DR. PAPCSÁK FERENC
DR. PAPCSÁK FERENC
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ha a privatizációt nézzük, akkor mindig egyedi ügyek mentén mentek itt a viták. Én is tudnék nagyon-nagyon sok példát mondani: a Komáromi Mezőgazdasági Rt. 200 milliós privatizációját két kombájn áráért adták el, a 700 milliós vagyonvesztést okozó Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációját Tatai-Tóth András említette, viszont én azt gondolom, hogy mások a prioritások. Nem az a kérdés, hogy állami tulajdon a jó vagy a magántulajdon, hanem máshol húzódnak a határvonalak. Ebben a kormányzati ciklusban is több példát tudnánk vagy tudnék sorolni arra vonatkozóan, amikor a magyar állam cégei szinte mindennapos tranzakciónak tekinthetők, amikor beszállnak kockázati tőke alapon magánvállalkozásba, azaz, ha úgy tetszik, a magyar állam tulajdonrészt szerez magáncégekben.
Két jelentős példát is tudnék mondani, amikor a magyar polgárok közérdeke mutatkozott meg: amikor az autópályát visszavásárolták az M5-ös autópályára vonatkozó előterjesztéssel, vagy a salgótarjáni üveggyár, ahol meg kellett menteni egy gyárat, de említette Toller képviselőtársam is, hogy ők még ráadásul a Volán-társaságra is bejelentkeztek, amikor felmerült a kormányzati szándék, tehát egészen máshol húzódnak a határvonalak. Én azt gondolom, hogy onnan kell megközelíteni, hogy közszolgálatiság vagy sem, tehát hogy hol van az államnak szerepe a köz szolgálatában, hol van verseny, vagy hol nincs verseny, illetve hol vannak piaci viszonyok, és hol van monopólium. Ahol monopólium van - gondolok itt a Budapest Airportra - , ott úgy ítéljük meg, hogy nincs szükség arra, hogy bárkit is úgymond beengedjünk, az állam nagyon jó gazda tud lenni, hogyha gondosan foglalkozik ezzel.
Ha valaki elolvassa ezt a politikai nyilatkozatot, azt gondolom, hogy nagyon-nagyon korrekt és tisztességes. Én arra biztatom önöket, képviselőtársaimat, hogy forgassák, olvassák el, és fontolják meg.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
