DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Már azt hittük, hogy visszatért a régi rend, és napirend előtti felszólalásban a miniszterelnök úr halaszthatatlan, rendkívüli kérdésben, olyan témában szólal fel, amely ma valóban mindenkit érdekel, nem csak Magyarországon és Európában: a madárinfluenza, és aztán kiderült, hogy azért mégsem csak erről lesz szó.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Két dologra szeretném a figyelmét felhívni, az egyik a megelőzés, a másik a felvilágosítás. A Magyar Demokrata Fórum a mai napon tartott egy sajtótájékoztatót, ahol a megelőzés kapcsán három dolgot kért a kormányzattól. Ahhoz, hogy a gazdák a maguk megelőző intézkedéseit meg tudják tenni, hogy fertőtleníteni tudjanak, és a biztonságos állattartás feltételeit megteremtsék, ahhoz azt kértük, hogy nyújtsanak a vis maior keretből 10 forint/kilogramm normatív támogatást a gazdáknak, hogy megelőzhető legyen Magyarországon a kór elterjedése.
A második javaslatunk az volt, hogy a 2006. január 15-étől fizetendő 2005-ös állatjóléti támogatás kifizetését hozzák előre, 2005. november hónapban fizessék ki.
A harmadik javaslatunk pedig az volt, hogy a minisztérium dolgozzon ki egy új adósságkonszolidációs rendszert, hiszen az már látszik, hogy ezzel a baromfitermeléssel foglalkozó gazdákat rendkívül komoly kár éri. Kérjük azt is, hogy a felvilágosítás keretében, a közszolgálatiság figyelembevételével, illetőleg a közérdekű hirdetések kapcsán is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy milyen feltételekkel biztonságos fogyasztani a húst, és milyen feltételekkel biztonságos fogyasztani a tojást is, mert azt nem nézhetjük tétlenül, hogy ma már egyébként 400 forintért sem viszik el a magyar gazdáktól a csibemellet és a csibecombokat, ami mögött nyilván nagyon sok magyar termelőnek nagyon sok munkája van. Őket is meg kell védenünk, és védenünk kell a fogyasztókat.
A második kérdés, amelyről a miniszterelnök úr beszélt, egy rendkívül fontos kérdés, a szegénység, de nem elég alapos. Nem volt elég alapos sem a felsőházi konferencián, sem pedig a tegnapi bejelentésben, miniszterelnök úr, hiszen nem beszélt arról, hogy milyen program alapján, mennyit és hogyan kíván a kormány áldozni a szegénységre, különösen a gyermekszegénység visszaszorítására. És ami talán a legfontosabb: hol van ez ma a költségvetésben?
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amikor ez a program előttünk lesz, amikor a program megvalósításához szükséges fedezet rendelkezésünkre áll, akkor lesz helye és ideje annak, hogy politikai és szakmai vitát folytassunk ebben az egyébként mindannyiunk számára fontos kérdésben. Mindaddig, amíg ez nem áll rendelkezésünkre, olyan tervekről beszélünk, amikről azt sem tudjuk, hogy a megvalósíthatóságát maga a miniszterelnök úr 2006-ra, 2007-re vagy 2008-ra tervezi, hiszen azt állította, hogy dübörgő gazdaság és nagy egyetértés szükséges a program megvalósításához. Ehhez ma két feltétel hiányzik: a dübörgő gazdaság és az a társadalmi egyetértés, amelynek hiányát ön is kifogásolta.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! A napirend előtti felszólalás azonban okot ad arra, hogy rendkívüli kérdésben is megnyilatkozzunk. Én hiányoltam a tegnapi beszédéből, és hiányolom a mai beszédéből is azt, hogy a miniszterelnök úr egyetlenegy szót nem említett az euró bevezetése kapcsán előállt helyzetről, pontosan: nem nyugtatta meg a befektetői környezetet, azokat, akik félnek a forint árfolyamának ingadozásától, akik Magyarországon exportra termelnek, magyarul: a gazdasági élet szereplőit. Nem beszélt a vállalkozói szférát és a devizaalapú kölcsönnel eladósodott lakosságot leginkább izgató kérdésről, magának az eurónak a bevezetéséről.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Számtalan érvünk van, de ma már nemcsak a politikai pártoknak, hanem a jobb- és baloldaltól független elemzőknek és gazdasági szakértőknek arra, hogy mennyi indok szól amellett, hogy Magyarország 2010-ben az eurót be tudja vezetni. Ön sem tegnap, sem ma nem tartotta ezt fontosnak, hogy erre a kérdésre reagáljon. Úgy tűnik a beszédeiből, azt kívánja bebizonyítani, hogy van élet az eurózónán kívül is. Az emberek gyakorlatias érzékét lebecsülve azt állítja, hogy nekünk most egyfelől a nyugdíjemelés és az autópálya-építés, másfelől az euróbevezetés között kell dönteni, holott azok a százezrek, és így a vállalkozók közel fele és a lakossági hitelek közel fele ma már devizaalapú - ők euróban adósodtak el, és már (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szavaztak az értékálló pénz mellett, mi több, az ön Államkincstára is emellett szavazott.
