DR. BOZÓKI ANDRÁS
DR. BOZÓKI ANDRÁS
DR. BOZÓKI ANDRÁS, a nemzeti kulturális örökség minisztere: Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Köszönettel nyugtázom, képviselő úr, hogy kinevezésem idején ön nagy reményeket fűzött miniszterségemhez - kár, hogy ezt annak idején nem közölte velem, de utólag is jólesik. Köszönöm a bizalmat. (Derültség az MSZP padsoraiból.)
Képviselő úr, akkor nézzük a tényeket! A televízióban futó Nagy Könyv-programot, a kulturális vidékfejlesztés programjait, az országszerte több mint 1800 koncertet megvalósító programjainkat, a közel 3 milliárdos közkincs-programot, valamint a kulturális örökségvédelmi törvény konszenzussal történt módosítását… - ezek mind az elmúlt rövid időszakban születtek, jelentős kultúrpolitikai sikerek, de ön valamiért nem említi.
Elődöm, Hiller István idején megindult a magyar kulturális stratégia kidolgozása. Mi folytatjuk ezt a munkát. Hosszú távra szóló kulturális stratégiát készítünk, amelynek főbb irányai: a közkultúra, az esély-kiegyenlítés. Az ön által említett kiáltvány ennek csupán előzetes vitaanyaga - örülök, hogy máris elértük a célunkat, vita folyik a vitaanyagról. De ahhoz, hogy mi is érdemben vitatkozhassunk, örülnék, ha a színes jelzők helyett végre érveket is hallanék öntől.
(15.00)
Ön szerint én egyeztetés nélkül akarom átalakítani a nemzeti kulturális alapprogramot. Éppen a szakmai szervezetekkel folytatott konzultációk nyomán döntöttem úgy, hogy a kollégiumi rendszer átalakítását nem tervezzük. Viszont az NKA önálló alappá történő visszaalakítása a kulturális szféra szereplőinek régi vágya, e szándékuk megvalósítása szakmai konszenzussal történik. Mi visszaadjuk a kultúra szereplőinek azt, amit annak idején önök elvettek tőlük. A törvény lényege az autonómia biztosítása.
Képviselő Úr! Az Operaházzal kapcsolatban azt állítja, hogy elvesztette esélyét arra, hogy lépést tartson az európai művészettel; később meg azt mondja, hogy senki nem tudja, mi történik a kulturális életben. Akkor most nem tudjuk, hogy ön mégis tudja, mi lesz a jövőben vagy sem. Az adófizetők pénzéről van szó. Meggyőződésem, hogy csak felelősségteljes gazdálkodás mellett őrizhető meg a dalszínház által eddig is nyújtott magas művészi színvonal. Kérem, adjon esélyt az új operaházi vezetésnek! Jöjjön előbb az előadás, utána a kritika!
Jól látja, hogy a rendszerváltással és az európai uniós csatlakozással hazánk új helyzetbe került, struktúraváltó folyamatok éreztetik hatásukat a kultúra területén is. Ami pedig az ön által kifogásolt szakmai érdekérvényesítést illeti, a kulturális tárca költségvetése jövőre is százmilliárd forint felett lesz. A kormány tisztában van azzal, hogy nemzeti céljainkat csakis a nemzeti kulturális örökség identitást adó, szilárd talapzatáról indulva érhetjük el.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
