DR. BOROS IMRE
DR. BOROS IMRE
DR. BOROS IMRE (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem volt nagy titok, hogy az utakra, azok rekonstrukciójára és építésére rengeteg pénz kellett a múltban, és kell a jövőben is. Múlt héten Ékes képviselőtársam tette szóvá miniszterelnök úrnak ezt a kérdéskört, nem kapott választ; ma pedig előkerül egy interpelláció, amit nem fogadott el a Ház. Célszerű azonban az ügyet három részre bontani. Az egyik az, hogy az utak helyreállítása egy folyamatos feladat. Amióta utak vannak, azóta ezt a működő államok, Rómától kezdve mindig csinálták. A mi államunk is. Itt ma elsősorban ez a kérdéskör van megszólítva.
A másik dolog, hogy az európai uniós csatlakozásunk kapcsán mindenki joggal számolt azzal, hogy a forgalom nőni fog egyrészt, másrészt azzal is joggal számoltunk, hogy tetemes európai uniós források jönnek be a szektorba, de nem a folyamatos feladatok ellátására, hanem az útrekonstrukciós programokra, új utak építésére, pályák építésére, tehát jól elkülöníthető módon. Ezért tehát az az érvelés, amit államtitkár úr az előbb előadott, hogy ide tesszük, oda tesszük a pénzt, európai uniós pénz, ez nem korrekt viselkedés. Ez mindenképpen elvetendő.
Hogy mennyire így van, hogy számítani lehetett a megnövekedett forgalomra, egy saját zalai példával élnék. 1998-ban az egyik kisváros polgármestere, akkor ellenzéki, ma kormánypárti, tartott Zalában egy konferenciát. Odacsődítette a horvátokat meg a szlovéneket, és az én mellemnek szegezték a kérdést, nagyon jogosan egyébként, hogy hová vezetnek majd az ő autópályáik. Jó kérdés volt, mi gyorsan vettük a lapot - megterveztük, kiadtuk, már majdnem megvolt a szerződés. A hatalomra kerülő kormány 2002-ben első lépésével egy évvel megtolta az egészet.
Nos, térjünk a dolgok érdemi részére, nézzük az útkarbantartást! Elképzelhetetlen, hogy egy központból 19 megye 30 ezer kilométernyi útján egyszerűen a figyelést korszerű módszerekkel meg lehet oldani, utána pedig beosztani, hogy hol, melyiket, milyen sürgősséggel kell rendbe hozni olyan esetekben, amikor egyébként természeti katasztrófák, egyebek is fellépnek. Ez lehetetlen. Azért találták ki annak idején, hogy ezt legalább egy-egy megye szintjén tegyék. Ez elfogadhatatlan.
De mondanék mást, ha már az államtitkár úr az európai uniós pénzeket idekeverte. Az előcsatlakozási alapokba szépen raktunk be útrekonstrukciós programokat is. Elég lassú, vontatott ezeknek az építése, a legtöbb még el sem kezdődött. Aztán a 2-es, 6-os, 56-os út, amiket annak idején terveztünk, teljesen el lett felejtve. Pedig 50-60 százalékos uniós pénz volt ehhez odaígérve, illetve azokban az esetben, ahol a brüsszeli Bizottság elfogadta a tételeket, el is fogadták ezeket a támogatási összegeket.
Úgy tűnik, az egész útügyben, példaként a 8-as utat megemlíteném, befejeződött a négysávosítás, ahogy a polgári kormány letette a lantot. Egy darabon megvan, nagyon jó - utána ez befejeződött. De említhetném a 86-os út katasztrofális állapotát. Nem volt kétséges, hogy észak-déli irányban a forgalom meg fog növekedni. Ma már kétszer akkora - még mindig megy a viccelődés az ügyben.
Mindenki az autópálya-üggyel hozakodik elő, de ebből is csak egyetlenegy fajta autópálya-építés érdekli a kormányzatot, amelyik lehetőleg jó drága hitelkonstrukciókkal a jövőt megterheli. Még az sem nagyon izgalmas kormányzati szempontból, hogy ezek az útszakaszok vajh’ azonnal használhatók-e. Az a vicces 20 kilométeres szakasz, amin naponta autózgatok a Balatonra ki-be, szép az, hogy megvan, volt miniszter úr, nagyon örülünk neki, természetesen, de inkább GDP-statisztikai szempontból jelentős, mint valóságos forgalomtechnikai szempontból. Úgyhogy ezeket szintén ajánlanám a tisztelt figyelmükbe. A Ház figyelmébe pedig azt, hogy ez egy nagyon jó alkalom, hogy a közúthálózat kritikus állapotát áttekintsük, és ne fogadjuk el a választ.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
