PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Gógl Árpád képviselőtársamhoz hasonlóan én is egy részterülettel szeretnék foglalkozni. A pedagógus közalkalmazottak, az egyetemi és főiskolai oktatók foglalkoztatására irányul a hozzászólásom, s részben az ő bérezésükre. Bár tudom, hogy a pedagógus-munkanélküliség méreteiben-arányaiban a munkanélküliek számához képest ma még elenyésző, de azon a szakterületen, amellyel foglalkozom, ez azért jelentős probléma. Ezenkívül szeretnék egy kicsit foglalkozni az oktatásüggyel is, ami nem haszontalan, hiszen expozéjában miniszter úr is többször említette az oktatás, a képzés és az átképzés fontosságát.
Ennek a ciklusnak az elején azzal szembesülhettünk, hogy a pedagógusbérezés ügyében egy egyszeri jelentős béremelést, majd évenként az országos átlagot meghaladó béremelést ígértek a szocialisták a választási kampányukban. A megvalósulás eléggé felemás lett. A jelentős emelés megtörtént, de úgy tűnik, hogy ez a jelentős emelés négy évre szólt. Mindez azt jelenti, hogy mára elértéktelenedett az illetmény, a fizetések előteremtése és az intézmények működőképességének a fenntartása csak elbocsátásokkal lehetséges.
Hogyan is szólt annak idején Medgyessy Péter kormányprogramja? “A kormány kedvező fordulatot akar elérni a pedagógusok, az oktatásban dolgozók anyagi elismerésének több évtizedes rendszerében. 2002. szeptember 1-jétől átfogó és jelentős béremelést hajtunk végre úgy, hogy egy egyszeri 50 százalékos béremelés, majd azt követően a ciklus egészében folyamatos reálbér-növekedés valósuljon meg.” Egy kicsit részletesebben szólnék arról, hogy mi is valósult meg ezekből az ígéretekből.
2002. szeptember 1-jétől valóban megtörtént az 50 százalékos béremelés, de ennek fedezetét csak 2002 végéig biztosította a kormány, arra a bizonyos három hónapra. Abból a pénzből, azokból a forrásokból volt ez lehetséges, amit a polgári kormány tartalékként otthagyott a költségvetésben.
(15.00)
2003. január 1-jétől azonban a normatívák ezt a béremelést már nem fedezték. Emiatt, ahogyan ezt egyébként akkor az Állami Számvevőszék is több alkalommal megállapította, 100 milliárdos hiányt görgetnek az önkormányzatok. 2003-ban mi történt? Egy nullaszázalékos béremelés történt a pedagógusoknál. 2004-ben az önkormányzatok háromnegyede, az Állami Számvevőszék jelentése szerint 2355 helyi önkormányzat nem tudta végrehajtani a 6 százalékos béremelést, illetve nem teljes egészében. 2005-ben pedig egy üres bértáblát nyújtott be a kormány, üres bértáblával nyújtotta be a kormány a költségvetést. Ezt az ÁSZ ismételten kifogásolta. A végül javasolt béremeléshez sem adott megfelelő forrást a kormány, annak közel fele, 13-14 milliárd forint hiányzott. Az ÁSZ szerint ez és a 2004-ről örökölt helyzet a forráshiány növelését okozta.
A kormány szerint a különbözetet takarékossággal kell biztosítani. A takarékosság egyik eredménye ebben az évben 218 bezárt óvoda, iskola, illetve egyes szervezetek által készített felmérések szerint mintegy 6 ezer elbocsátott pedagógus. A 2006-os költségvetést is megkaptuk, most tárgyalja az Országgyűlés. Újból üres bértálát nyújtott be a kormány, tudjuk, hogy a tárgyalásokon egy 4,5 százalékos emelésről van szó, de csak szeptember 1-jétől, ez éves szinten másfél százalékot jelent. Az önkormányzatok ugyanakkor 28 milliárd forinttal kevesebbet kapnak majd oktatási támogatásra. Ez 5 százalékos csökkentést jelent gyerekenként, 19 300 forintos elvonást. Könnyű azt belátni, hogy jövőre mit fog ez ismét okozni majd a pedagógusfoglalkoztatásban.
A felsőoktatásban a helyzet lényegében megegyezik a közoktatással. Ezen a területen a támogatások szinten maradtak, ugyanakkor az állandó elvonások, maradványképzések, zárolások évi több tíz milliárd forint hiányt eredményeztek. A megszorításokat ezen a területen is csak elbocsátásokkal tudták ellensúlyozni, csak az idén több ezer ember került az utcára. 2005-ben az év elején a Magyar Rektori Konferencia írt nyílt levelet a miniszterelnökhöz, melyben felhívták a figyelmét arra, hogy a felsőoktatásban nincs meg a béremelések kifizetéséhez a szükséges fedezet. Magyar Bálint a válasszal meg is előzte a miniszterelnököt, és felelt a rektoroknak: támogatná, hogy a szeptemberi 4,5 százalékos béremelés ne legyen kötelező, hanem csak ajánlott. Úgy gondolta, az a normális, hogy az állami intézményrendszerben, a felsőoktatásban a közalkalmazottak esetében fakultatív legyen a béremelés, aki képes rá, az kifizeti, aki nem, ott egy kicsit vékonyabb lesz majd a boríték.
A miniszter szerint nem probléma, ha egy egyetemről 500 embert kell elküldeni, hiszen abból 350 nem is oktató, azaz egyetemenként 100-150, összességében 2-3 ezer oktató elküldése nem árt a felsőoktatás színvonalának. Pedig árt, hiszen hosszú távon ez a minőség romlásához vezet. A gyakorlatban olyan történetek vannak, hogy a hallgatók a kreditrendszerben nem tudnak felvenni bizonyos tárgyakat, mert nincs elég oktató.
De mi legyen az elbocsátott technikai dolgozók eddig elvégzett munkájával? A miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy nem helyes, ha az ilyen munkát közalkalmazottak végzik az egyetemeken, inkább a hallgatók végezzék ezt el diákmunka keretében, hiszen ez a minimálbér összegéig járulékmentességet élvez. Csodálatos foglalkoztatási elképzelés! Az óvónőnek készülő vagy filozófia szakos hallgató két előadás között délelőtt, mondjuk, villanyt szerelne, délután pedig kertészkedéssel relaxálnak a másnapi zárthelyi dolgozatra. De komolyra fordítva a szót milyen közalkalmazotti béremelés az, amit csak az hajt végre, aki akar vagy aki tud?! A kormány ma nyugodtan szemléli, hogy 31 felsőoktatási intézmény utcára tesz 6-8 ezer egyetemi, főiskolai dolgozót, köztük jelentős számban oktatókat is.
Végezetül, úgy gondolom, hogy a foglalkoztatás ügye és az oktatás világa csak látszólag egymástól távol fekvő terület. A miniszter úr expozéjában azt mondta, hogy a kiművelt emberfő a gazdaság hajtóereje. Igenis fontos az oktatás ügye, és az oktatásból történő forráskivonás, ami ma, napjainkban történik, a normatívák 25 milliárdos csökkentése, a közoktatási törvény 118. §-ának módosítása, mely a finanszírozás garanciáját szolgálta, mind abba az irányba mutat, hogy a kormány ezen a területen szűk látókörű. Pillanatnyi haszon és megtakarítás érdekében feláldozza a magyar oktatásügyet, amelynek hosszú távon a negatív hatásai felmérhetetlenek nemcsak az oktatás és a művelődés, hanem a foglalkoztatás területén is. A szegénység felszámolásáról, esélyegyenlőségről, a tátongó társadalmi szakadék betöltéséről beszélnek, mindehhez, azt gondolom, a legjobb út az oktatás fejlesztése. A képzett, tanult állampolgár a foglalkoztatási versenyben is jobban megállja a helyét.
Kérem miniszter urat, akiről tudom, hogy az oktatáspolitika világa nem áll tőle távol, nem áll messze öntől, legalább ön képviselje a kormányban a magyar oktatás ügyét, ha már erre egyébként a mai oktatásirányítás képtelen. Az oktatásba, képzésbe fektetett pénz hosszú távon megtérül a foglalkoztatás világában. A jó, a magas színvonalú oktatás könnyebbé teszi a mindenkori foglalkoztatási és munkaügyi miniszter dolgát is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
