DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Amikor beléptem a terembe, azt hittem, valamiről lekéstem, de látom, hogy semmiről nem késtem le, hiszen amit előre vártam, körülbelül az zajlik: vezérszónoklatok, és utána mindenki elmondja az egyéni sérelmét, bánatát, örömét a privatizációval kapcsolatosan, lehetőleg úgy (Közbeszólások a fideszes képviselők soraiból.), hogy a másikra valamiféle rossz fény vetüljön.
Kedves Uraim és Hölgyeim vagy Hölgyem és Uraim! Ezt a privatizációt annak idején a rendszerváltók döntötték el, azt, hogy ami nem állami tulajdonba való (Révész Máriusz: Ne viccelj!), innen már majdnem egyedi ízlés kérdése volt, hogy mi történjen, bizony egy új államosításon keresztül a privát piacra való visszavezetést, a gazdaság valamennyi elemének a piacra való visszavezetését tűzték ki célul. Ez egy nagyon jól sikerült mutatvány lehetett volna, ezt a mutatványt megcsinálták a németek, elég ügyesen: két év alatt az egészet eldöntötték, a teljes Kelet-Németország tekintetében két év alatt lezajlott az egész privatizáció, az állami tulajdonba vétel és a piacra újra-visszavezetés kérdése tekintetében.
(11.50)
Persze, ott volt egy szegmense ennek a dolognak, a közvagyon, a helyi közművagyon, illetve a helyi közfeladatok, amelyből egyszerűen csak átvitték a Stadtwerke mintáját a keleti tartományokba, és el volt intézve a dolog. Tehát viszonylag könnyű megoldások is lehettek volna. Persze, ez esetben a hozzáférhetőség az állami vagyonhoz bizony korlátozott volt vagy lett volna, ha a német modellt választjuk. Mi egy hosszabb folyamatot választottunk, kinézte magának mindenki vagy menedzsment, vagy tulajdon, vagy részesedés címén a maga vagyontárgyát, és elindult annak nyomában.
Emlékezzünk arra, hogy az első parlamentben a privatizációs minisztert a saját frakciója hogy szavazta le! És miért? Nem, önöknek, Fidesznek ebben semmiféle gondja nem volt, jókat mosolyogtak rajta, a privatizáció abszolút bajnokának tekintették magukat egészen tegnapelőttig. Hogy hol fordult meg ez a kérdés, az egy nagy történet, s ezt a nagy történetet még kétszer-háromszor 2 percben szeretném az önök részére fölvázolni, hogy legalább emlékezzenek egy kicsit. (Taps a kormánypártok soraiban.)
