GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Sok szelete és sok szintje van közös világunknak, amely naponta okot szolgáltat arra, hogy aggódjunk családunkért, gyermekeinkért és az országért. Sok szelete annak a világnak, amely igazságot követel mindenki számára, amely azt mondja, hogy az igazságot egyenlően kell megosztani vidék és város, idős és fiatal, tehetős és szükségben szenvedő között. Amikor az igazságot osztjuk, akkor persze a vele kéz a kézben járó biztonságról is beszélünk. A biztonság legelemibb feltétele személyes életünk biztonsága, a személyes életünket fenyegető, azt beárnyékoló kockázatok csökkentése.
Az elmúlt napok és az elmúlt hetek egyik legtöbb izgalomra okot adó fejleménye az volt, hogy közvetlen környezetünkben, nem is olyan messze határainktól megjelent egy olyan vírus, egy olyan kórokozó, amely kifürkészhetetlenül árnyékolhatja be egészségünket, vetülhet árnyékként a hétköznapokra. Pontosan tudjuk, hogy szülők, gyermekek, nagyszülők aggodalma növekedett az elmúlt napokban, keresik és kérdezik, hogy vajon mi történik, mit tesz annak érdekében az ország, mit tesz annak érdekében a kormány, hogy ne árnyékolja be a nyugodt hétköznapokat, a hétköznapok biztonságát a H5N1 nagyon furcsa névre hallgató, hétköznapi módon csak madárinfluenzának hívott vírus.
Szeretném önöknek elmondani itt az Országházban, hogy az első tájékoztatást tavaly decemberben kaptuk az Egészségügyi Világszervezettől. Tavaly decemberben, még karácsony előtt azzal bíztam meg az egészségügyi miniszter urat, Rácz Jenőt, hogy készítsen felkészülési tervet arra, hogy milyen módon lehet biztonságosabbá tenni az ország életét, milyen módon óvhatjuk meg valamennyiünk egészségét, és milyen tennivalóink vannak nemcsak közegészségügyi és járványügyi szempontból, hanem ennek van egy állat-egészségügyi elágazása is.
Az egészségügyi miniszter úr januárra elkészítette a programját, amelyet először februárban tárgyalt meg a kormány szűk kabinetje, később maga a teljes kormány is. A következőket tettük: először is, még februárban, az általános tartalék terhére megrendeltük azt a gyógyszert, amely akkor használható, ha ez a megbetegedés emberre is átterjedve embereken betegséget okoz. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy éppen azért, mert ezt megtettük februárban - kétségtelen, nem beszéltünk róla, hiszen ilyen esetben a felkészülés nem nyilvános, de hogy ezt megtettük az elsők között -, ezért a mi megrendelésünk teljesítése elkezdődött, Magyarország már ma is elegendő gyógyszerrel rendelkezik, a szállítás, készletezés folytatódik és folyamatosan tart.
Ez az a gyógyszer, amely akkor kellene, hogyha a ma még állat és állat között terjedő betegség valamilyen oknál fogva állatról emberre is terjedne. Ez a gyógyszer a már megkapott betegség gyógyítására használatos. Természetesen ezzel mi nem elégedtünk meg, többet szerettünk volna, azt, hogy védekezzünk már előzetesen is a betegség ellen. A gyógyszer erre nem jó, a gyógyszer a megkapott betegséget gyógyítja. Mint oly sok más hasonló betegség esetén, amelyet vírus- vagy baktériumfertőzés okoz, olyan megelőző oltás kifejlesztése lehetett a megoldás, amely alkalmas arra, hogy felkészüljön az ember szervezete arra, hogy ha majd találkozni fog egy ilyen vírussal, akkor arra megfelelően reagáljon.
Abban az időszakban, februárban még nem állt rendelkezésre sehol a világon olyan vírusminta, amelyből az ellenanyag, illetve az oltás kifejlesztése elkezdődhetett volna. Jeleztük a világszervezetnek, hogy ha ez rendelkezésre áll, Magyarország saját erőforrásaira, tehetségére, tudására, az itteni kutatásokra és gyártókapacitásokra alapozva megkezdi a kísérleteket és majd később a gyártást is. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy idén áprilisban kaptunk vírusmintát, a vírusmintákból elindult az oltóanyag kifejlesztése, az oltóanyag elkészült, és az állatkísérletek sikeresen befejeződtek. A beoltott állatok szervezetében az ellenanyagot a szükséges minőségben és mennyiségben kimutatták.
Ezt követően, pár héttel ezelőtt kezdődtek meg az emberkísérletek, amelyekben részt vett Rácz Jenő egészségügyi miniszter úr. Ő maga is beoltatta magát, éppen ezekben a napokban várjuk azt az eredményt, hogy vajon az ellenanyag a szervezetében kellő mennyiségben, kellő hatásfokkal megjelent-e. Ma és holnap van ennek a napja. Amennyiben kiderül, amit természetesen a sikeres állatkísérletek után valamennyien szeretnénk, és amiben mindannyian bízunk, hogy ez az oltóanyag hatékony és sikeres, úgy a világon elsők között Magyarországon a következő hetekben párhuzamosan megkezdjük az oltóanyag törzskönyvezését és gyártását is. Azért tesszük párhuzamosan, hogy ne legyen időveszteség.
Szeretném, ha önök is, és szeretném, ha a bennünket hallgatók és bennünket nézők is pontosan értenék, hogy ma egy állatról állatra terjedő vírussal van dolgunk. Azok, akik megbetegedtek, ’97 óta ismert egyébként ez a vírus, azoknak a köréből tevődik ki, akik rendkívül intenzív kapcsolatban álltak nagyszámú fertőzött állatközösséggel, például állatgondozók voltak, állattartó telepen, baromfinevelő telepeken dolgoztak, vagy nagyon legyengült immunrendszerű emberek, például kisgyerekek, akik ugyanott, az állattelepek közelében éltek.
(13.10)
Természetesen az jelenti a kihívást, hogy a rendkívüli fertőzöttség időszakában megjelentek olyan változatai ennek a vírusnak, amelyek megbetegítették az embereket is, az emberek nagyon kicsike százalékát. Ez egyébként egy közismert konfliktus, közismert probléma az állattartás világában, hogy egy-egy betegség hajlamos lesz olyan változáson átmenni, amely emberre is hat. Éppen ezért kell olyan megelőző intézkedéseket tenni, ami korlátozza elsősorban azt, hogy Magyarországon az állatok között megjelenjen ez a betegség.
A mezőgazdaságért felelős miniszter, Gráf József még az Európai Unió megfelelő döntését megelőzően, múlt hét végén elrendelt egy olyan határátlépési korlátozást, amelynek az volt a célja, hogy szárnyas állatok, azokból készült konzervek, illetve tollnemű anyagok ne léphessenek be az országba, és elrendelt egy különleges felügyeleti és ellenőrzési rendet valamennyi magyar állattartó telepen, olyan állattartó telepeken, ahol szárnyas állatokkal van dolgunk.
Magyarországon - éppen az elmúlt napokban készített, az Európai Unió közreműködésével összeállított jelentések alapján úgy látom - az elsők között vagyunk, akik felkészülten hárítják el a betegséget, akik felkészültek arra, hogy ha ilyen betegség megjelenik, azonnal tudjunk, és kellőképpen beavatkozzunk még abban az időszakban, amikor természetesen ez csak állatbetegség, és felkészülten várjuk azt, hogy ezt a betegséget megelőzzük az embereknél, ha meg végképp bekövetkezne a baj, akkor legyen itthon elegendő gyógyszer ennek gyógyítására.
Szeretném önöknek elmondani, hogy akkor és amennyiben ezek az oltóanyag-kísérletek sikerrel befejeződnek ezekben a napokban, és egyébként pedig a közegészségüggyel és járványtannal foglalkozó szakembereknek nincs ezzel szemben ellenvetésük, amikor elegendő számú oltóanyaggal fogunk rendelkezni, a magyar kormány valamennyi magyar állampolgárnak fel fogja ajánlani az ingyenes oltást. Azt gondoljuk, hogy ezzel megnyugtatható Magyarország valamennyi polgára. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Múlt hét hétfőtől rendszeresen ül az a bizottság, amelyben a két minisztérium képviselői, a főállatorvos és a tiszti főorvos úr egyaránt részt vesz, és folyamatosan értékelik a kialakult helyzetet, tájékoztatják a lakosságot, ha kell, meghozzák a szükséges intézkedéseket. Erről a helyről is és ezen a helyen is szeretném megköszönni Rácz és Gráf miniszter uraknak az ebben az ügyben eddig tett, nagyon hatásos és hatékony intézkedéseit, és szeretném megköszönni ugyancsak hatékony közreműködését a közegészségügyi és járványügyi szervezeteknek, az Állami Tisztiorvosi Szolgálatnak, azok vezetőinek, a főállatorvos úrnak és a tiszti főorvos úrnak. Köszönöm szépen önöknek, uraim. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Ez az a pillanat, amikor áttérnék második részére a napirend előtti hozzászólásomnak, amely bejelentés és amely tájékoztatás a Parlament épületében múlt hét szombaton a szegénységellenes hálózat által megtartott rendezvénnyel kapcsolatos, amely az ott elhangzottakkal kapcsolatosan történne és történik meg. Az elmúlt 15 évben, a rendszerváltás óta Magyarország egy sor területen rendkívül jelentős eredményt ért el. Nagyon sokan, akik messziről látogatnak hozzánk, azt mondják, hogy büszkék lehetnek a magyarok arra, amit elértek. Sok tekintetben átalakult, fejlődött az ország képe, mutatja az ország, hogy milyen módon lettek szebbek városaink, sok helyen falvaink, megjelent egy új ipar, itt van egy versenyképes, teljesíteni tudó mezőgazdaság, egyetemekre járnak egyes korosztályokból már 100-ból 40-50-en, átalakult az ország képe.
De van valami, ami makacsul itt maradt közöttünk, van valami, amely szűnni nem akaróan, folyamatosan figyelmeztet bennünket, hogy van itt még tennivaló. Tárgyal erről a parlament nem kevésszer. Hogy van-e eredménye? Nyilván ez mindig azon is múlik, hogy ki honnan néz rá a szegénység bonyolult, összetett és sokakat fogságban tartó világára. Sokféleképpen lehet definiálni a szegénységet. Talán az az egyik legpontosabb megfogalmazás, amelyet a szombati konferencián az egyik résztvevő úgy fogalmazott meg: tudják, majd akkor nem leszek szegény, ha nem kell odafigyelnem mindennap, hogy marad-e elég étel a tálban a saját gyermekeim számára. Azaz, ha a mindennapi, a mindenesti szükség, ha a mindenesti félelem és aggodalom kiköltözik a családi asztalok környékéről, ha nem az lesz egy anyának a legfontosabb aggodalma, hogy vajon legalább meleg étel van-e elegendő a gyerekeknek.
Nagyon sokfajta intézkedést tettünk az elmúlt időszakban. Hiszen mi mást szolgálna, ha nem a szegénység csökkentését, visszaszorítását az, hogy bevezettük a 13. havi családi pótlékot? Mi mást szolgálna, ha nem a szegénység visszaszorítását az, hogy rászoruló gyermekek ingyenes étkeztetést kapnak most már bölcsődétől a kis általános iskolás korig, és valamennyi gyermek, aki rászorul, valamennyi évfolyamon ingyen kapja a tankönyveket? Mi mást szolgálna, ha nem a szegénység elleni küzdelmet mindaz a program, amely a vidék felemeléséért zajlik, annak érdekében, hogy a vidéken élő ember vagy földből, vagy nem földből, hanem a vidéken ott lévő szolgáltatásból, ipari termelés világából el tudja tartani önmagát és családját? Erről szól a “Földért életjáradék” program, erről szól a szociális földprogram. Mi másról szól, ha nem a szegénységről, amikor arról beszélünk, hogy úgy alakuljon át a magyar szakképzés egész rendszere, hogy használható tudása legyen a gyermeknek, olyan tudás, amelynek révén ő majd felnőtt korában képes lesz eltartani önmagát és családját, és örömmel dolgozni? Ezek mind-mind, egytől egyig a szegénység visszaszorításáról szólnak.
A szegénység visszaszorításáról szól az a program, amely felújítja a panellakást, hogy a panellakás újra, mint ahogy hajdan volt, sokak számára az öröm és a lehetőség legyen, és nem a lecsúszásnak a panelházakban közösen, a lépcsőházi szomszédokkal közösen megélt valósága. Mi mást szolgál, ha nem a szegénység elleni küzdelmet, amikor azt mondjuk, hogy legyen adómentes a minimálbér, és közben emeljük fel a minimálbért fokozatosan, ráadásul úgy, hogy ismerjük el a minimálbérben azt, hogy ki mennyit tanult, kinek milyen a végzettsége, ki mennyi tudást igénylő munkát végez? Mi másról szól, ha nem a szegénység elleni küzdelemről mindaz a törekvés, amely most már a száz lépés programjaként nem egyszerűen gyógyszert kíván nyújtani, hanem gyógyulást kíván adni sokak számára, azt mondja, hogy alakítsuk át azt a rendszert, azt a status quót, amely újra és újra, nap mint nap újratermeli a szegénységet, amely az okokat kívánja megszüntetni, amely fejleszt, és igazságot teremt egy időben és egyszerre?
Mindez láthatón nem elég. Sokat tettünk, de még nem eleget. A szegénységellenes nemzeti program kidolgozása a következő évekre elkezdődött, a program kidolgozásáért a vezető szerepet Ferge Zsuzsa, sokunkat tanító és sokunkat figyelmeztető szociológus asszony vállalta. Ez a program arról szól, hogy álljunk neki, a következő évekre adjunk átfogó, olyan programot, amelyet közösen, nem egyszerűen politikusok, hanem ebben a világban érintett civilek, szakemberek együtt ajánlanak közös figyelmünkbe, mi pedig, gondolom, ha készen lesz a program, örömmel fogjuk ezt támogatni és elfogadni annak érdekében, hogy magyarnak lenni ne egyszerűen csak jó legyen, belül megélhető boldogság, hanem sokkal kevesebb aggodalom és több biztonság is legyen.
Azt szoktuk mondani, hogy a szegénységnek sok arca van. Ez igaz. De talán a legfájdalmasabb arc a gyermekszegénység arca. Ezért a program összeállításakor az első lépés a gyermekszegénység-ellenes nemzeti program összeállítása, amely rendkívül egyszerű dolgokról szól: tudunk-e valamennyi gyermek számára egy tiszta ágyat, rendes játszóhelyet, egy rendes szobát, egy rendes lakást adni?
(13.20)
Tudjuk-e, hogy van a szociális minimumnak egy elvitathatatlan része, a nyugodt hétköznapi lakhatás része, amely minden gyereknek ki kell hogy járjon? Tudunk-e valamennyi gyerek számára olyan körülményeket biztosítani, hogy büszkén mehessen iskolába, tiszta ruhában, rendes ruhában? Hogy eljusson oda, ne helyenként sárban, ne piszokban; hogy jóllakva jusson el oda, hogy reggel egészen biztosan megkapta a reggelijét, és hogyha kell, akkor megkapja az első meleg ételt az iskolában.
Lakni, tanulni, és a szülőknek pedig dolgozni - erről szól a szegénységellenes nemzeti program, amelynek megalkotása közös felelőssége az országnak, mert társadalmi nyavalyánkról van szó, de amelyben a végső kötelessége a politikusoknak van meg, hogy jogszabályt alkotnak és törvényt alkotnak. Közösen kell megalkotni; nem dörömbölve, nem ajtókat betörve, mert az ajtókon legfeljebb kopogunk, demokrata politikusként legalábbis mindenképpen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Magyarországnak közös tervekre, célokra, programokra, nem pedig ajtótörésre van szüksége - Magyarországnak, mindannyiunknak, és gyermekeinknek.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
