MANNINGER JENŐ
MANNINGER JENŐ
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is furcsállom, hogy egy ilyen esetben - ami azért ritkán fordul elő egy ciklus alatt, hogy egy interpellációra adott választ nem fogad el a parlament többsége, így nyilvánvaló, hogy kormánypárti képviselők is úgy szavaztak annak idején, hogy nem fogadták el az államtitkári választ - Kóka János miniszter úr nem tartotta fontosnak, hogy részt vegyen ebben a vitában.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Visszatérve a bizottsági meghallgatás tapasztalataira és az új kiegészített anyagra, el kell mondanom, hogy három témát érintettem az interpellációban. Az első az volt, hogy miért mentek tönkre az utak, “Lendületben az országutak tönkretétele” volt az interpelláció címe. A bizottsági kiegészítő anyag alapján is azt tudom mondani, hogy megállja a helyét ez a cím. Sajnos, az elmúlt három évben nagyon felgyorsult az utak tönkretétele, az adatok is ezt mutatják; 2800 kilométer hosszan található nyomvályú, sebességkorlátozás, a főutakból 560 kilométeren, ilyen állapot korábban nem volt tapasztalható.
Ahogy a vita során kiderült, kormánypárti képviselők azt állították, hogy az uniós forrásokkal együtt több pénz van az utak felújítására. Kideríthető, hogy ha az inflációt is figyelembe vesszük, ez nem jelent többletpénzt. Három évre visszamenőleg, az előző kormányzati ciklussal összehasonlítva, legfeljebb annyit lehet mondani, hogy ha az uniós forrásokat mind beszámoljuk, akkor nagyjából ugyanannyi pénz van, de ha a költségvetést nézzük, akkor 2003-2004-ben évenként 7 milliárd forint volt, míg 2002-ben 14 milliárd forint. Tehát 50 százalékára esett a pénz, amely a közúthálózat mintegy 30 ezer kilométerére jutott. Ebből teljesen egyértelműen következhetett az a tény, hogy valóban tönkrementek az utak, felgyorsult a tönkremenetel, és szinte az autóutak jelentős százalékánál ki kellett tenni a sebességkorlátozási jeleket.
(15.00)
A második téma ehhez kapcsolódóan az volt, hogy az autópálya-építések során nem állítják helyre az anyagszállításhoz használt utakat. Példákat mondtam el, Zala megyében a Keszthely-Várvölgy közötti út, a 71-es út és a 7-es út zalai szakaszait, ahol a helyreállítások több mint kétmilliárd forintba kerülnének.
A bizottsági tárgyaláson sem kaptunk egyértelmű ígéretet erre, hogy ezek a helyreállítások megtörténnek. Annyi hangzott el, hogy állítólag ez benne volt a szerződésekben, ugyanakkor a bizottsági anyag másik részében hivatkoznak arra, hogy teljes egészében a kivitelezőkkel nem lehet megtéríttetni a kárt.
Az is kiderült, hogy állapotfelméréseket végeznek valóban a közútkezelő kht.-k, viszont ezek a közútkezelők, amelyek elvégezhetnék az utak helyreállítását, nem kapnak elegendő forrást a költségvetésből, így nem csoda, ha ezek az utak nem is lesznek helyreállítva, éppen hogy csak a legfontosabb, nagyon balesetveszélyes kátyúkat tüntetik el.
Tehát úgy néz ki, megépítik az autópályát, és az autópályáknál szinte hosszabb szakaszon olyan utakat kapunk - lásd a 7-es út, 71-es út, de sorolhatnánk az ország más részeiben is ezeket az utakat -, amelyek nemcsak hogy nem felelnek meg a szabványoknak, hanem kifejezetten balesetveszélyesek, elsősorban a már ismertetett okok miatt. És sajnos az emberek is megismerték ezeket a nyomvályúkat, amiket a nagy tehergépjárművek okoznak.
Ígéretet hallottunk a bizottsági tárgyalás során, hogy majd beveszik a szerződésekbe ezt a kötelezettséget, hogy az autópálya-építéseknél a felújításra a kivitelezőknek kötelezettséget kell vállalni. Ez így nagyon helyes, csak az a kérdés, hogy az elmúlt években ezt miért nem tették meg. Ha ez így megtörténik, mi ezt nagyon támogatjuk, és így talán a vasúti szállítás is előtérbe kerülhet, amely megkíméli a településeket és az utakat.
A harmadik téma a megyei cégek átszervezése és összevonása volt. Itt csak a lényeget szeretném most elmondani, anélkül, hogy elemeznénk az átszervezést. Az átszervezés közömbös lehet az emberek számára, mégis itt, mivel 30 ezer kilométer út fenntartásáról és körülbelül százmilliárd forint sorsáról van szó, azt gondolom, hogy nem véletlen. Hiteltelenné tette ezt az átszervezést, hogy az átszervezett cég élére egy olyan embert neveztek ki - szakembert azért nem mondtam, hiszen nem volt szakirányú végzettsége, nem volt egyetemi végzettsége -, egyetlenegy dolgot lehetett tudni, hogy Kóka János miniszter úrnak korábban üzlettársa volt. Ezért képesek voltak megváltoztatni a pályázatot, eltávolítani a helyéről a helyettes államtitkárt, és a megváltoztatott pályázat után kinevezték az új embert. Így, azt kell mondjam, az egész átszervezés hitelessége megkérdőjelezhető, amit aztán később az átszervezés során történt események be is igazoltak, amire később tudok kitérni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
