KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Háztulajdonosok lettek a repülőtéri romák - adta hírül a Szegeden megjelenő Dél-Magyarország 2005. október 1-jei lapszáma, idézem: “29 millió forintot áldozott arra Szeged önkormányzata, hogy a repülőtér melletti életveszélyes épületben hajléktalanként élő roma családokat kiköltöztesse a városból, és másutt ingatlanhoz juttassa. A megoldást sikertörténetnek nevezi az alpolgármester, az érintett cigány családok is elégedettek, a roma jogvédők viszont kitelepítésről beszélnek.”
A tudósításból megtudhatjuk továbbá azt is, hogy a kitelepített 18 családból hat családnak a 80 kilométerre lévő Jánoshalmán vettek ingatlant, hat család ugyancsak 80 kilométerre, Kunszentmártonba költözik, és két család a 100 kilométerre lévő Öcsödön próbál szerencsét.
Imába foglalom a cigányok jótevőinek nevét - jelentette ki P. Edit, aki három gyerekkel és egy élettárssal a jánoshalmi Téglagyár út 82-be költözött be. Ezt is ő mondta: “Úgy tudom, 1 millió 700 ezer forintért vásárolta meg nekünk a házat valami alapítvány.” Jegyezzük meg, rosszul tudta az összeget, mert a saját szememmel láttam az adásvételi szerződést, amelyen mindösszesen 900 ezer forint szerepelt vételárként. Emlékezzünk meg a hosszú nevű közhasznú alapítványról is, akik az ügyleteket bonyolítják: ők az Intermezzo Közhasznú Egyesület a Humán Szolgáltatások Fejlesztéséért névre hallgatnak. Úgy nem mellékesen a cikkből még azt is megtudhatjuk, hogy a megoldáshoz Botka László szegedi polgármester az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium segítségét is kérte.
Nos, akkor álljunk meg egy polgári szóra, és tegyük fel kérdéseinket! Adva van tehát az alapprobléma, a 18 nehéz sorsú roma család, akik nyilvánvalóan útban vannak a szegedi repülőtér közelében, és hosszú évek óta akadályozzák, hogy a város a jól eladható területét értékesítse. És akkor valakinek kipattan a szikra: vegyünk valahol, de minél távolabb a várostól olcsón ingatlanokat a családoknak, tán még tűzzünk ki számukra is némi baksist az elköltözésért, és amikor ezt a munkát bevégeztük, akkor arassuk le a babért, és faragjunk az ügyből sikertörténetet. Népiesen szólva: kihúzzuk a tüskét a saját talpunkból, és beletesszük a jánoshalmiak, a kunszentmártoniak és az öcsödiek talpába. Merthogy ezek a furfangos kitelepítők sok mindenre gondoltak, például minél messzebbre kerüljenek a családok a várostól, nehogy visszaszivárogjanak, s egy kicsivel jobb ingatlant vegyenek számukra, mint ami addig a fejük felett volt.
Az már persze nem az ő gondjuk, hogyan fognak ezek az emberek munkát találni, például a városomban, Jánoshalmán, ahol jelenleg is 18 százalék körüli a munkanélküliség. Így tehát, aki bárhonnan az országból arra buzdított embereket, nota bene akár romákat, hogy Jánoshalma az ígéret földje, az cinikus, rosszakaró pont azokkal szemben, akiknek látszólag az olcsón vett hajlék valóban segítségnek tűnhet. És ha hinni lehet a szegedi polgármester úrnak, ehhez az akcióhoz tán még az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium is segédkezet nyújtott.
A jól végzett munka után gyaníthatóan a sikerdíjak elosztása is rendben megtörténhetett a cigány családokat küldők és a cigány családokat befogadók között, hiszen a nyilatkozó P. Edit által közölt összeg s a szerződés valódi összege között mindjárt 800 ezer forint a különbözet, ezt pedig valakiknek zsebre kellett vágniuk, természetesen az adófizetők pénzéből. És hogy majd miből fognak ezek az emberek Jánoshalmán megélni? Ez már a sikerdíjasokat nem érdekli. Küszködjön az új szállásadó város az ő ellátásukkal is!
Érdekes epizód még az ügyben, hogy az Igazságügyi Minisztérium roma antidiszkriminációs és ügyfélszolgálati hálózatának szegedi ügyvédje érdeklődésére sem kapott érdemi választ, ugyanis dr. Szirtesi Zsuzsanna, a hálózat szegedi ügyvédje a romák mendemondájából úgy értesült, hogy ami a repülőtér melletti épületben lakókkal történt, az kitelepítés, és jogsértő is lehet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Viharos történelmünk során sajnos volt már rá példa, amikor országunkba ki- vagy betelepítettek embereket származásukra vagy kollektív bűnösségükre hivatkozva. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Most a kitelepített családok vétke mindösszesen annyi, hogy kellemetlenek voltak Szeged városa számára, és mert volt rá 28 millió forintja a városnak, megtehette, hogy egyfajta országon belüli szociálisprobléma-exportot hajtson végre. Ez gyalázat és felháborító!
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
