GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat öt lényeges területet érint.
Az első ilyen terület a vállalatfelvásárlási szabályok változtatása. Az Európai Unió által kiemelkedő figyelemmel kísért egységes pénzügyi piac megvalósítása szempontjából a vállalatfelvásárlási, más néven befolyásszerzési szabályok összehangolása is szükségessé vált. Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a nyilvános vételi ajánlatra vonatkozó szabályok harmonizálását célozza, amelynek magyar jogba történő átültetése következtében módosul a tőkepiaci törvény hatálya, valamint a befolyásszerzés, a nyilvános vételi ajánlat, az összehangolt eljárás, illetve az ilyen módon eljáró személyek és a céltársaság fogalma meghatározásra kerül.
Változik a nyilvános vételi ajánlat elfogadására nyitva álló idő, ami 30 és 65 nap közötti hosszúságú lehet. Megjelennek a szabályozásban a 75 százalékot meghaladó befolyás felett érvényesülő, úgynevezett áttörési szabályok, amelyek értelmében a részvények adásvételére vonatkozó korlátozások, a többletszavazati jogok nem gyakorolhatók, illetve ezzel párhuzamosan megnyílik az eladási jog gyakorlásának lehetősége a céltársaság részvényesei számára.
A második fő módosítási terület a befektetési ajánlásokra, illetve ezek készítőire és terjesztőire vonatkozó európai szabályok módosítása. A befektetési ajánlásokra, valamint ezek készítőire és terjesztőire vonatkozó európai szabályok harmonizációja 2006. január 1-jei hatálybalépéssel látszik megvalósíthatónak. A törvényjavaslat jelenlegi tervezete meghatározza a befektetési ajánlás fogalmát és tartalmi elemeit, meghatározza az ajánlások készítésére és terjesztésére vonatkozó szabályokat, valamint az ajánlást készítők és terjesztők által követendő magatartást.
A harmadik ilyen kiemelt területe a módosításnak a kockázatitőke-befektetési szabályok felülvizsgálata. Jelentősen módosul a kockázatitőke-alapok és a kockázatitőkealap-kezelők szabályozása. E két dolgot korábban a kockázatitőke-befektetésekről, a kockázatitőke-társaságokról, valamint a kockázatitőke-alapokról szóló törvény szabályozta, melyet a jogalkotó a módosítás keretében hatályon kívül helyez, és szabályozásukat - bizonyos tartalmi és koncepcionális változtatások érvényesítése mellett - a tőkepiaci törvénybe helyezi.
A módosítás tartalmazza a magán-nyugdíjpénztári, valamint az önkéntes, kölcsönös biztosító pénztárak közül a nyugdíjpénztárakra vonatkozó szabályok olyan értelmű változtatását is, amely szerint a nyugdíjpénztárak is eszközölhetnek befektetéseket kockázatitőkealap-jegybe. A befektetés korlátját a már meglevő felhatalmazás alapján a kormányrendelet fogja meghatározni.
A negyedik módosítási terület a központi értéktári tevékenység szabályozása. A Magyar Nemzeti Bank értékesíteni kívánja a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt.-ben, a Keler Rt.-ben meglevő 53,3 százalékos részesedését, tekintettel arra, hogy a továbbiakban tulajdonosi oldalról már nem látja szükségesnek a tőkepiac ezen intézményeibe való beavatkozást. Az Európai Központi Bank a központi értéktári tevékenységet és az elszámolóházi tevékenységet együttesen ellátó Keler Rt. működését pénzügyi stabilitási szempontból aggályosnak ítélte, miután koncentráltan visel működési, piaci és hitelkezelési kockázatot. Kézenfekvő megoldásnak tűnik ezért a központi értéktári funkció elválasztása a többi tevékenységtől, amely azonban pontos szabályokat igényel a kiszámítható működés érdekében. Ezt szolgálja a vonatkozó szabályozás módosítása, természetesen megfelelő átmeneti időt biztosítva a jelenlegi piac szereplőinek az új szabályokhoz történő alkalmazkodásra.
Az ötödik fő terület, amit érint a törvénymódosítás, a piac hatékonyabb működését, a befektetők színvonalasabb kiszolgálását és a tőkepiac versenyképességét szolgáló javaslatok. Az értékpapír-kölcsönzés szabályozása a jövőben nem számít majd kiegészítő befektetési szolgáltatásnak, és a korábbi - kötelezően óvadéki biztosítékot előíró - szabályozást felváltja a prudenciális alapú szabályozás. Ez annyit jelent, hogy a szerződő felekre van bízva a biztosítékok kikötése, de a kockázatok a kitettség mértékével arányosan saját tőkével fedezendők.
Ez tehát a tőkepiaci törvény módosításának alapvető oka és jelentősége. Ezt a módosítást természetesen a költségvetési bizottság többsége többségi szavazattal általános vitára alkalmasnak ajánlotta, és elfogadásra javasolja.
A másik törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény módosításával kapcsolatos. A bankközi adós- és hitelinformációs rendszer 1990 óta működik Magyarországon.
(11.20)
Míg kezdetben kizárólag a vállalati szféra adatait kezelte, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény rendelkezései alapján 1998-tól a természetes személyekre, valamint a bankkártya- és csekkelfogadó helyekre vonatkozó adatok kezelését is végzi. A rendszerhez történő csatlakozás 1998-tól kezdődően minden hitelezési tevékenységet folytató pénzügyi intézmény számára kötelező a hitelintézeti törvény alapján. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a Bankközi Informatikai Szolgáltató Rt. által működtetett bankközi adós- és hitelinformációs rendszert 1999-ben központi hitelinformációs rendszernek ismerte le, amely szerv e tevékenységet a mai napig is kizárólagosan végzi. A terület jelentőségét mutatja, hogy a nyilvántartás a lakosság igen széles rétegét érinti, miután jelenleg 230 ezer természetes személyre vonatkozóan közel 340 ezer tartozást vagy egyéb bejegyzést tartalmaz, amelyre vonatkozóan évi 250 ezer lekérdezés érkezik. A vállalati nyilvántartás hasonló jelentőségű, miután ez mintegy 200 ezer vállalkozás 900 ezer szerződését tartalmazza, amelyre havonta 20 ezer lekérdezés érkezik.
A módosításnak alapvetően az az oka, hogy az elmúlt időszakban nagymértékben megnőtt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez, illetve az adatvédelmi biztoshoz benyújtott panaszok száma. A panaszok többségét természetes személyek nyújtották be, és nagy részük arra irányult, miszerint nem értesítették őket a központi hitelinformációs rendszerbe kerülésükről, így arról csak később, leggyakrabban egy újabb hitelkérelem benyújtása, illetőleg elutasítása során szereztek tudomást. Mindezen gyakorlati problémát az okozza, hogy a hitelintézeti törvényben mint ágazati törvényben a személyes adatok kezelésére vonatkozó, adatvédelmi törvényben garantált jogok és ezek érvényesítése a nyilvántartottak számára nem hatékony módon biztosított. A tervezet ezeket a garanciális szabályokat oly módon tartalmazza, hogy a pénzügyi terület specialitásait maximálisan szem előtt tartja.
A szabályozás egységességének és átláthatóságának követelménye hívta életre a tervezetben szereplő olyan alapfogalmak megjelenését, mint amilyen a referenciaadat, a referenciaadat-szolgáltató, a nyilvántartott, illetve a vállalkozás fogalma. Különösen fontos ezen egységes fogalmak bevezetése azon okból, hogy az adatszolgáltatás szektoron átívelő, azaz a szűk értelemben vett pénzügyi szektoron túl a tőkepiaci szabályozást is érinti.
A tervezet alapvetően megtartja az adattovábbítás, adatátadás eseteinek eddigi körét, néhány pontosításra azonban sor kerül. A leglényegesebb változás azon módosítás, amely lehetővé teszi a központi hitelinformációs rendszerbe történő bekerülést abban az esetben, ha a hitel-, illetőleg a tervezetben pontosan meghatározott egyéb szerződések megkötésének kezdeményezésekor a természetes személy valótlan adatokat közöl, hamis vagy hamisított okiratot használ, és mindez okirattal bizonyítható. Mindezen esetkör eddig csak készpénz-helyettesítő fizetési eszköz igénylése során képezhette alapját a bekerülésnek, azonban a gyakorlatban előforduló számos eset rámutatott arra, hogy a hitelszerződések esetében ez sokkal gyakoribb jelenség. Gondoljunk csak a hamis munkáltatói igazolásokra, jövedelemigazolásokra vagy telekkönyvi kivonatokra!
A másik fontos területe ezen törvény módosításának az Országos Betétbiztosítási Alap működésének áttekintése. Az Országos Betétbiztosítási Alap működésének hatékonysága nagymértékben növelhető egyes feladatok kiszervezésével, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez történő áttétellel. Mindezek alapján ésszerűnek tűnik, hogy a betétbiztosítás éves díjának megállapításával kapcsolatos ellenőrzési feladatokat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete átfogó helyszíni ellenőrzései keretében vizsgálja.
A hitelintézeti törvény szerint az alap vagyonát állampapírban kell tartani. Az alap pénzeszközeinek befektetését díjazás ellenében vagyonkezelők végzik. A vagyonkezelők által elért hozam az elmúlt években - a piaci hozamszint alakulásától függően - változó volt. A tervezet ezért lehetővé teszi, hogy az Országos Betétbiztosítási Alap az állampapírhoz hasonlóan biztonságos MNB-betétben is tarthassa vagyonát vagy annak egy részét, amelyre az MNB jegybanki alapkamatot fizetne.
A harmadik törvény, ami szintén előttünk van, és törvénymódosítás keretében foglalkozunk vele, a lakástakarék-pénztárakról szóló 1996. évi törvény módosítása.
Az 1997-ben alakult lakás-takarékpénztárak népszerűek a lakosság körében, a megkötött szerződések száma folyamatosan emelkedett, 2004 végére megközelítette a 900 ezret. A lakás-előtakarékosság állami támogatása 2004-ben 8,3 milliárd forint volt. A hatályos rendelkezések szerint lakás-előtakarékossági szerződést bárki köthet állampolgárságtól függetlenül, a betételhelyezéshez kapcsolódó támogatást azonban csak devizabelföldi lakás-előtakarékoskodó, illetve kedvezményezett részére lehet igényelni. A devizabelföldi fogalmába jelenleg nem tartoznak bele az Európai Gazdasági Térséget alkotó országok állampolgárai, ezért ez a szabályozás diszkriminatív az EGT állampolgáraival szemben. Ezenkívül a lakástámogatáshoz való jog a munkavállaló mellett a közeli hozzátartozót is megilleti.
A fentiekre tekintettel indokolt a támogatásokra jogosultak körét kiterjeszteni. A jogosultság igazolására vonatkozó szabályokat a lakás-előtakarékosság állami támogatásáról szóló kormányrendeletben célszerű meghatározni. A magyar állampolgárokhoz hasonlóan külföldi állampolgárok is megnevezhetik bármely közeli hozzátartozójukat kedvezményezettnek, a támogatást azonban változatlanul csak a Magyar Köztársaság területén megvalósuló lakáscélra lehet felhasználni.
A javaslat módosítja az áthidaló kölcsönre vonatkozó szabályokat. Az áthidaló kölcsön igénylésének feltétele a jelenlegi szabályok szerint minimum kétéves megtakarítási idő elérése, valamint a szerződéses összeg 25 százalékának megtakarítása. A lakás-takarékpénztár az áthidaló kölcsönök finanszírozása érdekében kölcsönt vehet fel, illetve hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt bocsáthat ki. A pénztár szabad eszközeinek 20 százalékát is felhasználhatja áthidaló kölcsönök nyújtására. A pénztárak azonban eddig szabad eszközeiknek csak minimális részét használták fel áthidaló kölcsönök nyújtására. Szintén alacsony a lakás-takarékpénztári lakáskölcsön igénybevétele. A fentiekre tekintettel a javaslat az áthidaló kölcsön azonnali felvételének lehetőségét a lakás-takarékpénztár szabad eszközeinek 5 százalékáig biztosítaná. Az azonnali hitel magasabb kockázatát a pénztárak megfelelő belső limitekkel és adósminősítési, illetve hitelbírálati szabályokkal kezelni tudják.
Az Állami Számvevőszék az önkormányzatok víziközmű-beruházásainak vizsgálata során rámutatott a támogatások halmozott igénybevételére irányuló, nemkívánatos gyakorlat kialakulására, és felhívta az állami szervek figyelmét ennek megakadályozására. Ezért a javaslat szerint az önkormányzati közműfejlesztési társulat által megvalósított közműfejlesztésekhez a jövőben nem kapcsolódik lakás-előtakarékossági támogatás, csak az ingatlanon belül megvalósított fejlesztéshez lehet ilyen támogatást igénybe venni.
A magánszemélyek mellett a társasházak és lakásszövetkezetek is köthetnek lakás-takarékpénztári szerződést a közös tulajdonban álló épületrészek felújítására és korszerűsítésére. Míg korábban e szerződésekre is a magánszemélyek szerződéseire vonatkozó maximális támogatási összeg volt érvényes, addig 2002-től bevezetésre került a lakásszámtól függő támogatás. A hatályos törvény négy kategóriát különböztet meg lakásszámtól függően, amelyek szerint a támogatás éves összege 108 ezer forinttól 216 ezer forintig terjedhet. Felmerült további három, lakásszámtól függő kategória bevezetésének igénye magasabb maximális támogatásokkal. Eszerint az éves támogatás legmagasabb összege 324 ezer forint lenne 240-nél több lakásból álló épületek esetén. Ez a módosítás nagy számban nem változtatná az igénybevételt, hiszen ilyen lakásra nagyon kevés igény érkezik, de kár lenne kizárni azokat a lakásokat az ilyen magasabb, emelt támogatásból, amelyek ennél magasabb lakásszámot tartalmaznak.
A pénzügyi bizottság azt javasolja a parlamentnek, hogy a három törvénymódosítást tárgyalja meg, és a szükséges módosításokkal együtt fogadja el.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
