DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, három jogszabály egységes tárgyalása zajlik, ami közül a terjedelmében legnagyobb, a tőkepiacról szóló törvény és annak módosítása, úgy érzem, a jogalkotásnak, a jogalkotásban eljáró szerveknek nem adott igazi lehetőséget arra, hogy valamilyen sajátos jogszabálytervezetre kerítsenek sort, hiszen gyakorlatilag a jogszabály minden lényeges rendelkezése európai uniós szabályozással teremti meg az összhangot.
Éppen ezért tényleg kíváncsian várom a Dancsó képviselő úr által bejelentett módosító javaslatokat, aki rendkívül tiszteletre méltó és szakszerű módon szólalt föl, mint minden hasonló tárgyú ügyben. Meg kell hogy mondjam, a részletes felszólalásából nem következett az a fantasztikus elítélés, amivel zárta a felszólalását, különösen a tőkepiacról szóló törvény esetében, amelyben, megismétlem, igazából nincsenek olyan sajátos rendelkezések, amelyek túlmutatnának az európai uniós normakényszeren, illetve amik vannak, noha vitathatók, de se pró, se kontra különösebb jelentőségük - azt hiszem - a magyar piac működésében nincs, és itt igazi jogi problémákat sem sikerült föllelnem.
Abszolút technikai kérdéseket szabályoz a törvényjavaslat az első részében, amelyek fontos kérdések természetesen; az áttörési szabályok nagyon érdekesek, és én a magam részéről nagyon kíváncsi vagyok, hogy amíg a piac meg nem szokja ennek a működését, technikai lebonyolítását, ez hogy fog érvényesülni, tehát ennek a törvénynek ez a része rendkívül érdekes lesz a magyar gyakorlatban történő megvalósulásánál. A technikai kérdés természetesen a vételi ajánlatra vonatkozó határidő, és helyes, hogy ez módosult.
A következő lényeges rész a kockázatitőke-alapok helyzete, illetve a tőkealap-kezelők sorsa, további működése. Azt gondolom, hogy az ezzel kapcsolatos szabályozás korrekt, nyilván, hogy a részletszabályok, technikai szabályok később kerülnek megteremtésre, és nincs akadálya annak sem, hogy a törvényalkotás folyamán ezzel kapcsolatban megjelenjenek indítványok, de én azt gondolom, hogy generálisan ez a szabályozás - még egyszer mondom és megismétlem - se pró, se kontra nem ingatja meg a tőkepiac és általában a piac működését.
Nagyon érdekes kérdés - és megint a Fidesz felszólalására kell hogy visszatérjek - a Keler Rt., a központi értéktár, értéktárkezelő tevékenysége, ahol meg kell hogy mondjam, nyomósnak tűnnek a képviselő úr érvei. Egy igazi problémám van: felteszem, ez a törvényjavaslatból, az indokolásból is következik, hogy ez megint egy nem magyar jogalkotó fejében megszületett ötlet, hanem gyakorlatilag egy uniós elvárás teljesítése. Magyarul, a kockázatok csökkentésének szándéka vezette a jogalkotót, erre a kockázatra fölhívták a figyelmet az uniós jogalkotás és jogalkalmazás során. Azt, hogy ez a megoldás technikailag javítható-e, nem vonom kétségbe, de az ellenzéki felszólalásból maga a megoldás vitatása volt kihallható, és ezért is utaltam - sőt talán elsősorban emiatt - a felszólalásom kezdetén arra, hogy a magyar jogalkotónak szuverén döntési lehetőségei ebben a jogszabályban nem igazán találhatók.
Persze, ez egy örök vita, hogy más megoldás van-e, vagy teljes egészében kell konformmá tenni a magyar jogalkotást is az európai uniós elvárásokkal, de ebben a tekintetben is kíváncsian várom és fogom olvasni a módosító javaslatokat, amennyiben azok az ügy lényegét nem érintik, tehát amire a kockázattal, a kockázatitőke-kezeléssel kapcsolatban az Unió a figyelmet felhívta.
A tőkepiaci törvény további részei egyértelműen technikai kérdések, tehát nem gondolom, hogy ezek külön vitatása ebben a tárgyalási szakban érdemes lenne.
Nagyon érdekes kérdés, és nagyon érdekes felvetések hangzottak el eddig is a vezérszónoki körben a lakás-takarékpénztárak működésével kapcsolatos jogalkotásnál. Ami egyértelműen üdvözlendő, és azt hiszem, hogy ezt igen pontosan írta le… - itt tudtam lenni és meg is hallgattam Horváth Csaba úr felszólalását, aki tulajdonképpen a legjelentősebb részét emelte ki a lakásbizottság szempontjából a lakás-takarékpénztárak működésének; nevezetesen azt, hogy a társasházak működése a továbbiakban könnyebbé, áttekinthetőbbé, tervezhetőbbé válik. Ilyen tekintetben a takarékpénztárak működtetése társasházi oldalról elvileg ki fogja állni az idő próbáját. De az igazi probléma valóban az, amit Szabó képviselő úr és a Fidesz képviselője is fölvezetett, és ez az, amire valamit ki kell találnunk, mert a törvénytervezetben szereplő megoldás nem jó.
Nem jó tehát, hogy az egyik legfontosabb része azért került át… - a közművekkel kapcsolatos takarékpénztári szolgáltatások igénybevétele kikerülne a törvényből a javaslat szerint, és ez nemcsak azért problémás, mert én ezt nem ellenőrzöm, de minden további nélkül elfogadom, hogy a lakás-takarékpénztárak működésének legnagyobb részét ma már ez a terület teszi ki a működés szempontjából. Ami ennél fontosabb - persze biztos, nagyon lényeges kérdés, hogy a lakás-takarékpénztárak sorsa hogy alakul -, tény az, hogy a közművekhez, elsősorban a víz- és csatornaközművekhez történő valamiféle közös takarékoskodás léte alapvető fontosságú az egész ország szempontjából.
Azt is tudjuk persze, hogy a sokszor emlegetett és elsősorban az ÁSZ-jelentésből megismert visszaélés komoly veszélyeket rejt, egyértelműen bűncselekménynek tűnik. Erre valamiféle - majdnem azt mondtam, hogy gyors, rapid - megoldást kell találni, de ha igaz, hogy itt többéves késedelem van, akkor azt kell hozzátenni, hogy most már gyors megoldást kell vagy kellett találni, de egyértelműen úgy látszik, hogy a gyereket kiöntjük a fürdővízzel együtt.
Tehát egyetértés van abban, úgy érzem, a parlamenti patkó minden oldalán ezt hallottam ki, hogy ezt a visszaélési lehetőséget radikálisan és gyorsan meg kell szüntetni, de úgy tűnik, hogy nem ezzel a megoldással. Itt tehát két különböző cél van, és nem szabad az egyik célt, a lakás-takarékpénztárak működésének legfontosabb elemét veszni hagyni azért, hogy valamiféle visszaélésre a jövőre nézve mint lehetőséget megszüntessünk. Tehát jelzem, hogy mi is gondolkodni fogunk módosításon. Biztosra veszem, hogy máshonnan is megszületnek módosító javaslatok. Legyen közös a szándék, a visszaélés lehetőségét szüntessük meg, de tartsuk fönn továbbra is a közművek működtetésével, létesítésével kapcsolatos pénztár rendelkezésre állási lehetőségét.
Végül a harmadik jogszabály, amit ebben a vegyes felszólalásban érinteni kell, egyrészt az adóslistával kapcsolatos szabályozások, tehát a pénzügyi hitelekkel kapcsolatos tartozások fennállásával, nyilvántartásával kapcsolatos szabályozások, másrészt - mert ezt a képviselő úr szóba hozta - az OBA-val kapcsolatos rendelkezésekről szeretnék röviden szólni.
Az egyértelmű, hogy elsősorban a magánszemélyek - nem is annyira a vállalatok, jogi személyek piacra kerülésével - belépésével, és helyesen mutatott rá a képviselő úr, a lakásépítéssel kapcsolatos hitelesítési gyakorlat tömegessé válásával derült az ki mindenki számára, hogy a BAR-listák léteznek, a BAR-listára kerülés rendkívül komoly következményekkel jár.
A harmadik: hadd erősítsem meg a saját jogászi praxisomból, onnan nemcsak hogy nehéz kikerülni, onnan lehetetlen kikerülni. Egész egyszerűen tulajdonképpen - idézőjelben - nevetséges tartozások fennállása miatt bármelyik pénzintézet eljárását követően, ha valaki fölkerül a BAR-listára, akkor ott egyrészt hogy megismerje, megtudja, hogy mi a fölkerülés oka, ez sziszifuszi küzdelem, tessék nekem elhinni, és azt is tessék elhinni, hogy akár valós ez a tartozás, akár valamilyen tévedés eredménye, a történet megoldhatatlan.
(12.30)
Nincs ma olyan törvényes, nem törvényes út, amely ennek a tisztázására alkalmas lenne, tehát hogy ebben valamit lépni kellett, azon nem lehet vitatkozni, és azt hiszem, egyikünk sem teszi ezt. Én tehát a magam részéről üdvözlöm ezt az ügyfélbarát rendelkezést, ami azt jelenti, hogy részint tájékoztatási kötelezettsége áll fenn egyfelől a pénzintézeti szektornak, másfelől a dolog természeténél fogva tájékozódási lehetősége van a hitelt igénybe vevőknek.
A másik nagyon lényeges dolog, hogy megjelenik a jogorvoslati lehetőség, tehát itt most már egy kaffkai helyzeten lépünk túl lassan, én mindenképpen úgy ítélem meg a dolgot. Itt lehetőség van tudomásszerzésre, és van lehetőség a jogorvoslatra, tehát a magam részéről tényleg üdvözlöm ennek a kérdésnek a napirendre tűzését, és pillanatnyilag hiánytalannak ítélem meg az ezzel kapcsolatos jogszabálytervezetet.
A másik érdekes kérdésen tulajdonképpen a vezérszónoki felszólalás után kezdtem csak el gondolkodni, mert előzetesen nem láttam problémát az OBA-val kapcsolatos jogszabálytervezetben. Érdemes végiggondolni azokat az érveket, amelyeket hallottunk, hogy megfelelő-e itt a jogszabályszerkesztés. Azt gondolom, hogy a jogszabálykészítő, a jogalkotó abból indult ki, hogy az Országos Betétbiztosítási Alapnak - most a végletekig leegyszerűsítve - két fontos funkciója volt. Egyrészt egy közös biztosítási, kárviselési, kockázatviselési közösséget teremtett akkor, amikor bármilyen pénzintézeti esemény miatt az ott bajba került ügyfelek részére valamiféle limitált szolgáltatást nyújtott, és ez a - nevezzük így - biztosítási funkciója változatlanul megmarad. A másik - és a vita, úgy tűnik, ebben áll -, hogy a pénzügyi rendszer úgymond válságával, esetleges válságával kapcsolatos stratégiai működésben részt vesz-e az OBA, és milyen mértékig, amire a jogalkotó úgy hívja fel a figyelmet, hogy a válságkezelésben milyen funkciói vannak az OBA-nak.
A magam részéről azt el tudom fogadni, hogy az Országos Betétbiztosítási Alapnak elsődlegesen a biztosítási funkciója az, ami fennmarad, és a válságkezelésben való részvétele megkérdőjelezhető, részint hogy itt rendelkezésre áll a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Magyar Nemzeti Bank, amelyek elsősorban e stratégiai tevékenységben veszik ki a részüket. Azt a felvetést nem igazán értem, hogy akkor mi szükség van az OBA-ra, mert a “biztosítási funkciója” - mindig idézőjelek között használom ezt a biztosítási funkciót - változatlanul fennmarad, és valóban kérdés az, hogy a Nemzeti Bank, illetve a PSZÁF mellett szükséges-e, amennyiben igen, akkor pedig a funkciókat jelentősen körül kellene határolni. Az egyik megoldás az, hogy a feladatokat, funkciókat megjelöljük, egymástól elhatároljuk, a másik megoldás pedig az, hogy csökkentjük az ilyen funkcióval rendelkező szervezetek számát - ezt tette a jelenlegi törvénytervezet. Ezzel kapcsolatban aggályunk tehát nincs. Amennyiben túl ezen a vezérszónoki felszólaláson a módosító javaslatok sorában, illetve a részletes vitában ez kifejtésre kerül, akkor egészen biztos, hogy a képviselő úr személye miatt mindenképpen megfontolásra alkalmas.
Mindezekkel együtt mind a három jogszabálytervezetet támogathatónak tartjuk, az SZDSZ-frakció támogatni is fogja az általános vitára alkalmasságát is; a jogszabály érdemében is igenlő szavazatunk lesz, azzal természetesen, hogy az említett körben mi is fogunk módosító javaslatot benyújtani, illetve az elolvasását követően a többi módosító javaslatot is megfontoljuk, hogy azok támogathatóak-e vagy sem.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
