GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen Dávid Ibolya elnök asszony és a Magyar Demokrata Fórum indítványait, meg fogjuk vizsgálni.
Csak fejből mondom, nagyon remélem, hogy nem hibázom el a számot: ha jól emlékszem, akkor a baromfitartók támogatása 2006-ban kilónként vagy állatonként 9 forint 50 fillér környékén van. (Pásztohy András: Kilónként!) Kilónként 9 forint 50 fillér körül van. Amit ön kér, az ennek lényegében a megduplázása, ha jól értem.
Meg kell fontolni ezt mind természetesen. Költségvetési vita elején vagyunk, most jön az az időszak, amikor végignézzük darabonként, hogy mit igen és mit nem, hova adjunk pénzt és hova nem. Nyilván ön meg fogja majd azt is mondani, hogy mit gondol, honnan fogjuk elvenni ezt a pénzt, mit gondol, hogy az állatjóléti támogatás kifizetésének szükséges likviditását hogyan biztosítjuk, és gyanítom, hogy arra is van javaslata az elnök asszonynak, hogy az adósságkonszolidációhoz szükséges forrásokat minek a kárára kell majd megteremteni. Merthogy egyébként teljesen természetes, a költségvetési vitának az az alaplogikája, hogy megmondjuk, hogy közös pénzünkből mennyit kívánunk erre és mennyit arra fordítani. Ha valamire többet fordítunk, akkor másra kevesebbet kell fordítani.
Zavarba hoz azzal a felvetésével az elnök asszony, hogy akkor beszélek erről, amikor kezdődik a program kialakítása. Azért hoz zavarba, mert ezt megelőzően, amikor a száz lépés egyes elemeit jelentettem be, akkor meg éppen azt vetette a szememre, hogy egy ennyire kidolgozott programot, de még a törvényhozás tárgyalása előtt miért mutatok itt be. Ha jól értem, az is baj, ha egy program elindulásáról beszélünk itt a Házban, tájékoztatni az ország gyűlését, hogy milyen irányban keresi a megoldásokat a kormány, melyek azok a társadalmi problémák, amelyek megoldására eszközt, módszert, forrást keres. Ha pedig akkor tájékoztatom az Országgyűlést erről, amikor eljutottunk odáig, hogy normaszöveget lehet alkotni, és be lehet nyújtani az Országgyűlésnek, akkor pedig az a baj, hogy miért akkor tesszük, miért nem csak a vitában tesszük. Azért, őszintén szólva, mert azt szeretném, hogy tudna arról, hogy mit csinálunk, azért, mert azt szeretném, hogy ön is, az ön választói, a bennünket hallgatók és bennünket nézők tudnák azt, hogy a kormány min dolgozik, hogy melyek azok a problémák, amelyek megoldását fontosnak tartja.
Tájékoztatom az elnök asszonyt, hogy a hét végén a kormánykoalíció pártjainak frakcióival zajlott konzultációt követően ma délelőtt egy hivatalos nyilatkozatot tettem, amelynek egyik eleme az, hogy végiggondolva, tárgyalva és elemezve a Magyarország előtt álló lehetőségeket, az a kormánykoalíció pártjainak közös álláspontja, hogy olyan államháztartási és költségvetési politikát kell folytatni, amely 2008-ra, az eredetileg tervezett időpontra teljesíti az úgynevezett maastrichti kritériumokat, tehát lehetővé teszi az euró 2010-es bevezetéséről szóló döntést. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Áder frakcióvezető úrnak azt tudom mondani, hogy én leszek az utolsó, aki azt fogja mondani, hogy nincsen még itt, ott vagy amott olyan feladat, amit szegénység dolgában meg kell oldani. Én leszek az utolsó, aki azt fogja mondani, hogy minden rendben van, amikor meg egyébként elegendő kimenni az utcára, és lehet látni, hogy bizony, a szükségben szenvedők itt élnek közöttünk. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Nézze, ha öt- vagy hatszázezer gyermek kap ma ingyenétkezést, az éppen öt-, hatszázezerrel több, mint amennyit az önök kormánya alatt kapott. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! - Taps az MSZP soraiból. - Révész Máriusz: Igazat kellene mondani!) Ha több mint kétmillió gyermek kap 13. havi családi pótlékot, az éppen kétmillió gyereknek egyhavival több családi pótlék. (Dr. Áder János: Most szüntetik meg január 1-jétől! - Taps az MSZP soraiból.)
Ez a kormány 2002-ben azzal a hitvallással kezdett el kormányozni (Pokorni Zoltán: Szégyellje magát! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Ne szégyellje! - Juhász Ferenc: Ti is! - Az elnök csenget.), hogy olyan politikát kell csinálni, amely csökkenti az emberek kiszolgáltatottságát, amely csökkenti a magára hagyatottságot, amely érti azt, hogy együtt élni egy országban, együtt élni egy társadalomban nem egyszerűen csak hasonló vagy egyező személyi igazolvány kérdése, hanem összekapaszkodás a hétköznapokban szociális ügyekben is. Igen, ez a kormány ezzel kezdett.
Nem fogunk tudni egyről kettőre jutni sohasem, ha mindig csak az igazságok egyik felét mondjuk el. Nem fogunk egyről a kettőre jutni, ha nincs annyi méltányosság a magyar ellenzékben, merthogy letagadja épp azt a közös teljesítményt, amely közös nemzeti teljesítmény, hogy Magyarországon jött egy kormány 2002-ben, amely azt mondta, ha jár 19 ezer forint a nyugdíjasnak, akkor azt oda kell adni, és odaadta ez a kormány. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Nyilvánvalóan lehet oka a magyar ellenzéknek, hogy emiatt lelkiismeret-furdalása van, nekem is lenne a mai ellenzék helyében, de ezért nem bennünket kell büntetni, ezért tükörbe kell nézni. (Taps az MSZP soraiból.)
Lehet oka a lelkiismeret-furdalásra a mai magyar ellenzéknek, hogy olyan családtámogatási rendszert vezetett be, hogy azok kapták a legtöbbet, akik magas keresetűek voltak (Dr. Áder János: Ez hazugság! Ezerszer elmondhatjuk, hazugság!), és azok kapták a kevesebbet, akiknél legnagyobb volt a szükség. A mai kormánykoalíció büszke arra, hogy három év után cselekedett (Dr. Áder János: Nem igaz!), hiszen éppen önök is azt támogatják, hogy cselekedjen ez a kormány. Igen, cselekedett, az igazságosság családtámogatási rendszerét vezetjük be annak érdekében, hogy minden gyermek egyenlő legyen. (Dr. Áder János: Ez nem igaz! - Taps az MSZP soraiból.)
A szegénység hosszú és messzire nyúló árnya valamennyi európai társadalomnak. Nem az a kérdés, hogy van-e vagy nincsen, az a kérdés, amit itt nagyon pontosan Béki Gabriella megfogalmazott, filozófiabeli különbség: önök a munkanélküli-ellátás rendszerében, a családtámogatás rendszerében is azt az elvet érvényesítették, amely elv szerint a szegénység alapvetően az egyén elhibázott, hibáztatható, vétkes magatartásának, cselekedetének a következménye.
(13.50)
Ez egyébként egy hagyományos konzervatív felfogás. (Soltész Miklós: Szégyen, amit beszél!) Én nem állítom, hogy ez nem egy legitim felfogás, nem állítom, hogy nem lehet így is gondolkodni egy országról. Mi, szociáldemokraták (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Micsodák?! - Jaj! - Felzúdulás ugyanott.), s a liberális partnereink, nem így gondoljuk ezt. (Font Sándor: Luxusbaloldal! - Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Mi azt gondoljuk, hogy a szegénység egy olyan társadalmi betegség, amely társadalmi gyógymódot kíván. Olyan betegség, amelynek a létrejöttében az általunk létrehozott szabályok, intézmények, az a társadalmi együttműködési mód a felelős, amelyet mi teremtünk meg; hogy a szegénység nem örökkön való; hogy nem úgy történik meg az élet igazságának megosztása, hogy aki lentre született, annak lent kell maradnia, aki fentre született, annak pedig ott kell maradnia, hanem van abban felelősségünk, hogy elindítsuk azokat a mechanizmusokat, amelyekben azok is el tudnak indulni a társadalmi felemelkedés útján (Dr. Répássy Róbert: Úgy hívják, hogy Altus Rt.!), akik nehéz helyzetbe születtek bele, olyan családba és olyan városba és faluba. (Taps az MSZP soraiban.)
Ez valóban filozófiabeli különbség, a konzervatív politika és a szociáldemokrata politika közötti különbség. Mi, szociáldemokraták úgy valljuk, hogy az a helyes társadalmi értelmezési mód, hogy a szegénység létrejöttéért alapvetően mi közösen is felelősek vagyunk - nemcsak mi, mi közösen is -, ezért nekünk, a közösségnek és nyilván az egyénnek össze kell kapaszkodnia, és együttes erőfeszítéseket kell tenni. Ezekről az erőfeszítésekről szól a száz lépés programja. Arról szól, hogy megváltoztatjuk ezeket a viszonyokat, hogy beavatkozunk ezekbe a mechanizmusokba, hogy nem egyszerűen csak pénzt és támogatást adunk, hanem új intézményeket, új szabályokat alkotunk, hogy szüntessük meg az okot, ne csak a következményt. Az okot, a szegénység okát megszüntetni, nem csak a következményt, ez a politikánk alapja. (Révész Máriusz: Ezért nő a munkanélküliség! Igaz? - Taps az MSZP soraiban.)
Befejezésül… (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ideje! - Abba ne hagyd!) Természetesen szívesen elolvastam volna azt a szegénységellenes nemzeti programot is, amelyet az előző kormány hagyott ránk. Nem tudtam elolvasni. (Derültség és taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Olvasd el, amit KISZ-titkárként csináltál!) Ennek egyetlenegy egyszerű oka van (Dr. Répássy Róbert közbeszól.): nem készítettek ilyen programot.
Kedves Barátaim! Tudják, azért fogok dolgozni, hogy azt a szegénységellenes programot, amelyet mi készítünk el, mi is valósíthassuk meg. S köszönöm szépen, hogy ehhez önök is gratulálni kívánnak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
