LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kuncze elnök úr szóba hozta a privatizált állami gazdaságok kérdését. Tisztelt Elnök Úr! Nem 12 darab állami gazdaság volt ebben az országban. Elnök Úr! 124 darab ilyen társaság volt ebben az országban, amiből a polgári kormány idején 12 került magánkézbe.
Akkor, amikor ezeknek a cégeknek a privatizációjára, értékesítésére sor került, akkor azt vizsgálta meg a kormány, hogy mit nem szabad eladni. Amit nem volt szabad eladni, az megmaradt köztulajdonban. Azokat a társaságokat, amelyeket el lehetett adni, összesen 12-t, ezt pedig megvették a társaságok dolgozói. Lehet tudni, hogy kik vásárolták meg ezeket a társaságokat. (Dr. Szabó Zoltán felnevet.) Lehet ezen komolytalankodni, és azon is lehet komolytalankodni, Szabó képviselő úr, és azon is lehet nevetni, hogy ezeknek a társaságoknak az értékesítése során egyetlenegy esetben sem haladta meg a vételár a jegyzett tőkét. Szemben azokkal a cégekkel, amelyekre a polgári kormány azt mondta, hogy köztulajdonban kell tartani, azokat adták el úgy, hogy az abban az évben fölvett támogatásból ki lehetett a vételárat fizetni, és még sorolhatnánk a további példákat. Semmi más nem történt, mint csak hogy a haveri kör, a luxusbaloldal gyarapodott néhány gazdasági társasággal.
Tisztelt Ház! Ez nagyon fontos kérdés, és nem szabad elbagatellizálni. Több mint száz társaságot a szocialista-szabad demokrata kormány értékesített 1994 és 1998 között; ugyanezt folytatják önök most is. És engedjék meg, hogy két mondatot idézzek Faludy Györgytől, akit, gondolom, e Házban mindenki tisztel és becsül. Faludy György azt mondja: “Gyáraink nagy része idegen kézen van, a Dunántúl jövőjének jó része szintén, a pénz továbbra is megy ki az országból.” Majd később azzal zárja: “Remélem, hogy megússzuk, és egy boldogabb Magyarország jön el.” (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ezért van szükség vagyonszerződésre.
Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
