ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Élveztem az eddigi párbeszédet, erre mondják azt, hogy ki lehet menni a grundra, ott lehet folytatni tovább, de nem akarom parodizálni a dolgot. Többször elmondtam magam is, és talán a múlt héten miniszterelnök úrnak is mondtam, hogy keveredik a vidékfejlesztés a földosztás kérdésével. Ezelőtt két évvel államtitkár úrral, akkor még nem volt államtitkár, voltunk egy tévévitán, ahol pont az osztrák példaként beszéltünk az Európai Unió - korkedvezményes, nyugdíjas… - földkérdéséről, a vidékfejlesztésről.
Talán Fischler úr szavai csengenek vissza a fülembe, aki saját maga is elmondta, hogy az Európai Unión belül és főleg a vidékfejlesztés szempontjából elsődlegesen azt preferálják, hogy a helyben élő állampolgár, aki még nem nyugdíjas, de 55 éves kora után úgy dönt, hogy szabadulni akar a terhektől, nem akar fizikai munkát végezni a földön, abban az esetben, ha a családján belül egy fiatalnak vagy egy ott élő állampolgárnak adja át a földterületet, akkor korkedvezményes nyugdíjba mehet. (Gőgös Zoltán: Nemcsak fiatalnak.) Hadd mondjam végig, képviselő úr, hadd mondjam végig, én sem vágtam bele az ön szavába, és türelmes vagyok. Az a nyugdíjas viszont, aki nyugdíja után dönt így, hogy családján belül, vagy adott esetben egy ott élőnek adja oda, akkor emelt nyugdíjra jogosult.
Ez tulajdonképpen ugyanaz, mint az életjáradék (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem egészen.), csak a nyugdíjas kor esetében. Mire van helyezve a hangsúly? A helyben élő kérdésére van helyezve a hangsúly, nem másra. Létezik ebben a rendszerben a nyugdíjas-lehetőség? Nem létezik. Sok apró, pici kis lépést próbálunk megtenni, aminek a következménye és a következő lépése úgyis az lesz, hogy ha uniós forrásokat használunk fel, akkor az uniós elveknek megfelelő rendszert kell Magyarországon is előbb-utóbb kialakítani. Senki nem mondja azt, hogy szociális alapon ezt ne tegyük.
Hiszen a vidékfejlesztésnek az egyik lényege az, hogy az intézmények megmaradjanak, ott is munkahelyek teremtődjenek, szociális rendszerek ki tudjanak alakulni, és valóban, Magyarország eltér a volt 15 tagországtól, és a csatlakozó 10 országra azért általában, néhány ország kivételével jellemző volt, hogy a földből élők nem szerezhettek nyugdíjjogosultságot, vagy nem úgy szerezhettek, mint az Unió alapítói és a 15 tagország. Nálunk más rendszer van. Ezt valami úton-módon át kell hidalni.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy az egész földosztás, amit miniszterelnök úr is elmondott, hogy majd adunk szociális alapon, meg majd itt lehet bérbe adni, meg majd másokkal műveltetni, azt kérném, hogy ezek a dolgok ne keveredjenek egymással, mert ha vidékfejlesztésről beszélünk, és azt akarjuk, hogy a kistelepülések megmaradjanak, és ha nem akarjuk azt, hogy a nagy települések, a városok felduzzadjanak, és agyonnyomják a városokat a szociális feszültségek, akkor azt a rendszert kell alkalmaznunk, ami ott a helyben élőket próbálja meg helyben tartani, és az életminőségüket, az életlehetőségüket tudja javítani. Ebbe belefér adott esetben szociális föld biztosítása az ott élő, nyugdíjjogosultsággal nem rendelkező személy számára.
De valahol tényleg a rendszert ahhoz kell igazítani, ami az Unióban is bevált szokássá vált, és működik. Működik Ausztriában is, 1500 méter magasan, és működik Németországban és más területen is. Ehhez kellene valóban a helyes utat megtalálni. És ha egy-egy képviselőnek van egy javaslata, vagy azzal, amit önök mondanak, abban a pillanatban nem ért egyet, azért még nem kell összekevertetni vele a vízikék zöldikéket meg nem tudom, micsodákat, hanem valóban próbáljunk meg úgy szakmailag vitatkozni, hogy ebből a Nemzeti Földalap is jól jöjjön ki, és valóban a vidékfejlesztés céljait próbálja meg szolgálni, a vidéken élő emberek lehetőségeinek, esélyeinek és megélhetésének a javát tudja szolgálni.
Nagyon sokan tudjuk, Jauernik István is, mindannyian tudjuk, hogy számos olyan vidéki földtulajdon van mások kezében, birtokában, akiknek az életükben soha semmi közük nem volt a földhöz, és ma sincs, és holnap sem lesz, csak annyi az egészben az érdekesség, hogy ő a föld tulajdonosa, bérbe adja, és napszámban művelteti az ott élő emberekkel. Azt hiszem, nem ez a prioritás, nem ez a folyamat kell hogy előttünk legyen, és ha lehet, akkor ezt gátoljuk meg, ennek szabjunk gátat, és ne tegyünk olyat, ami a helyben élő emberek kiszolgáltatottságát még jobban növeli.
Ezért is kérem, hogy próbáljunk meg olyan törvényeket alkotni, ami valóban a vidékfejlesztés hangsúlyait próbálja meg előtérbe helyezni, és azon keresztül az ott élő emberek esélyeit, lehetőségeit, megélhetését fogja gyarapítani. Nem másról van szó, és ebben nincs ellentét közöttünk, úgy érzem, mert ha azt mondom, hogy egy nyugdíjas Ausztriában egy fiatalabb helyben élőnek odaadja a földet, és azért egy pluszjáradékot kap, akkor az megfelel az életjáradéknak, most teljesen mindegy, minek nevezzük.
(22.00)
Csakhogy ezt mi fordítva csináljuk: most életjáradékot adunk, és még nem adjuk meg azt a lehetőséget, ha mondjuk 55 éves korban ezt a lépést egy földtulajdonnal rendelkező megteszi egy helyben lévőnek vagy egy fiatalnak, aki majd egyéb más uniós forrásokat kap adott esetben vállalkozás alapítására, agrárvállalkozás alapítására, képzésre meg egyéb ilyen dolgokra. Ma ugyanis ott tartunk, hogy Magyarországon nincs juhász, ma már ott tartunk, hogy az sincs, és beszélünk az állattartás fontosságáról, szükségességéről, növelnünk kell, de lassan ott tartunk, hogy minden résztvevője érdektelenné válik, mert nagyon jól tudjuk, hogy elaprózottak a földterületek, és valahol maga a rendszer felborult. Nagyjából tudjuk és sejtjük, hogy miért, de felborult a rendszer, és ebben kellene úgy kialakítani az igazságos, normális rendszert, hogy valahogyan a felborult rendszert helyre rakni, az ott élőknek esélyt adni, úgy indítani képzéseket, hogy általában az ott élő fiataloknak erre helyben legyen esélyük és szakmájuk ahhoz kapcsolódóan, ami a földhöz köti őket, az állattartáshoz köti őket, és a helybeni megélhetéshez köti őket. Ez lenne az én kérésem.
Talán felesleges olyan dolgokon vitatkozni, hogy vízikék, zöldikék, vagy nem is tudom, hány állami gazdaság volt, de nagyon sok volt, nem csak az a tizenkettő, annál sokkal több volt; sokkal több téeszünk volt, mint ahányat ma már sokan elfelejtenének, és megpróbálják a vagyonosodás és a lehetőségek kiaknázását mindig a másikra tolni, hogy te ezt el akartad adni, vagy te ezt meg akartad szerezni. Sokkal több volt ennél ebben az országban, és azt hiszem, nagyon sokan megszerezték, nem biztos, hogy mindig a törvényesség útjának a betartásával.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
