élő szülők problémáit, azoknak a szülőknek a problémáit, akik szeretnének munkába állni.
A részmunkaidő és a távmunka kérdése is olyan, amely ígéretként szerepelt, de nem valósult meg, hiszen alig néhányan dolgoznak ebben a foglalkoztatási formában. A részmunkaidőnél 4-5 százalék munkavállaló talán az, aki ilyen munkakörben vagy ilyen munkát el tud látni. A távmunkára tavaly 313 millió forintot fordítottak, tisztelt miniszter úr, miközben mondjuk, a kormányzati sikerpropagandára, a száz lépés beharangozására, az SMS-kampányra, illetve “a kirobbanóan sikeres Magyarország” című kampányra el tudtak költeni 500 millió forintot. Üdvösebb lett volna, hogyha ezt a félmilliárd forintot is arra fordítják, hogy azok a nők, azok az asszonyok, akik gyermeket nevelnek, de szeretnének dolgozni, azok megtalálják maguknak a munkát.
Összefoglalva - mert sajnos az időkeret ennél többet nem tesz lehetővé számomra, hogy bővebben kifejtsem még frakciónk álláspontját a benyújtott jelentéssel kapcsolatban - azt tudom a benyújtott jelentéssel kapcsolatban mondani és az ehhez csatolt országgyűlési határozati javaslathoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy nem fogadjuk el, nem támogatjuk, mert a munkahelyek száma nem gyarapodott, szemben a munkanélküliséggel, és ezek a meghozott intézkedések semmilyen formában nem segítették elő, hogy a dolgozni akaró emberek (Az elnök ismét csenget.) maguknak munkát találjanak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
