FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Vincze képviselőtársammal vitatkoznék. Nagyon közel van a választókörzetünk egymáshoz, és nehezen tudom elképzelni, hogy ugyanolyan problémában teljesen eltérően vélekednek a Tiszának azon a felén lakók, mint a Tiszazugban élők. Lehet, hogy őt az érzéki csalódás zavarja meg, mert többen keresik meg olyanok, akiktől nem vásárolták meg a földet. De most hangzott el - s gondolom, ezt ön sem vitatja, képviselőtársam -, 18 ezer vásárlás bizonyítja, hogy ez a forma működik, és előszeretettel ajánlják fel az emberek a földjüket erre a célra. Nem államosítanak, nem elveszik tőlük, nem másnak akarják odaadni, nem ügyvédeknek, akiket nem tudom, honnan kerítenek elő, hanem az emberek felajánlják. És miért?
Engem is megkeresnek azok, akik nem tudták eladni földjüket a Nemzeti Földalapnak, mert olyan kárpótlási törvény meg olyan részarány-tulajdonosi ügyek voltak a legelső időszakban. Például vannak olyan földek, amelyekhez nem vezetnek utak, kedves képviselőtársam. Az ilyet nagyon helyesen nem vette meg a Nemzeti Földalap, mert ez abszolút nem piacképes. Vagy százával vannak a választókörzetemben olyan emberek, akiknek 0,5 aranykorona föld jutott. Ilyen ügyek vannak, és ezek az emberek keresik a megoldást, képviselőtársam. Probléma a kettős ellentmondás is: egyrészt az a baj, hogy nem veszik meg mindenkitől, majd néhány másodperc múlva felveti képviselőtársam, hogy minek vennék meg attól, akinek a földje nincs művelve, mert csak ott áll.
Igen, én magam is úgy gondolom, hogy a Nemzeti Földalap keresheti a megoldást, és mivel saját maga nem műveli a földeket, praktikusnak látom, ha pillanatnyilag azoktól vásárol ebben a helyzetben, ahol bérlő műveli azt, és akkor nem következik be, hogy olyan almaültetvények vannak, amit képviselő úr is említett.
