GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Örülök annak, hogy fontos külpolitikai, nemzetstratégiai kérdésről esik szó itt a Ház falai között. Értem és át is érzem azt a fajta érzékenységet, amellyel a nagyobbik ellenzéki párt vezetője arra a kritikára reagál, amely kritikát egyébként nem én fogalmazok meg, hanem az Egyesült Államok. (Zaj az ellenzéki oldalon. - Varga Mihály: Szerényebben!)
Van a politikának egy fontos jellemvonása, az tudniillik, hogy a politika hitelességét a mögötte álló ember képes megteremteni. Meg lehet próbálni elbújni határozatok mögé, meg lehet próbálni elbújni hivatalos pártdokumentumok mögé. De ez valamit nem helyettesít; nem helyettesíti azt, hogy valaki megszólaljon akkor, amikor az Egyesült Államok Budapesten szolgálatot teljesítő nagykövet asszonyát, Nancy Brinker az akkor még éppen kormányon vagy talán már ellenzékben lévő párthoz nagyon közel álló rádióelnök egyszerűen csak brekegőnek minősíti. Nem sikerült!
Nagyon hatásos lett volna, ha akkor, amikor kiderül, hogy az V. kerületben a Jobbikkal és a MIÉP-pel együttműködik a Fidesz, ráadásul a Fidesznek az a képviselőcsoportja, amelynek az élén a Fidesz jelenlegi kampányfőnöke, Rogán Antal áll, azt mondja - a Fidesz elnöke vagy frakcióvezetője -, hogy álljunk meg egy szóra: van, amit demokratikus párt nem tesz meg! Álljunk meg egy szóra! Úgy fogunk viselkedni, ahogy Chirac viselkedik Franciaországban, vagy ahogyan viselkedett Schröder Németországban. Mi szélsőséges radikálisokkal nem működünk együtt a hatalomért!
Ezt a nyilatkozatot önök elfelejtették megtenni, és a mai napig együttműködnek Budapest V. kerületében a MIÉP-pel és a Jobbikkal.
(13.50)
Harmadsorban: nemcsak én, hanem nagyon befolyásos amerikai hivatalos tényezők, nagyon sokan, a közös koalíció résztvevői, arra hívták fel az önök figyelmét tavaly ősszel, az önök pártelnökének figyelmét is, hogy fogadja el azt a kompromisszumot, amit a kormány ajánl: jöjjünk ki Irakból - jöjjünk ki Irakból, megértik, hogy ez a magyar nemzeti érdek, ehhez lehetne Magyarországon támogatást találni -, de ne jöjjünk ki Irakból a választásokat megelőzően. Önöket, az önök elnökét felhívták többen és többször; ő azt mondta, hogy nincsen bocsánat, nincsen pardon, nem érdekes, hogy mi a szövetség érdeke, nem érdekes, hogy egyébként partnerek vagy szövetségesek vagyunk-e - igaz, hogy ott voltunk több mint egy évig -, nincs tovább kilencven nap. Azt tudom mondani, nagyon sokat jelentett volna, hogyha akkor azt mondják önök, hogy igen, megértjük, hogy ha volt közös felelősségünk abban, hogy odamentünk - mert volt -, akkor most, amikor elkezdünk kivonulni, akkor is egyeztetett módon tesszük meg. Önök akkor azt mondták, hogy nem. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)
Negyedsorban: lehet, hogy ezek a nyilatkozatok ma talán még bizonyíthatnának is valamit (Derültség a Fidesz padsoraiban.), de hát bármennyire keresem, nem találom ezen nyilatkozatok között azt (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Na mit?), amelyikben az akkori miniszterelnök a maga személyes erejével, presztízsével, arcával, saját hangján azt mondja, hogy köszönöm szépen, nem kérek Csurka Istvánból, nem kérek a MIÉP-ből, nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy a parlamentben ilyen hang legyen, Csurka István mondatait visszautasítom. Nem kizárt, hogy volt ilyen mondat, tisztelt hölgyeim és uraim: azt tudom mondani, én ezt nem találom (Többen a Fidesz padsoraiból: Keresse!) - lehet, hogy velem van a baj. (Többen a Fidesz padsoraiból: Igen!)
Visszaadnám Áder frakcióvezető úrnak, és azt kérem tőle, jelezze azt ebben a paksamétában, hol lehet megtalálni Orbán Viktor azon nyilatkozatát, hogy soha, soha nem fogok egyetérteni Csurka István ezen kijelentésével, azt visszautasítom, és nem fogok ezekkel a radikálisokkal soha egyetlenegy lépést tenni sem Amerika ügyeiben, sem Magyarország ügyében.
Köszönöm szépen. (Iratokat ad át Áder Jánosnak. - Nagy taps és derültség a kormánypárti padsorokban.)
