DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, három jelentős törvényjavaslat fekszik az asztalunkon, és amikor megkaptuk a futárpostai anyagban, akkor kezdtem örülni, hogy ezt külön is fogjuk tárgyalni. Nagy szomorúságomra kiderült már a napirend elfogadásakor, hogy ezt együttesen kívánja megtárgyaltatni a kormány, holott azt hiszem, hogy önmagában is, külön-külön is érdemes és értelmes lenne erről szót váltanunk.
Ráadásul annak is örültem, hogy végre nem salátatörvény kerül elénk, hanem valóban egy-egy törvényjavaslatról ki lehet fejteni önállóan is a véleményünket. Sajnos, ez a tárgyalási módszer ezt is megakadályozza, és mégiscsak egy ilyen csúnya szóval kvázi “salátatörvénnyé” deklarálódik ez a három törvény. Ezt nagyon fájlalom és sajnálom.
Mindezek mellett úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatokban megfogalmazottak egy része támogatható és helyes irány, más része viszont elgondolkodtató és helytelen irány. Mivel kénytelen vagyok három részre különválasztani a javaslatot, hiszen így került beterjesztésre, ezért engedjék meg, hogy külön-külön is szóljak róluk.
Először talán a lakás-takarékpénztárakról szóló törvényről. Ahogy Szabó képviselő úr is utalt rá, valóban, ennek a törvénynek a benyújtását elsősorban az idézte elő, hogy olyan szisztémák, olyan rendszerek kezdték felütni a fejüket, illetve most már hosszú évek óta működnek, mint például az Ökotám-rendszer, amely a rendszerben meglévő hatékony és jó dolgokat nem helyes módon használta, illetve használtatta fel. Látnunk kell ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban azt, hogy ha ez a törvényjavaslat megvalósul, abban az esetben a lakás-takarékpénztárak valószínűleg egy időre becsukhatják a kaput; két ok miatt: egyrészt lehetetlenné válik a víziközmű-társulatokhoz kapcsolódóan a lakás-előtakarékosság, hiszen kiveszi a törvény hatálya alól ezt a lehetőséget, másrészt a befizetők, akik eddig, mondjuk, megtehették azt, hogy az utolsó hónapban fizettek be a lakás-takarékpénztárakba, a teljes adókedvezményt és adó-visszatérítést megkaphatták, jogosultak voltak.
Gyakorlatilag az elmúlt években ez a két elem volt az, amely a lakás-takarékpénztárak esetében a növekedést, a fejlődést eredményezte, és sajnos az egyéb célú lakásmegtakarítások gyakorlatilag stagnáltak, a nullához közelítettek. Ezért mondom azt, hogy ezáltal a két módosítással bizony azt fogjuk elérni, hogy a lakás-takarékpénztárak becsukhatják a kapukat.
Ennek ellenére azt mondom, hogy a szándék méltányolható, hiszen gyakorlatilag az adókedvezmény-kihasználás ilyen értelemben arbitrázs lehetőséget biztosított azok számára, akik éltek vele, tehát elgondolkodtató az, hogy ezt meg kell szüntetni ilyen formában, és valóban az arányos befizetésekhez kell igazítani az adó-visszatérítést.
A másik esetben úgy gondolom, hogy valóban szükséges és kerülendő az, hogy - Keller képviselő úr szavaival, aki a számvevőszéki bizottságban használta ezt - bűnöző csoportok használják ki a lakás-takarékpénztári szerződéseket, megakadályozzuk ennek a továbbélését, hiszen gyakorlatilag ha zöld utat adunk ennek a formának, az államháztartás pár éven belül akár fel is borulhat, hiszen azt üzenjük, hogy igenis, lehet ügyeskedni, igenis, lehet indokolatlanul és jogtalanul igénybe venni támogatásokat, ez pedig nem helyes, nem helyénvaló.
Tehát látva ezt a kettősséget, hogy egyrészt a lakás-takarékpénztárak helyzete ellehetetlenül, másrészt viszont látva azt a kényszert, amibe belekerült a kormány, hiszen három évig késlekedett, ne felejtsük el, Keller képviselő úr azt mondta, hogy amikor államtitkár lett 2002-ben, már észlelte, hogy itt bűnözői csoportok munkálkodnak, nem történt semmilyen lépés, nem következett be ebben semmilyen érdemi változás, törvénymódosítás. Tehát lassan kényszerhelyzetbe került a kormány, ezért három elemében is megváltoztatta a vízközmű-beruházások megvalósításának lehetőségét; egyrészt a kedvezményes kamatozású hitelek igénybevételének szigorításával, amely a szeptember 28-ai kormányrendeletben manifesztálódott, továbbá ebben a törvényjavaslatban és a közműfejlesztési hozzájárulások Kincstár általi ellenőrzése tekintetében pedig a zárszámadási törvényjavaslatban került pontosításra, illetve megakadályozásra.
Gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy ezáltal a víziközmű-beruházások is megszűnnek Magyarországon, hiszen olyan szigorítások léptek életbe, amelyek lehetetlenné teszik az eddigi formában történő megvalósításukat. A kérdés az, hogy ez-e a cél. Úgy gondolom, hogy ez nem lehet cél, hiszen hihetetlenül nagyra nőtt már így is, egyes vélemények szerint 1300 milliárd az a hiányzó összeg, közműollónak is nevezik, amely a csatornaberuházásokhoz szükségeltetne. Az látszik, hogy ebben a formában nem működik.
Én mindenesetre elképzelhetőnek tartom azt, hogy ha azt a káros jelenséget, amit az Ökotám névvel foglaltunk körbe, és az Állami Számvevőszék kimutatta, hogy hol indokolatlan és hol jogtalan az igénybevétele ezeknek az állami támogatásoknak az önkormányzatok részéről, ha ezt sikerül kiküszöbölnünk és megakadályoznunk, akkor nagyon gyorsan el kell gondolkodni, még a jövő év során arról, hogy hogyan és mi módon lehet visszaállítani ennek a rendszernek egyes elemeit azért, hogy a csatornaberuházások ne álljanak meg teljes egészében, ne legyenek ellehetetlenítve, hiszen azért különösen a vidéki kistelepüléseken nagyon nehéz a helyzet és valóban csatornázásra vár nagyon sok település. Remélem, hogy ebben akármilyen színezetű kormány fog 2006-ban tovább munkálkodni, de mindenképpen megtalálja majd a megoldást, hiszen ez össznemzeti érdek.
A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban, úgy gondolom, látni kell azt, hogy valóban szükséges a központi hitelinformációs rendszer hatékony és jó működése. Gőgös képviselőtársam helytelenül 1990-et aposztrofált, de mindnyájan tudjuk, hogy ez 1995-től kezdte meg a működését, ekkortól van egyfajta pozitív ága, amikor a vállalati adósok - az egyéni vállalkozókat is beleértve persze - bekerültek a hitelinformációs rendszerbe, azaz a megkötött szerződéseik belekerültek egy központi adatnyilvántartásba. Majd 1998-ban magánügyfelek is, de ők nem pozitív, hanem negatív értelemben, hiszen ha nem fizettek, nem teljesítettek, akkor kerültek feketelistára, közkeletű néven tiltólistára.
Sokáig ez nem is volt igazán köztudott, nem is nagyon foglalkoztak vele az ügyfelek, viszont amikor a lakásépítési, -vásárlási kedv hihetetlenül megugrott a Széchenyi-tervnek köszönhetően, onnantól kezdve nyilvánvalóvá vált a hitelfelvevőknek, hogy esetleges régi mulasztásaik alapján kizárásra kerültek a hitelfelvételből, hiszen rajta voltak a BAR-listán, azaz a bankközi adós-nyilvántartási listán. Ez nagyon sok kellemetlenséget okoz, okozott, erről Szabó képviselő úr is és államtitkár úr is szólt, valóban ezen a téren ez egy előrelépés, hiszen ügyfélbarátnak és ügyfélközpontúnak tartom. Valóban a fogyasztóvédelem felé tett jelentős lépés az, hogy jogorvoslattal élhetnek azok, akik ide bekerültek, és sokkal egyértelműbbé és nyilvánvalóbbá válik. Ezt jó elemnek tartom.
Viszont vannak azért furcsa és meglepő részei ennek a törvényjavaslatnak. Ilyen például az Országos Betétbiztosítási Alappal kapcsolatos rész, amely valóban egy fontos eleme a pénzügyi rendszer stabilitásának. Nagyon emlékszem, hogy éveken keresztül hosszasan vitatkoztunk arról, hogy mekkora összegben kell kártéríteni a betéteseket, elég-e az egymillió forint, mikor kell felemelni hatmillióra, kell-e önrész a moral hazard kivédésére az ügyfelek tekintetében, végül is ez nyugvópontra került az európai csatlakozást követően.
(12.10)
Én úgy gondolom, hogy az Országos Betétbiztosítási Alap jól el is látta a tevékenységét, viszont nem értem, hogy ezek után a törvényjavaslat indokolásában miért írnak ellentmondásokról, kis hatékonyságról, és hogy nem tölti be a funkcióját.
Én úgy gondolom, hogy ha az OBA-t megváltoztatják ezekre hivatkozva, akkor a BEVA-hoz is hozzá kellett volna nyúlni, hiszen az OBA és a BEVA azért gyakorlatilag hasonló funkciókat lát el, akkor nem értem, hogy a BEVA-hoz miért nem nyúltak hozzá, miért csak az OBA-hoz. Ezzel a törvénymódosítással gyakorlatilag megszűnik az OBA-nak a funkciója, értelme - ezek után azt sem értem, hogy miért nem tették a feladatait teljes mértékben, mondjuk, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez, hiszen gyakorlatilag még a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete fogja ellenőrizni azt is, hogy az OBA jól működik-e, már a tagdíjak beszedését érintően.
Én úgy gondolom, hogy nem feltétlenül van szükség Országos Betétbiztosítási Alapra, én ezzel egyet is tudok érteni, de egy ilyen köztes megoldás semmiképpen nem szerencsés, nem fogja tudni az Országos Betétbiztosítási Alap, hogy ezek után mi a pontos feladata, miben járhat el, ráadásul a PSZÁF sem kompetens teljes egészében. Én úgy gondolom, hogy egy rossz kompromisszumos megoldás született e tekintetben.
A törvényjavaslat további részeiben szó van arról, hogy a BAR-hoz, illetve a KHR-hez kapcsolódva hogyan és mi módon kerülhetnek be, mekkora összegnél kerülnek be, milyen formában lehet onnan kikerülni.
Én két elemre szeretném fölhívni a figyelmet: a szabályozási javaslat szerint minimálbérhez kötött az, hogy bekerül-e valaki ebbe a rendszerbe, ekkor, hogyha a minimálbért meghaladja, akkor mindenképpen ott lesz a helye. Azt nem értem, mi van akkor, akár most, akár később, hogyha többféle minimálbér lesz, diplomás-minimálbér, egyéb minimálbér; akkor, mondjuk, aki diplomás, az a diplomás-minimálbérhez kötődik, aki nem diplomás, az egyszerű minimálbérhez kötődik.
Tehát én úgy gondolom, hogy ez egy nem szerencsés javaslat ilyen formában, nem teremt egyértelműséget, egy csomó vitára fog lehetőséget biztosítani, ráadásul hogyha valaki közben felsőfokú végzettséget szerez, akkor most melyik minimálbérhez tartozik, ezzel nagyon sok probléma van. Én úgy gondolom, hogy ezt csak úgy lehet helyesen szabályozni, ha egy összegben mondjuk meg azt, hogy mekkora összegnél, mondjuk, 50 ezer forintot én el tudok képzelni, hogy 50 ezer forint fölött benne van, 50 ezer forint alatt pedig nincsen, vagy nem kötelező, hogy benne legyen.
Ráadásul azt sem értem, hogy miért kell külön-külön jogviszonyonként kimutatni, hogy benne van-e valaki vagy sem. Tehát hogyha valaki, mondjuk, az eredeti szöveg szerint minimálbér alatti tartozással bír, és öt jogviszonyban is minimálbér alatt van, akkor nincs benne, viszont attól még ő rossz adós, és összességében lehet, hogy 200 ezer forinttal is sáros.
Tehát én úgy gondolom, hogy nem szerencsés az, hogyha különválasztjuk a jogviszonyokat, összességében kell nézni, hiszen így van értelme egy adósságnak, hogy ha még több jogviszonyból keveredik is össze, de akkor is egy összegben, összességében kell nézni; tehát én azt tartanám helyesnek, hogyha összevontan kezelnénk az adósokat ilyen tekintetben. Ráadásul ez nyilvánvalóan az igazságosság irányába is hat; ez a mostani szabályozás éppen az igazságtalanság szempontjából jelent elmozdulást, én úgy gondolom, hogy ez pedig nem lehet cél.
A harmadik törvényjavaslatra rátérve: a tőkepiacokról szóló javaslat, amely terjedelmében a legvaskosabb, tartalmában már nem biztos - nem véletlenül kezdtem ezt a sorrendet, amit az előbb itt felállítottam -, hiszen az a tőkepiacról szóló törvény négy elemből áll, egyrészt jogharmonizációs részek vannak benne - azért talán érdemes egy pillantást erre is vetnünk - a nyilvános, a működő részvénytársaságok felvásárlásával kapcsolatban.
Én úgy értékelem ezt a törvényjavaslatot, hogy jelentősen növekedni fog a vállalatfelvásárlások száma, ami nem biztos, hogy szerencsés dolog, hiszen ez növelni fogja a monopolizációt, a nagy vállalatoknak a könnyebb piachoz jutását, ezáltal a kisebb vállalatok, vállalkozások kiszorítását a piacról, nagyon egyszerű okból kifolyólag, hiszen az igazgatóságnak, a vállalat ügyvezetésének ezek után sokkal kisebb lehetősége és befolyásolása lesz arra, hogy megváltoztassa a céltársasággá válást, illetve ezt a folyamatot, ellenlépéseket tehessen, tegyen, sokkal inkább bürokratizálódik, megnehezedik a dolga, hiszen közgyűlési hozzájáruláshoz kell kötni a javaslat szerint minden egyes lépését. Nem tartom ezt helyes dolognak.
A kockázati tőkére vonatkozik a másik nagy elem. Ahogy Szabó képviselő úr is nagyon helyesen, úgy gondolom, megjegyezte, nem működnek megfelelő módon a kockázatitőke-befektető társaságok, kockázati alapok. Ez nyilván sok okra vezethető vissza, de én azt hiszem, hogy nem az a megoldás, hogy akkor most megszüntetünk egy törvényt, és betesszük ezt a tőkepiaci törvény hatálya alá, és várjuk majd a megoldást, hogy na, innentől kezdve biztos, hogy nagyon kiválóan fognak működni ezek a szervezetek.
Én ezt nem tartom helyes megoldásnak, hiszen nem szabályozásbeli, nem törvényi oka van annak, hogy ezek a kockázatitőke-befektető társaságok eddig nem jól, nem hatékonyan működtek, egyéb, a magyar gazdaságban meglévő kockázatok azok, amelyek megítélésem szerint ezt eredményezték, ezen kellene inkább elgondolkodnunk, mint azon, hogy egy látszatintézkedést, látszatszabályozást hozzunk.
A harmadik nagy egység az elszámolóházra és a központi értéktárra vonatkozik. Többször elhangzott már itt, az államtitkár úr is, szocialista képviselőtársaink is elmondták, hogy az Európai Központi Bank hatására született ez a lépés. Elmondták indokként, az indoklásban is benne van, hogy azért szükséges ez, mert működési, piaci és hitelezési kockázatok koncentrációja figyelhető meg a Keler Rt.-nél, és ez nem szerencsés, nem jó dolog.
Önmagában persze ez igaz is lehet, viszont hogyha meggondoljuk azt, hogy szétválasztjuk a szervezetet, vagy a szervezetet kettébontjuk, akkor azt látjuk, hogy gyakorlatilag - mint minden szervezetben - a működési kockázat megmarad. Tehát az elszámolóházban is ugyanúgy lesz működési kockázat, mint a Keler Rt.-ben volt, hiszen mind-mind tudjuk, vállalatirányítási tankönyvek is leírják, minden szervezet, intézmény rejt magában működési kockázatokat, ad absurdum még a Pénzügyminisztérium is rejt magában működési kockázatokat, gondoljunk az áfa visszatartásának az ötletére, illetve kivitelezésére. Én ezt egy működési kockázatnak tartom a piaci szereplők részéről.
Tehát ugyanúgy megmarad egy szervezetben, az elszámolóházban a működési, a piaci és a hitelezési kockázat. Tehát megint nem csináltunk semmit, gyakorlatilag bürokratizáltunk, költséget fogunk termelni, hiszen ez mindenképpen meg fogja növelni az eddigi költségeket, ráadásul bizonytalanságot is hoz a piac számára. Ez nem helyes, nem követendő útnak tartom. Ráadásul ezek után miért nevezzük központi értéktárnak azt az értéktárat, ami semmiképpen sem központi ezek után? Még az elnevezése sem helyes innentől kezdve megítélésem szerint.
A negyedik része a tőkepiaci törvénynek egyéb kisebb horderejű módosításokat tartalmaz a piaci szereplők kezdeményezésére, itt az értékpapír-kölcsönzés szabályaira kell gondolni - én nem értem, hogy miért nem lehet ezt kiegészítő befektetési szolgáltatásnak tekinteni, de ne tekintsük annak, végül is ez egy fogalmi elnevezés kérdése -, a befektetési alapokra vonatkozó szabályokra, a részvénykönyvvezetés szabályaira - most már automatikusan bekerülnek a részvényesek, ha ezt nem tiltják meg, a részvénykönyvbe -, ezek, én úgy gondolom, helyes és indokolható javaslatok.
Látva a három törvényjavaslatot, még egyszer mondom, nagyon fájlalom, hogy egyben kell ezt tárgyalnunk, remélem, a szavazáskor nem egy támogatandó sor lesz, hanem külön-külön fogunk majd a három törvényjavaslatról szavazni, hiszen mégiscsak önállóan lett benyújtva, és nyilvánvalóan módosítani és jobbítani kell ezeket a törvényjavaslatokat.
Így, első ránézésre és végigolvasva, végigértékelve, úgy gondolom, hogy a lakás-takarékpénztárakról szóló törvényjavaslat támogatható, abból kifolyólag, hogy szükséges az államháztartás egyensúlyának megőrzése, a felelős gazdálkodás, még akkor is, hogyha egyesek ezt más irányba próbálták elvinni, de mindenképpen fontos az, hogy valamilyen jelzést adjunk a víziközmű-beruházások további megvalósításának is.
A hitelintézeti törvény, úgy gondolom, komoly módosításokra számíthat, különösen itt az országos betétbiztosításra gondolok, illetve a KHR-be kerülő összegekkel kapcsolatban. A jelenlegi formájában, én úgy gondolom, nem támogatható, hogyha ezeken sikerül javítanunk, akkor ezen mindenképpen el lehet gondolkodni, hogy mi legyen a sorsa.
(12.20)
A tőkepiacról szóló törvény, úgy gondolom, önmagában szükségtelen, nem állja meg a helyét; nyilván jogharmonizációs és egyéb apróbb javaslatok pozitivitása mellett, de sajnos a jelenlegi formájában még ez sem támogatható. Bízom benne, hogy a módosító javaslataink, és ahogy éreztem Szabó képviselő úr szavaiból, más frakciók módosító javaslatai is jobbítani fogják a törvényjavaslatot, és azt fogják eredményezni, hogy mint oly gyakran, majd támogatni tudjuk. Bízom benne, hogy ez be is fog következni. Jelen formájában még sajnos ez az álláspontunk.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)
