HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Igen ritkán fordul elő, hogy egy interpellációra kormánypárti képviselők vagy nem nyomnak gombot, vagy nem gombot nyomnak. Mi lehetett ennek az oka? Ennek oka valószínűleg az volt, hogy ma ebben a parlamentben olyan egyéni választókörzetben megválasztott vidéki képviselő nem ül, aki egy otthon feltett kérdésre úgy tudna tiszta szívvel válaszolni, hogy bizony a közutak állapota jó, a karbantartás minősége megfelelő, a források, amelyek rendelkezésre állnak, elegendőek. Ilyen kérdéseknél vagy ilyen interpellációknál szembesül egy egyéni országgyűlési képviselő a valósággal. És ha őszinte és igaz ember, akkor bizony nem hazudhat, mert a hazugság nagyon hamar lelepleződik.
Ma megvitatjuk ennek az interpellációnak a sorsát, és választ kell adni az Országgyűlésnek, hogy vajon ezt a módosított választ, amelyet a múltkor nem fogadott el, a bizottsági tárgyalás után elfogadja-e vagy nem fogadja el. A lehetséges variációk, hogy vagy rossz választ adott a miniszter, és az apparátus egy jobb választ dolgozott ki, vagy egyéb politikai megfontolásokból, de nagy valószínűséggel most más lesz az eredmény, és el fogja fogadni az Országgyűlés az interpellációra adott módosított választ. Pedig ez nagy baj, mert a helyzet nem változott, a helyzet nem oldódott meg.
Felborult az egyensúly, és egy furcsa szemlélet alakult ki. Csak autópálya-építésben gondolkodik a jelenlegi kormány, és valóban nagy erőfeszítéseket fejt ki, hogy az autópálya-hálózat épüljön. Épül is, de nem mindegy, hogy mennyiért, erre majd visszatérek a források okán; de úgy néz ki az ország, mint egy olyan ember, akinek a főverőerei rendben vannak, de a végtagokban lelhető kisebb erek egészen pocsék állapotban vannak. És hiába vannak a főerek rendben, az egész valahogy olyan betegesnek néz ki.
Azt csak megjegyzem, hogy az egész kistérségi program, amellyel a jelenlegi kormány előállt, valószínűleg azon fog megbukni, hogy Budapestről már el lehet lassan jutni a nagyvárosok mindegyikébe autópályán, sőt a határig, de egy-egy belső-somogyi kistelepülés, amely légvonalban 3 kilométerre fekszik a másiktól, ötven éve nem jutott ahhoz a lehetőséghez, hogy egy 3 kilométeres összekötő út megépüljön, ami mindkét település zsáktelepülés jellegét feloldja. Ma már nem az a probléma, hogy hogyan jutunk el az egyik nagyvárosból a másikba, legalábbis ez kisebb probléma, hanem az, hogy az egyik kis faluból a szomszédos nagyobb településre hogyan tudnak bemenni dolgozni, munkát vállalni. Mondjuk, a Balaton partján a nyári szállodaüzemeltetés munkaerőgondokkal küszködik, pontosan azért, mert a közlekedés megoldatlan. Nincsenek olyan utak, amelyek a belső-somogyi falvakból az embereket oda juttatnák nagy kerülők nélkül, ahová el szeretnének érni.
(15.40)
Ezt az egyensúlyt helyre kell állítani, és ebben az esetben a minisztérium helyes válasza az lett volna, hogy elismeri: igen, az egyensúly felborult; igen, a közúthálózat karbantartása nem kapott olyan fontosságot, nem kapott akkora szerepet ebben az útépítési történetben, mint megérdemelte volna; igen, a közúthálózat fenntartására fordítandó összeg és forrás szegényes, rosszul éltünk a lehetőségekkel, változtatni kell rajta. Ha a minisztérium egy ilyen választ adott volna, akkor azon el lehet gondolkodni, hogy jó-e a válasz, vagy kell-e rajta egy kicsit módosítani, de már elfogadható. De ha mindenféle változtatás nélkül az Országgyűlés azzal találja szemben magát, hogy bizony el kell fogadnotok azt, ami van - mert majd megmutatjuk, hogy a kormánytöbbség elfogadja -, akkor ez rendkívül rossz közelítése a problémáknak.
A forrásokra utalva, amikor arról beszélünk, hogy nincs elég pénz a közúthálózat karbantartására és fejlesztésére, akkor nem lehet nem megemlíteni a hazai autópálya-építés költségeit. Európában a legdrágább autópályákat építjük, és ha valaki figyelmesen megnézi, hogy a pályázaton nyertes fővállalkozó és a kivitelező alvállalkozó közötti árrés mekkora, akkor az az elfogadhatónál lényegesen magasabb, tehát a magyar autópálya-építésben vannak tartalékok.
Ha a kormány, az autópálya-pályázatokat kiíró szervezet és annak elbírálója egy kicsit figyelmesebben, odatekintőbben végeznék a munkájukat, akkor olyan forrásokat tudnának felszabadítani - költségvetési vagy költségvetésen kívüli forrásokat -, ami ezeket a hiányokat képes lenne pótolni, és át lehetne szervezni ezen források összességét. Miután a kormány hozzászólása egyetlenegy olyan elemet nem tartalmazott, amely reményt keltene arra, hogy ez a szemlélet és a szemlélet változtatása következtében a közutak állapota, a közúthálózat jelenlegi állapota megváltozna, a Magyar Demokrata Fórum nem fogja tudni elfogadni a mostani választ sem.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)
