KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági vitában is, de a mai nap is már számos érv elhangzott az interpellációval kapcsolatban. Ezek az érvek zömében inkább politikai érvek voltak, mint szakmai megfontolások. Csak egy példát szeretnék erre említeni.
Manninger képviselő úr sem gondolhatja komolyan, hogy az utak állapota valóban az utolsó három évben jutott volna arra a szintre, amit ő az interpellációjában emlegetett. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a tényszerűség kedvéért föl kell sorolni azokat a megállapításokat, amelyeket egyrészt a gazdasági bizottság jelentésében is megfogalmazott, illetve a kormány képviselője is elmondott a bizottság ülésén.
Tényszerű az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt évtizedekben megszázszorozódott a gépkocsiforgalom Magyarországon, és nemcsak a számukat tekintve, hanem az össztömegét, a tengelyterhelést tekintve is jelentős változások következtek be az utakon közlekedő járművekben. És még nem beszéltem, tisztelt képviselőtársaim, arról a rendkívül nagy számú tranzitgépjárműről, ami áthalad az országunkon. Ezeket még ennél a számításnál nem is vettük figyelembe. Tény, hogy a közútjainkat nem erre a jelentős terhelésre építették 20-30 évvel ezelőtt, így nem csoda, hogy ezt az igénybevételt ezek az utak nem bírják elviselni.
Tény az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy az utakat használók jelentős számban nem tartják be azokat az előírásokat, amelyek meg kívánják védeni az utak állapotát. Például az útvonalengedélyeket számos esetben megsértik, a súlykorlátozásokat számos esetben megsértik, tehát itt nemcsak a karbantartás elmaradása, hanem az úthasználók magatartása is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az utak állapota itt tart, ahol tart. Tény ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a kormánynak az idején jelentősen felgyorsult a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése. Többszörösét költi ez a kormány erre, mint az előző kormányok összességében.
Amikor átadásra kerülnek ezek a gyorsforgalmi utak, akkor a főútvonalak terheltsége jelentősen csökken, tehát ez is hozzájárul a későbbiekben ahhoz, hogy kevesebb forrást kell majd költeni ezeknek az utaknak a fenntartására. Tény az is - és Manninger képviselő úr állítása e tekintetben sem állja meg a helyét -, hogy egyetlen kormány idején sem fordítottak a szükségesnek megfelelő mennyiségű forrást az utak karbantartására. A Fidesz-kormány idején is évről évre csökkent az a forrás, amit a karbantartásra költött az előző kormány. E tekintetben tehát önök sem mutattak példát arra, hogy ennek a kormánynak milyen utat kellett volna követnie.
Tény, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat követően jelentősen megnőtt az útfelújításra, útkarbantartásra fordított összegek száma. A bizottsági vitában egyes képviselők megjegyezték, hogy ezt már ne vegyük figyelembe, ne hasonlítsuk össze, mert a két tétel nem hasonlítható egymáshoz. Hogyne lenne hasonlítható, hiszen az európai csatlakozásunk egyik oka és célja az volt, hogy több forrásunk álljon rendelkezésre a legkülönbözőbb fejlesztések megvalósításához! És most igenis számba kell venni azt, hogy ezekből az európai uniós forrásokból milyen célokra és mennyit költ a kormányzat. (Folyamatos zaj.)
Folyik a KIOP-projektek keretében 8 kilométer út felújítása mintegy 16 milliárd forint értékben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mennyi?) Az ISPA-program keretében 135 kilométer fő közlekedési út 11,5 milliárd forintért kerül felújításra. A jövő évben elkezdődik öt főútvonal mintegy 300 kilométeres szakaszának burkolatmegerősítése. A ROP-program keretében 36 szerződést kötöttek már 15 milliárd forint értékben.
2007-2008 között 1200 kilométernyi burkolat megerősítésére kerül sor, szintén európai uniós forrásokból. Csak utalnék arra, hogy ebben az évben a felújításokra mintegy 47,5 milliárd forintot költ a kormány. Soha ennyit útfelújításra nem költött egyetlenegy megelőző kormányzat sem, soha ennyi utat egy időben föl nem újítottak ebben az országban, mint amennyinek a felújítása most folyik a különböző városokban és településeken.
Ami kétségtelenül igaz és van teendő: meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy a közlekedési szabályokat mindenki betartsa; hogy mindenki betartsa a súlykorlátozást, hogy például ne járjanak súlyosan túlsúlyos gépjárművek az utakon, amelyek például ahhoz a nyomvályú-kialakuláshoz vezettek, amit Manninger képviselő úr is emlegetett.
Kétségtelen, hogy több időt, energiát és pénzt kell fordítani arra, hogy az autópálya-építések környékén, a különböző szállítási útvonalakon az utak elhasználódása ne legyen sokkal ütemesebb és fokozottabb, mint más területen. Itt is arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy súlyosan túlsúlyos gépjárművek közlekednek ezeken az útvonalakon, és én itt megfontolnám azt, hogy a legnagyobb bányák és földnyerő helyek kijáratánál állandó tengelyterhelés-mérést kellene megvalósítani. Természetesen ez nem fog tetszeni azoknak a szállítótársaságoknak, amelyek most ezeket a szállításokat végzik, de úgy gondolom, hogy mindent meg kell tenni a társadalom tagjainak védelme érdekében.
Ugyancsak megfontolandónak tartom azt, hogy a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása érdekében szigorúbb közbeszerzési eljárást kellene lefolytatni. Azok a vizsgálatok, amelyeket a Gazdasági Versenyhivatal az utóbbi években lefolytatott és amelyek alapján döntések is születtek, azt mutatják, hogy ezen a területen van mozgásterünk, és úgy gondolom, hogy ha a rendelkezésre álló forrásokból ezeket a fejlesztéseket olcsóbban valósítanánk meg, mint ahogy azt eddig tettük, több út felújítására lenne lehetőség.
(15.50)
Manninger képviselő úr az interpellációjában nem a személyi kérdéseket helyezte a súlypontba. A mostani felszólalásában időben is erre fordította a legtöbbet. Én úgy gondolom, minden kormányzatnak feladata az, hogy a szervezetfejlesztést úgy alakítsa át vagy úgy végezze, hogy az a leghatékonyabb működés irányába mutasson. Gondolom, senki sem vonja kétségbe, hogy a kormányzatnak van egy ilyen feladata és van egy ilyen lehetősége, hogy a saját elgondolásai szerint egy hatékonyabb szervezet létrehozásáról gondoskodjon. Meggyőződésem, hogy itt is ez történt.
Egyébként azt a véleményt, amit akkor fogalmazott meg, hogy valamiféle tisztogatás zajlott volna ezen a területen, nem támasztja alá az, hogy a tizenkilenc megyei közútkezelő kht. vezetője közül tizenhat megbízatását éppen a napokban meghosszabbították. Tehát az az észrevétel, ami a szakmaiság ellen hat, és amit a képviselő úr is emlegetett, úgy gondolom, nem állja meg e tekintetben sem a helyét.
Mindezekkel együtt, úgy gondolom, ennek a kormányzatnak, de a következő kormányzatnak is lehet, és van is jelentősebb feladata ezen a téren, hogy felszámoljuk és megszüntessük azokat a problémákat, amelyekkel nap mint nap találkozunk a közutakon. Ez - a több évtizedes lemaradást is figyelembe véve - nem képzelhető el viszonylag rövid idő alatt, de azok a lépések, amelyeket ez a kormányzat az elmúlt időszakban megtett, ennek az irányába mutatnak. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Egy hónapja!) Ennek alapján pedig a magunk részéről az interpellációra adott választ el tudjuk fogadni.
Köszönjük szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
