KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, a SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége indította a Szocialista Párt támogatásával a mai vitanapot azért, hogy az idei év kétségkívül legabszurdabb kijelentéséről beszéljünk egymással. Ezt a kijelentést már többen idézték a Házban, Orbán Viktor nevezetes nyilatkozatáról van szó, én ezt most már nem idézném tovább, hiszen nem szeretném tudatosítani az emberekben.
(10.20)
Elgondolkodik az ember, hogy tulajdonképpen mi is volt ez. S rögtön felötlik az emberben, hogy Orbán Viktor viccelt. (Gyurcsány Ferenc megérkezik az ülésre.) Azért ezt a lehetőséget ne hagyjuk ki, hiszen egyrészt humor persze sokféle van, másrészt meg azóta is nagyon sokan röhögnek ezen a kijelentésen. (Derültség az MSZP soraiban.) Aztán lehet az is, hogy nem viccelt, hanem egy tudatos politikai számítás húzódik meg a kijelentés hátterében. Az emberek nem szeretik a privatizációt, ezt a közvélemény-kutatások mutatják, és ha én most a privatizáció ellen beszélek keményen, akkor odajönnek hozzám azok a szavazók, akik mindezt nem kedvelik, és akkor ilyen módon politikai hasznokra tehetek szert. Ezt a változatot se zárjuk ki, képviselőtársaim, hiszen a 1998-as választásokat megelőzően ugyanilyen kijelentéseket hallottunk, amelyeket ugyanúgy nem követett semmilyen cselekvés, mint ahogy nyilván most sem követné. És marad még egy harmadik verzió is, hogy egész egyszerűen arról van szó, hogy megváltozott a helyzet, mostantól kezdve a piacgazdaság annyira már nem érdekes, hát építsük föl a szocializmust, az előző nem volt sikeres, tegyünk egy kísérletet, hátha majd most jobb lesz (Derültség az MSZP soraiban.), ezért aztán komolyan kell vennünk azt a kijelentést, hogy államosítsunk vissza. Államosítsuk vissza az állami vagyont, mert… - tisztelt képviselőtársaim, az persze, hogy korrupció van, büntessük meg a felelősöket, helyes, én azzal tökéletesen egyetértek. Ha törvénytelenségek vannak, akkor ezekre derüljön fény, akadályozzuk meg, ez is helyes.
No de mit kezdjek azzal a kijelentéssel, hogy és ha nincsen se korrupció, se törvénytelenség, akkor odamegyünk azokhoz, akik privatizáltak, és azt mondjuk nekik, hogy kérem szépen vissza. Mire azok azt mondják, hogy jaj, de kedvesen tetszett kérni, meg úgyis számunkra a kormány szavának súlya van, ezért aztán tessék parancsolni, visszaadjuk. (Derültség az MSZP soraiban.) Ez nyilván nem lesz, mint ahogy azóta egyébként hosszú magyarázatok követték ezeket a szövegeket, és mint ahogy arról is tudunk, hogy persze különböző vállalkozói köröket felhívtak - és még mielőtt bárki azt hinné, hogy ezt telefonlehallgatásokból lehet tudni: mesélik, hogy felhívták őket -, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni, persze, persze, nem egészen úgy fog kinézni ez a dolog. Lehet, hogy nem hívtak fel mindenkit, lehet, hogy a külföldi befektetők nem mindegyike gondolja úgy, hogy nem kell komolyan venni, amit Orbán Viktor mond, és lehet, hogy ezért aztán bizonytalanság keletkezik bennük a magyar gazdasággal szemben.
Ez az a pont, ami miatt a Szabad Demokraták Szövetsége kezdeményezte ezt a vitanapot. Beszéljünk arról, hogy milyen gazdaságot akarunk Magyarországon! Beszéljünk arról, hogy milyet akartunk 1990-ben! Beszéljünk arról, hogy jobb-e a magántulajdonon alapuló piacgazdaság annál, amikor az államnak nagy súlya van a gazdaságban, közvetlenül bejár a gazdaságba, milyen következményei vannak annak. Beszéljünk arról, hogy a mai Magyarországon nemcsak eddig, hanem a jövőt illetően is vajon mi a szerepe a magántulajdonnak, mi a szerepe a befektetőnek, miért is van szükség a privatizációra.
Engedjék meg, hogy én is némi kis áttekintéssel kezdjem. Ugye, az evidencia, hogy a szinte százszázalékos állami tulajdonnal működő szocialista piacgazdaság világszerte, Magyarországon is csődöt mondott, összeomlott, kiderült, hogy az azért úgy nem megy. Ettől kezdve vált szükségessé azon gondolkodni, hogy mit is kell tenni. Nyilván az egyik - és ebben a rendszerváltáskor egyetértés volt a politikai erők között - fő teendő annak a problémának a megoldása volt, hogy van egy százszázalékos állami tulajdonban lévő, jelentős részében persze vállalkozói vagyon, amelyik minden, csak nem vállalkozói, amelyik képtelen olyan piacra termelni, ahol az árut azért veszik meg, mert olyan a minősége, hogy azt érdemes megvenni, mert ugye a szocializmus, a KGST keretei között 200-as melltartót cseréltünk 160-as csípőbőségre való piros kockás rakott szoknyára, és ez a továbbiakban aztán már nem működött. Akkor felmerült a kérdés, hogy kellenek azok, akik hatékonyan tudják működtetni azokat a vállalatokat, akik tőkét hoznak a vállalkozásokba, akik ennek megfelelően hoznak új technológiákat a vállalkozásokba, hoznak új menedzsmentvezetési módszereket, mert ezek is hiányoztak többnyire, és egyébként pedig hoznak piacot is, mert az is hiányzott. Nekünk nagyon rövid idő alatt kellett egy igénytelen piacról egy igényes piacra átállítani a termelésünket, úgy, hogy közben a magyar gazdaság összeomlott, teljesítménye mintegy 25-30 százalékkal visszaesett. Ezért volt szükség a privatizációra, ezért volt szükség a gyors privatizációra, egyébként meg a készpénzes privatizációra azért volt szükség, mert közben a költségvetés egyre nagyobb problémákkal küszködött, és egyébként pedig - ha már Pokorni képviselő úr itt az imént említette - az államadósság leépítése terén is jelentős része volt a sikeres privatizációs tranzakcióknak. A Horn-kormány időszakában a privatizációs bevételeket az államadósság csökkentésére fordítottuk.
Ez a folyamat, tisztelt képviselőtársaim, sikeresnek tekinthető, még akkor is, ha egyébként - ezt kár tagadni, nyugodtan el lehet ismerni - nem volt egy szép folyamat, nem volt problémamentes folyamat. Vannak olyan időszakok, amikor szakmai hibákat követtünk el, így együtt természetesen, nem magamról beszélek feltétlenül. Szakmai hibákat követtünk el, mert volt olyan, amikor a befektető, mint később kiderült, azért jött csak ide, mert meg akarta venni a piacot, fölszámolta azt a valamit, amit megvásárolt, és nyert hozzá egy piacot. Volt olyan is, amikor úgy sikerült értékesítenünk valamit, hogy aztán aki megvette, rögtön továbbadta - ilyenre már az önök időszakából is emlékezhetünk, ha nagyon megerőltetjük magunkat -, egyébként pedig általános jellemző volt tényleg, hogy a magyar befektető háttérbe szorult azért, mert nem volt befektető, nem volt tőkéje. És akkor föl lehet vetni, hogy lássuk el őket tőkével. Ilyen is történt egyébként, valakit elláttak tőkével, megvásárolta az állami vagyont, nagyon rövid idő alatt továbbadta a valódi tulajdonosnak, és jelentős haszonra tett szert.
Azt gondolom, hogy ezeket mind el kell ismerni, ezek mind problémái ennek a folyamatnak. Megkérdőjelezhetetlen azonban, hogy a magyar gazdaság sikerei annak köszönhetőek, hogy ez a privatizációs folyamat így vagy úgy, de mégiscsak sikeres volt. Befektetők kellettek, befektetők a vállalkozások működtetéséhez és új befektetők zöldmezős beruházásokba, annak érdekében, hogy legyenek munkahelyek, és legyenek természetesen sikeres, exportra termelő vállalkozások, vállalatok.
A privatizáció azonban végül is, nyilván az előbbi folyamat visszásságainak következményeként is szitokszóvá változott, és ez az, amit nagyon sokan ma a politikában megpróbálnak meglovagolni; erre vonatkoztak szerintem a többek által korábban már idézett kijelentések. Ennek lesz egy nemkívánatos és van is már egy nemkívánatos következménye: egy magántulajdonon alapuló piacgazdaságban kezd kialakulni egy befektetőellenes, tőkeellenes, vállalkozóellenes hangulat, és erre is rájátszott Orbán Viktor úr abban a bizonyos megszólalásában, ami azért nagyon nagy baj, mert tőke, befektető és sikeres vállalkozó nélkül ez az ország, ez a gazdaság működni nem fog. Úgyhogy kéretik erről az útról nagyon gyorsan és nagyon sürgősen leszállni. (Pokorni Zoltán visszatér az ülésterembe.) Megjegyzem, én figyelmesen végighallgattam Pokorni Zoltán úr felszólalását, aki már azon az úton nem haladt, nyilván kármentési szándékkal egy véleményt foglalt össze, amivel én nem értek egyet, de azokat a szélsőséges irányokat már nem képviselte, amelyek a korábbi, parlamenten kívüli megszólalásokban egyébként még tetten érhetőek voltak.
Le szeretném szögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nem akarja lezárni, nem akarja felfüggeszteni a privatizációt, hanem ésszerűen folytatni akarja.
(10.30)
Folytatni akarja annak érdekében, hogy azok a problémák, amelyek különböző területeken még fellelhetők, megoldhatók legyenek. Természetesen mi azt gondoljuk, hogy a privatizációs folyamatnak átláthatónak, ellenőrizhetőnek, világosnak és mindenki számára transzparensnek kell lennie, és természetesen, ha privatizálunk, a privatizációnak versenyben kell eldőlnie annak érdekében, hogy a legjobb megoldásokat legyünk képesek megtalálni.
Hadd tegyem hozzá rögtön, hogy áttekintve ennek a kormányzati ciklusnak a privatizációs gyakorlatát, összességében azt lehet mondani, hogy mind a transzparenciát, mind az ellenőrizhetőséget, mind a pályáztatást, a versenyt tekintve ez az időszak tekinthető a legsikeresebbnek és a legvilágosabbnak. (Dr. Juhos Katalin: Erdős Ákos! Éljen! Éljen! - Manninger Jenő: ÁSZ-jelentés!) Az Állami Számvevőszék jelentéseire mindig figyelni kell, azokkal mindig érdemes foglalkozni. Az Állami Számvevőszék például Bábolna esetében súlyos kifogásokat emel arra az időszakra vonatkozóan, amikor még önök kormányoztak. Hát ez így van, tessék megnézni; nemcsak hivatkozni kell az ÁSZ jelentésére, bele is kell lapozni, el is kell olvasni, mert az is két külön dolog.
Egyébként pedig az Állami Számvevőszéknek ez a bizonyos hivatkozott jelentése nem állapít meg szabálytalanságot vagy törvénytelenséget az ÁPV Rt. döntéseivel kapcsolatban, legfeljebb kérdéseket tesz fel, hogy egy adott lépés gazdaságilag éppen hasznos vagy racionális volt-e. Ez a kérdés mindig feltehető, például én is mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon az önök ciklusában privatizált tizenkét állami gazdaság esetében helyes és racionális volt-e, hogy se verseny nem volt, se pályáztatás nem volt, de legalább nem tudjuk, hogy kiknek és mennyiért adták el az állami vagyont. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Azt gondolom, hogy erről is érdemes akkor szót ejteni. De én mégis azt gondolom, hogy a folyamatot egészében érdemes vizsgálni, és ha az elmúlt tizenöt éves időszakot vizsgálom, akkor ez a ciklus ebből a szempontból szerintem teljesen rendben van.
Hadd tegyek még egy kitételt: Pokorni képviselőtársam azt mondta, hogy az SZDSZ mindent privatizálni akar. Nos, ez némi megszorítással igaz - már megint nem tetszett figyelni -, mi ugyanis mindig azt mondjuk, hogy az állam alapfeladatainak ellátásához szükséges vagyon maradjon állami tulajdonban, egyébként pedig valóban privatizálni kell az összes többit. Ön aztán hivatkozott az önkormányzatokra. A helyzet ugyanaz, mint az önkormányzatoknál, a törzsvagyonban ugyanis az önkormányzat alapfeladatainak ellátásához szükséges vagyonok vannak. (Pokorni Zoltán: Nem egészen.) A törvény így rendelkezik, kedves képviselőtársam. Ezek szerint azt is el kell olvasni, lesz feladat ma estére. S ugyanezt mondjuk mi az állami vagyon és tulajdon esetében is, a többi esetében pedig azt mondjuk, hogy igen, tessék privatizálni.
Miért mondjuk? Egyrészt azért, mert a vagyonnak van egy olyan része, amit fejleszteni kell, amibe tőkét kell betenni, amibe be kell fektetni, és ez nem áll rendelkezésre. Ilyenkor célszerű megfontolni, hogy vajon az a követelmény, hogy legyen az adott valami versenyképes, nem fontosabb-e annál, mint hogy büszkén verjük a mellünket, hogy hurrá, ez itt nálunk állami tulajdonban van. Szerintem ilyenkor privatizálni kell, olyan számára, akinél a megfelelő garanciák a fejlesztéshez megvannak.
Van egy másik kör a szolgáltatások területén, ahol azt a kérdést tesszük fel, hogy a jelenleg állami tulajdonban tartott valami vajon megfelelő színvonalú szolgáltatás nyújtására képes-e az emberek számára, és ha nem, akkor mit tudunk tenni annak érdekében, hogy az jobb legyen. Tudunk-e beletenni pénzt? Megint az a válasz, hogy nem tudunk. Akkor ne fontoljuk-e meg, hogy vonjunk be befektetői pénzt, hogy ilyen módon növeljük a szolgáltatás színvonalát, természetesen szabályozott körülmények között? Ezért mondjuk mi azt, hogy igenis, az egészségügybe be kell vonni a magántőkét, be kell hozni a befektetéseket, szabályozott módon, a rendszer egészét átalakítva, szerintünk egyébként a több-biztosítós modell és ilyen módon a verseny feltételeinek a megteremtésével. De ugyanezt gondoljuk a Magyar Államvasutak bizonyos tevékenységi köreiről, ugyanígy gondolkodunk a Posta esetében is bizonyos tevékenységekről. Ezekről őszintén és nyíltan kell beszélni, számunkra ugyanis csak egy feltétel van, hogy az emberek magasabb színvonalú szolgáltatást kapjanak a jelenleginél, ami nem jó. Nem volt jó önök alatt sem. Én még emlékszem, hogy a Posta mintegy 4 milliárd forintos veszteséget termelt akkor, amikor önök átadták. Fantasztikus állami tulajdon! Tudják, miből fedeztük a veszteséget? Az adófizetők pénzéből. Ezt önök termelték meg. Így van, és ez nagyon nagy baj, mert ilyesmire fordítottuk az adófizetők pénzét. (Domokos László: Önök alatt is veszteséges volt.) Na jó, veszteség volt az is, hogy nem fizették ki önök azt a százmilliós számlájukat (Derültség a Fidesz soraiban.), de ez megint egy más kérdés, ez még annyira nem játszik bele.
Mindenesetre maradjunk abban, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy piacgazdaságban az a normális, ha a vállalkozói vagyon magántulajdonban van, és az a normális, ha a piacgazdaság megfelelő, szigorú szabályozási kereteket és feltételeket teremt, azért egyébként, hogy ne lehessen visszaélni a piaci erőfölénnyel, hogy ne lehessen kijátszani és megkerülni a különböző törvényi szabályokat. Erről lenne érdemes vitatkoznunk, hogyan tudunk a jelenleginél szigorúbb gazdasági szabályozórendszert kialakítani a visszaélések meggátlására, a fizetési fegyelem fokozására, és általában annak érdekében, hogy megbízhatóbb, hatékonyabban működő gazdaságunk legyen. Szerintem ez sokkal jobb vita lenne annál, mint hogy tartsunk-e ezt, azt, amazt állami tulajdonban, vagy annál, hogy ráadásul vegyük-e vissza magánkézből.
A felvetés ugyanis, ami miatt a vitát kezdeményeztük, egész egyszerűen árt a gazdaságnak, árt Magyarországnak, elriaszthatja a befektetőket, és ez nekünk nem jó. Mert ha rossz a gazdaságnak, ha a gazdaság fejlődését emiatt visszafogjuk, akkor az emberek fognak rosszabbul élni. Ezért kell megfontolni az ilyen típusú kijelentéseket. Tudom én, hogy jó az állami vállalat, mert oda lehet ültetni a haverokat meg a klienseket különböző vezető pozíciókba (Zaj az ellenzéki oldalon), s mert ki lehet venni belőle pénzeket. Úgy látom, van igény arra, hogy példát mondjak: Hungexpo, tisztelt képviselőtársaim. Egy év alatt sikerült az 500 milliós nyereséget 100-200 milliós veszteségbe leharcolni. De gondolják meg, nem jobb-e ennél minden oldal számára tisztább viszonyokat, szigorú szabályozási kereteket teremteni, utána pedig hagyni a piacgazdaságot a saját törvényei szerint normálisan működni. Szerintünk ez a cél, és ez az, ami miatt súlyosan nem értünk egyet Orbán Viktor kijelentésével, és ez az, ami miatt ezt a vitanapot kezdeményeztük.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
