SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kereskedelemről szóló törvény megalkotása valóban nagyon nagy feladat, és nagyon szükséges feladat. Ezzel egyetértünk, támogatni is tudjuk, és támogatni is fogjuk sok tekintetben. Mindenképpen érdemes erről tárgyalni, beszélni és vitatkozni a Parlament falain belül és azon kívül is a szakmai szervezetekkel.
Hiszen valóban, ahogy az előző felszólalók is mondták, annyira átalakultak a vásárlási szokások, annyira átalakultak a kereskedelmi szokások, annyira átalakult sok tekintetben az ország, hogy ha homokba dugjuk a fejünket, és ezzel a témával nem foglalkozunk, akkor a szabályozatlanság, a káosz irányába vezet ez a terület, és ez megengedhetetlen. Megengedhetetlen, hiszen sok tízezer ember munkája van ebben a tevékenységben, és ha a beszállítókat is hozzászámoljuk, akkor sok millió ember munkáját kell ideszámítani, és ezt bizony figyelembe kell venni. Éppen ezért fel kell tenni azt a kérdést, hogy mit céloz meg pontosan ez a törvény, és hogy ezek alapján be fogja-e tölteni a feladatát, be fogja-e tölteni azt a feladatot, amit megcéloztak a jogalkotók, akik tervezték, előkészítették ezt a törvényt.
Véleményünk szerint ahhoz, hogy teljes legyen a törvény, és elfogadható legyen az ország teljes lakossága számára - hiszen nagyon fontos azoknak, akik mint bevásárlók veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat -, hogy mindenképpen azok, akik ezen a területen dolgoznak, a legszigorúbb szabályozás mellett végezzék tevékenységüket, a másik oldalról pedig a legtöbb lehetőséget megkapják munkájuk végzéséhez. Kikre gondolok itt? Először is magukra a kereskedőkre, de itt kettéválasztanám a kereskedőket, az előző felszólalók által sokat említett multikra vagy nagy bevásárlócentrumokra és mindenképp a kis- és középvállalkozókra, kereskedőkre, akiknek azért a lehetőségeik sokkal árnyaltabbak, mint a nagyobbaké.
Ugyanígy nagyon fontos szerepet kell hogy betöltsön, második pontként mondanám ezt, a beszállítók védelme és érdeke. Leginkább természetesen a magyar beszállítókra gondolok itt, a magyar mezőgazdasági termelőkre, de a magyar ipari termelőkre is gondolok, mert sokszor azt a versenyt, amelyre őket késztetik és sokszor nem túl barátságos módszerekkel, nem tudják felvenni, nem tudnak küzdeni a hatalmas tőke ellenében. A harmadik terület, amiről mindenképp szólnia kellene ennek a törvénynek, vagy pedig a törvény kapcsán megnyitni más területeket, a kereskedelmi dolgozók, a kereskedelemből élők helyzete, megint visszatérve a multiknál dolgozókra, hogy mennyire védjük az ő érdekeiket, lehetőségeiket, munkafeltételeiket.
Ha részletezve kitérhetek, és megengedik, hogy kitérjek erre a három fontos területre, akkor a kereskedőkről szólnék először is. Azt kell mondanunk, nem tagadhatja senki, hogy hatalmas ellentét feszül a nagy multi bevásárlóközpontok és a kis- és középkereskedők között. Ezt az ellentétet mi magunk, törvényhozók ugyan feloldani nem tudjuk, de segíteni mindenképpen kell hogy segítsük, leginkább a kis tőkével, kevés pénzzel rendelkező kiskereskedők munkáját, megélhetését.
Mihez vezetett az a folyamat, amely most már nemcsak Budapesten, hanem nagyon sok vidéki városban is lejátszódott? Hatalmas nagy bevásárolóközpontok alakultak ki a városok mentén, ennek következtében a belvárosok jó része kiürült, a kiskereskedők, közepes áruházak tönkrementek. Mondhatjuk, hogy ez érthető folyamat, mert a parkolás miatt és egyéb más okokból is elfogadható lenne, de itt figyelembe kell venni azoknak az embereknek a munkáját is és azoknak a vásárlóknak a lehetőségeit is, akik például nem rendelkeznek autóval.
Mondjuk, ha a nyugdíjas rétegről beszélünk, ők mindenképp vesztesei ennek a folyamatnak, mert jó részük nem éri el ezeket a bevásárlóközpontokat, ők kénytelenek a kisközértekben, ABC-kben vásárolni. Direkt használom ezeket a szavakat, hogy még a néhány évtizeddel ezelőtti kereskedőkre utaljak vissza. Viszont ezekben a boltokban az árak érthető módon jóval magasabbak, sokszor a vásárlóhiány miatt még inkább emelik az árakat sajnálatos módon ezek a belvárosi üzletek, mert nem tudnak fennmaradni. Ennek következménye az, hogy vagy tönkremennek ezek a boltok, vagy pedig, még egyszer mondom, magas áron árusítanak, és ezzel nagyon sok vásárlónak, leginkább a nyugdíjas rétegnek nagyon nagy kárt okoznak, kárt okozunk.
A másik nagyon nagy gond, és ez a törvényben igenis nagyon nagy hiba, igenis elvárjuk a törvény alkotóitól, hogy a hatástanulmány nem lesz kötelező nagy bevásárlóközpontok, nagy alapterületű bevásárlóközpontok építésénél. Miért fontos ez? Gondoljanak önök is bele abba, hogy Budapest környékén jó néhány település hatalmas nagy bevásárlóközpontokat épített, és ugyanígy sorolhatnánk ezt sok településen, sok nagyváros közelében. De sok-sok budapesti kerület vagy kistelepülés, amelyek viszont ezeket a bevásárlóközpontokat vagy nem tudták megépíteni, vagy valamilyen oknál fogva nem ott települtek le, inkább elszenvedői ezeknek, sokkal inkább csak a forgalmat, a bűzt szenvedik el, míg például az iparűzési adóból és sok minden egyébből ők nem részesülnek. Tehát akkor, amikor a hatástanulmány kérdését felvetjük, részben azok védelmében kérjük és mondjuk ezt, akik ezeknek az elszenvedői, másrészt, még egyszer visszatérve a belvárosok kiüresedésére, a kiskereskedők védelmében.
A második nagy kérdés, hogy a beszállítók körrel mennyire foglalkozik a törvény. Azt kell mondanom, mindenképp fontos, hogy a törvény a beszállítóval szembeni jelentős piaci erő fogalmát bevezeti, és felsorolja, hogy mik azok a tételes elképzelések, amelyek a beszállítókat védik a nagy multikkal, a nagy bevásárlóközpontokkal szemben. Mindenki előtt ismerős a polcpénz, mindenféle terület, amivel igenis a beszállítókat megnyomorítják. De sajnálatos módon azt kell mondanom, és azt érezzük ki ebből a törvényből, hogy ezt ugyanúgy ki fogják játszani a multik, mert nem lesz az a magyar beszállító, főleg, amelyik kis tőkével rendelkezik, legyen az mezőgazdasági vagy ipari, vagy bármilyen más beszállító, aki szembe fog szállni, és azt fogja mondani a kereskedelmi partnerének, itt van a törvény, tessék ezt betartani, mert különben pert indítok ellened.
(10.50)
Lehet, hogy a pert megnyeri, de utána köszönik szépen, és keresnek egy másik beszállítót. Nem teheti meg, sajnos olyan a világ, hogy nem teheti meg. Ezért azt gondoljuk, hogy erre a kérdésre nem ad választ a törvény.
A másik nagyon nagy gond, megint csak a magyar beszállítók védelmében szeretném jelezni, az az ócska és minősíthetetlen áru, amely elözönlötte ma Magyarországot - és mindegy, hogy ipari vagy mezőgazdasági termékről beszélünk, bár a mezőgazdaságival még nagyobb a gond, mert ott az élelmiszer-higiénés és egyéb gondok miatt az utóbbi években hatalmas nagy botrányok törtek ki -, ezek ellen sem véd a törvény. Lehet, hogy nem itt kellene szabályozni, én ezt elfogadom, elfogadom és támogatom is adott esetben, hogy más törvényben szabályozzuk, de ezt az ócska és minősíthetetlen termékáradatot valamilyen módon meg kellene szüntetni és megállítani ennek az áradatát, mert nemcsak a magyar beszállítók járnak rosszul, hanem a vásárlók is. És mondja meg bárki is önök közül, ki megy vissza egy 2 ezer forintos cipővel minőségi kifogással, hogy cseréljék ki egy hónap után? Többe kerül a benzin, meg az idegeskedés. Tehát ezek a területek azok, amelyek semmiképp sem kerültek be a törvénybe.
Befejezésül, és majd később kétpercesben folytatom a gondolataimat, mindenképpen ki kell térni a kereskedelmi dolgozók védelmére. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elfogadhatatlan az a magatartás, amely visszaél azzal, hogy egy-egy kereskedelmi dolgozó a környezetében nem talál más munkát, éppen ezért sokszor még vécére sem mehet ki munka közben; sokszor kamerával megfigyelik, hogy éppen mit csinál; megalázó helyzetekbe kergetnek dolgozókat, és ezt nem támogathatjuk.
Amit mindenképp szeretnénk jelezni, hogy az ünnepnapok szigorú betartását komolyan kell venni. Ünnepnapokról beszélek, nem a vasárnapi nyitva tartásról, arról a 12 piros betűs ünnepről, amit elhatározott a Magyar Köztársaság, hogy ezek ünnepként fognak szerepelni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), ez jár a kereskedelmi dolgozóknak is.
Az más kérdés, hogy egyes területeken előfordulhat, hogy turisztikai célokra megengedik a nyitva tartást (Az elnök újból csenget.), de nem más, egyéb szokásokra hivatkozva, mert ha a szokásokra hivatkozunk, akkor Budaörs jegyzője azt fogja mondani, hogy itt az a szokás, hogy az összes (Az elnök újból csenget.) bevásárlóközpont eddig is nyitva volt ünnepnap, hát akkor legyenek nyitva; és az iparűzési adóról márpedig egy jegyző nem fog lemondani. Tehát itt nagyon szigorú feltételeket kell szabni…
