GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, ellenzéki képviselőtársaimnak most már színt kellene vallani, hogy támogatják-e, hogy segítjük az elesett, rászoruló, földet művelni nem tudó, egyedül élő embereket, vagy sem. (Farkas Imre: Helyes!) Támogatják vagy nem támogatják? Ha nem támogatják, akkor mondják meg! (Farkas Imre: Persze!) Mert amiket itt elmondanak, ebből az következik, hogy nem azokat az embereket segítik, hanem pontosan azokat a neppereket, akik majd az állam helyett fogják a földeket megvásárolni.
Ha a folyamatokat követték volna, tisztelt képviselőtársaim, akkor nem mondanának ilyeneket. Hogy indult el az egész? 1/1-es földeket lehetett először is felajánlani az első programban. Mindenkiét megvásárolták, aki ilyen földet felajánlott. Miért kellett kiterjeszteni? Azért, mert nagyon sokan jöttek hozzám is - de gondolom, önökhöz is, csak ezt nem mondják meg - fogadóórán, hogy miért nem ajánlhatnak fel például osztatlan közös területről földet, miért különböztetik meg őket, miért jár jobban a szomszédja, akinek 1/1-es birtoka van és kimért és úgy van bérbe adva, mint akinek, mondjuk, osztatlan közösben van.
A második körben az osztatlan közös tulajdonban lévő földek felajánlását is befogadtuk. Okozott ez zavart, kellett hozzá rendeleteket meg törvényt módosítani, hogy hogyan legyen ezentúl az állam mint szereplő ebben az osztatlan közösben.
A legutolsó program, ami most van meghirdetés előtt, már arról rendelkezik, hogy a természetvédelmi területeken lévő földeket is befogadhatja az állam, amit aztán egyébként soha senki nem vásárolna meg, csak jelzem képviselőtársaimnak.
Ezért kérem, most már mondják ki, hogy támogatják-e a kisnyugdíjast, aki ezen az ágon, mondjuk, 30 vagy 40 ezer forint havi kiegészítéshez jut, vagy sem. Ne arról beszéljenek itt, hogy pesti ügyvédnek a fia meg egyéb! Itt pontosan arról van szó, hogy ne a pesti ügyvéd fia vásárolja meg, hanem az állam segítse a forgalmi érték kétszereséből kiindulva az életjáradékra váltást. Ha ez önöknek nem tetszik, akkor mondják meg, álljanak ki a nagy nyilvánosság elé, és mondják a szemébe annak a 30 ezer szerencsétlen embernek, aki ezúton jól járt, hogy mi nem értünk ám azzal egyet, hogy ti jól jártatok, meg azzal sem fogunk egyetértetni, hogy még 10-15 ezer hasonló sorsú ember jól fog járni. Álljanak ki, mondják meg!
(21.40)
