TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, magam is részt vettem abban a programban, amit nem kitelepítésnek hívnék, hanem egy sikertörténetnek, és talán köszönhető Botka úrnak, aki nem karhatalommal próbálta ezt a kérdést megoldani - amit nagyon sokszor láthattunk -, hanem észérvekre és együttműködő partneri viszonyra építette fel azt a helyzetet, amit a lakhatási helyzet megoldására próbáltak meg elindítani, mégpedig úgy, hogy kompromisszumot kötöttek az ott élőkkel, kompromisszumot kötöttek a családsegítő szolgálattal, és természetesen az önkormányzattal, amely ebben a kérdésben nagyon lojálisan járt el. Mert azt tudni kell az igazsághoz, hogy négy család kivételével - 16 családról van egyébként szó - a többiek önkényes beköltözők voltak, igaz, hogy több mint tíz éve ott éltek többségében, de önkényes lakáselfoglalók voltak. Ennek ellenére - ezért mondtam azt, hogy nem önkényesen próbálták meg megoldani - a kompromisszumra próbálták meg helyezni a hangsúlyt. Ezért Botka úr segítséget kért az ICSSZEM-től, és segítséget kért más alapítványoktól és egyéb más szervektől annak érdekében, hogy próbáljuk meg ezt a kérdést kezelni.
Amikor lent voltam - pontosan tudnám mondani, hogy mikor voltam lent ebben az ügyben Szeged városában -, elmondtam, hogy semmiképpen nem szeretném támogatni úgy ezt az ügyet, hogy az érintettekkel ne beszéljünk. Egyébként 2005. április 20-án voltam lent. Miért kell beszélni velük? Amit én ott láttam - nem tudom, képviselő úr vagy akik itt ülnek a teremben, jártak-e azon a helyszínen -, megdöbbentő képek fogadtak még engem is. Egypár cigánytelepen voltam, de amit ott láttam, tényleg embertelen körülmények közt élők helyzetét mutatta be, és azt gondolom, hogy ilyenkor tenni kell valamit, mert az a mélyszegénység, ami ott tapasztalható és látható volt, determinált mindent, amit lehetett, az oktatást, a foglalkoztatást, az egészségügyet.
Ha ezt a három kérdést nézzük, akkor lehet érzékelni, és lehet látni azt, hogy semmiféle kitörési lehetőség nem volt abból a miliőből, amiben ezek a gyerekek, felnőttek éltek, sőt, amikor azt mondom, determináció, az azt jelenti, amit mi láttunk, az azt jelenti, hogy az oktatásba például nem jártak be gyerekek abból a környezetből. Nem tudjuk, mi az oka, illetve tudjuk, csak nem akarunk nagyon rámutatni, hogy kiknek a hibái, hogy nem voltak képesek kimenni erre a területre, és onnan igenis, ha úgy teszik, rábeszélni, illetve olyan mentális képzést adni az ott lakóknak, amellyel el lehetne juttatni a gyereket az iskolába; illetve a szülőknek egyáltalán nem volt kitörési pontjuk például a foglalkoztatás irányába, tehát ez is jelentette ezt a mélyszegénységet. Ebből adódóan az a helyzet, ami ott kialakult, talán lehetetlen helyzetet okozott.
Azt gondolom, azt, hogy ezt meg akarja oldani az önkormányzat, azért vállalta fel, mert látta, hogy nincsenek kitörési pontok, és látta azt a begyűrűződést, ami az oktatási intézményekre és a foglalkoztatási intézményekre elindult. Ezért tartottam fontosnak, hogy segítsek ebben a helyzetben, és azt a lakhatási feltételt, amit ott nem tudtak megteremteni, mert nem volt alkalmas az a környezet arra a lakhatási feltételre, máshol próbálják megtenni. Ezért mondtam az önkormányzatra, hogy végre van egy olyan önkormányzat, amely felvállalta ezt a kérdést, és nem úgy próbálta meg a lakhatási feltételeket megoldani, hogy átmeneti szállásokra próbálja meg bezsúfolni ezeket az embereket, hanem megkérdezte őket, hogy ők mit szeretnének, hova szeretnének költözni, és ez alapján tudta megoldani.
Konkrétan is szeretném mondani, hogy a 16 családból - mert 16 család van összesen - négy család Szegeden maradt, tehát Szeged városában tudott otthonteremtést biztosítani az önkormányzat számukra, illetve természetesen az ott élők is segítettek ebben, illetve munkahelyeket is találtak a négy család számára. Három család költözött el mintegy 30-40 kilométeres körzetbe, ők gazdálkodni kívánnak, és direkt az ő kérésükre olyan környezetet kerestek és találtak közösen, amelyben a gazdálkodást tudják biztosítani. Hat család részére pedig falusi környezetben kértek további elhelyezést, akik szintén gazdálkodással kívántak foglalkozni, három család pedig lakásépítésben szeretne továbbgondolkodni, ezért ők ideiglenesen rokonaikhoz költöztek.
Körülbelül így néz ki ez a kép, amelyre azt mondják, hogy nem sikertörténet. Persze sokak számára azok a dolgok, amelyek a romák ügyeivel való törődés, még mindig visszaéléseket, illetve egyéb más dolgokat vetnek fel, azért, mert talán az a tapasztalat, amit akkor, az elmúlt kormányzatban lehetett látni, talán ezért hozzák át ebbe a kormányba is.
(14.20)
Én azt gondolom, zárszóként még egyszer azt szeretném mondani, hogy talán Szeged városa példáját kellene követnünk, hogy akik mélyszegénységben élnek, azokra mindenképpen oda kell figyelni, és a lakhatási helyzetükön javítani kell, hogy az oktatásban, a foglalkoztatásban, az egészségügyben sokkal jobb helyzetbe tudjanak kerülni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
