DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hol a miniszter?) Valójában egy eléggé régi vita (Zaj. - Az elnök csenget.) utóéletét látjuk, halljuk most itt a plenáris ülésen. Egyébként be kell valljam töredelmesen, nekem személy szerint mindig is voltak problémáim azzal, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket érdemes vagy nem érdemes a plenáris ülés előtt tárgyalni, de egy dolog biztos, hogy amit itt az elmúlt percekben hallhattunk, valójában egy nagyon hosszadalmas és szeptemberben lefolytatott gazdasági bizottsági vita különböző elemeinek a kiemelése. Nos tehát, ennyi történt.
Úgy gondolom, az az ötoldalas anyag, amit a gazdasági bizottság mint egy jelentést terjesztett tulajdonképpen az Országgyűlés plenáris ülése elé, valójában jól összefoglalja a vitában elhangzottakat, illetve az arra adott válaszokat. Persze, eleve tudtuk azt már júniusban is, hogy egy interpelláció mentén, amelyik nagyon sok hazai út állapotát kifogásolhatja, sok képviselőben ébredhetett olyan dolog, hogy és ez az út és amaz az út hogy áll. Úgy gondolom, hogy az azóta történt események kicsit ezt a vitát normál mederbe tudták volna terelni, legalábbis normális körülmények közé. Én azért hiszek benne, hogy normális körülményeink vannak.
A lényeg az, hogy az elmúlt időszakban - ami nagyon jellemző volt, és azt hiszem, hogy ebben megegyezhet a parlamenti patkó mindkét oldala -, Magyarország újkori demokráciája történetében még nem volt olyan kormány, amelynek a működési ideje alatt ennyi autópálya épült volna, illetve ennyi út felújítása, megerősítése történt volna meg. (Dr. Géczi József Alajos: Úgy van!) Úgy gondolom, hogy ez nem csak a kormánynak, hanem az országnak egy nagyon komoly erőfeszítése, ezért azt hiszem, inkább a tisztelet hangján kellene szólni, elsősorban a magyar adófizető polgárokhoz.
A másik dolog, amit szeretnék kiemelni, és ez állandóan benne volt a vitákban, amikor úgy próbálunk meg pénz és pénz között különbséget tenni, hogy az, mondjuk, magyar pénz és európai uniós pénz. Azt kell mondjam, hogy kár a hazai közvéleményt ezen különbséget felvető megosztásokkal szórakoztatni, már csak azért is, mert az európai pénzek, azok a pénzek, amelyeket Magyarország az Európai Uniótól úgymond kap, valójában a mi pénzünk. Az Európai Unió költségvetése úgy kezdődik, hogy a tagországok, köztük Magyarország oda jelentős összegeket befizetnek.
Itt tulajdonképpen nekünk az a történelmi szerencsénk, hogy nettó haszonélvezői lehetünk anyagi értelemben is még egy jó darab az európai uniós tagságnak, de teljesen mindegy, hogy most azt az összeget, amit mi befizettünk, egy kicsit bővítettebb formában kapjuk vissza, vagy akár meg is tarthattuk volna, ha nem lépünk be az Európai Unióba, a lényeg az, hogy azzal a pénzzel is hajszálpontosan ugyanolyan gondossággal, ugyanolyan szeretettel kell bánjunk, mint a saját, csak itthoni adófizetőink pénzével. Úgy gondolom, hogy ez is még külön figyelmet érdemel.
Végezetül annyit szeretnék mondani, tisztelt képviselőház, az idő előrehaladtával látszanak itt dolgok. Például az, hogy lényegesen hatékonyabbá vált különböző átszervezések következtében a hazai közútkezelés rendszere, és azt hiszem, amit még júniusban esetleg nem láthattunk volna, ez szeptemberre-októberre, mára már valósággá vált: igen komoly megtakarításokra tettünk szert, legalábbis a korábbi prevíziókhoz képest, és ezeket a megtakarításokat is természetesen az utak megerősítésére, korszerűsítésére, illetve javítására kívánjuk felhasználni.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a szakmai vita megtörtént a gazdasági bizottságban. Úgy gondolom, hogy ennek a vitának jó pár elemét hallottuk, azt hiszem, hogy az eddig elhangzottak bőven alapot adnak az Országgyűlésnek arra nézve, hogy ezt a korábbi választ, az azóta született kiegészítő válaszokkal, a bizottsági munka során elhangzott válaszokkal együtt és így tehát az egész interpellációt elfogadja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
