MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy elég fontos kérdésről van szó, és nagyon sajnálom, hogy Kóka miniszter úr nincs itt, mert gondolom, hogy azért csak illett volna itt lennie neki is, és néhány dolgot hozzátenni mindahhoz, ami a bizottságban is elhangzott.
Megint egy érdekes helyzet áll elő. Göndör képviselő úr felidézte azt a szinte számháborúra jellemző állapotot, ami a bizottsági vita során is kialakult, és már megszokhatóan a kormánypárti képviselők részéről, azért egy kicsit kozmetikázta, és más környezetbe helyezte át (Göndör István, felmutatva egy iratot: Szó szerint ez van a jegyzőkönyvben!) azokat a számadatokat, amelyekről a bizottsági ülésen szó volt, tisztelt képviselő úr. (Dr. Géczi József Alajos: Visszautasítjuk!) Ugyanis, ha azt a bizottsági jegyzőkönyvet el tetszene olvasni, akkor abban az szerepel, hogy lehet, hogy számszerűen és összegszerűen a kormány több forrást tud biztosítani az utak felújítására, csak a kép azért rettentő csalóka és aránytalan - és ezt elmondtuk a bizottsági ülésen is -, mert a kormány az Európai Unióból származó forrásokat is mint saját forrást tünteti fel, ráadásul ezek a források az úthálózatnak csak egy szűk részére, 200 kilométernyi szakaszára érvényesek, csak ott végeznek felújítási és teherbírás-növelési munkálatokat, ugyanakkor a magyar közúthálózat hossza pedig a 30 ezer kilométert is eléri. Ha így számoljuk ki a forrásokat, akkor bizony azt tapasztaljuk, hogy a 200 kilométeren túl lévő felújítási költségek mindössze alig a felét érik el, mondjuk, a 2002-ben rendelkezésre álló forrásoknak.
Tehát úgy látjuk, hogy elégtelen a kormánynak az a munkája, amelyet a hazai közúthálózat felújítása és karbantartása érdekében végez. Ezt egyébként a gazdasági bizottság ülésén jelen lévő Dióssy államtitkár úr is elismerte, amikor is azt mondta, hogy az elégtelen források miatt nem tud a kormány megfelelő ütemben haladni az úthálózat felújításával és karbantartásával.
Hogy csak egyetlenegy konkrét példát említsek, tisztelt képviselőtársaim, 2004-ben az útfejlesztési célelőirányzatból a kormány 13,5 milliárd forintot vont el csak azért, mert megköttetett az az erősen vitatott M5-ös autópálya-üzlet, és az M5-ös autópálya rendelkezésre állási díját kellett ezzel a 13,5 milliárd forinttal kiegészíteni, amit a közúthálózat fejlesztésére szánt pénzekből vontak el.
Szintén nem tudjuk elfogadni a kormány érvelését akkor, amikor Magyarországon a fő közlekedési utakon 560 kilométer hosszan található sebességkorlátozás, és ez a sebességkorlátozás kifejezetten az úthálózat állapota miatt van. Csak egy összehasonlító adat: ez az 560 kilométer lényegesen meghaladja a kormány által jelen pillanatban vállalt autópálya-építési hosszt, tehát ebből is látható, hogy mekkora ellentmondások vannak a kormány hirdetett és valós politikája és tevékenysége között.
Még egy dolog, amit feltétlenül ki kell emeljek: a kormány azzal érvel, hogy milyen jó lesz majd a közútkezelő kht.-k - ugye, a kormánypárti képviselők és a miniszterek azt mondják - átszervezése, tulajdonképpen ez a közútkezelő kht.-k drasztikus leépítése lesz; hogy ez milyen jó lesz majd, mert mennyire egységesen és áttekinthetően lehet majd a közúthálózatok karbantartását végezni. Szeretnénk jelezni, hogy mi a magunk részéről nagyon nem értünk egyet ezzel, sőt ellenezzük, mert meggyőződésünk az, hogy nem megoldás, ha a miniszter egyik volt üzlettársa kerül egy igazgatói székbe, csak azért, hogy a miniszternek jobb rálátása legyen a területre, és a területen felhasznált pénzekre, hiszen ezzel az útfenntartási szakmai munka ledegradálása következik be.
Még egy, ami szintén elhangzott a bizottsági ülésen: nagy vita bontakozott ki arról a bizonyos útalapról vagy útpénztárról - ki hogy szereti nevezni. Mi abban az esetben tudnánk elfogadni a miniszteri választ - és hangoztattuk is ezt -, ha a kormány valóban azt tenné, amit mond, hogy az úthálózat-fenntartáshoz szükséges pénzeszközöket valóban egybecsoportosítaná. De, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt miniszter úr, tisztelt államtitkár úr, akkor oda kellene tenni, mondjuk, az üzemanyag jövedéki adóját, az üzemanyag áfáját, a regisztrációs adót, amely csak ebben az évben várhatóan 60 milliárd forint lesz, és a gépkocsik áfáját is. Akkor lehetne azt mondani, hogy megfelelő mennyiségű pénz áll rendelkezésre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), egyébként pedig csak beszéd van, ezt pedig nem tudtuk elfogadni a bizottságban sem.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
