DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két módosításhoz szeretnék hozzászólni, egyrészt a 18., másrészt pedig a 21. számú, általam jegyzett módosító javaslatokhoz, amelyek végül is tartalmukban összefüggenek bizonyos szempontból. Hiszen arra törekszik, hogy a magyar pénzintézeti rendszert erősítse, és azokat az anomáliákat, amelyek az elmúlt 15 évben jelentkeztek, próbálja továbbra is távol tartani, illetve kiszűrni a jelenlegi rendszerből.
Azt is tudom, hiszen az általános vita során erről is szóltam, államtitkár úr is szólt, hogy jelentős változáson ment át az elmúlt tizenegynéhány év alatt a magyar pénzintézeti rendszer, jelentősen megerősödött, a szabályok szofisztikáltabbá váltak. De úgy gondolom, messze vagyunk még egy angliai vagy egy német vagy ne adj’ isten, egy amerikai egyesült államokbeli pénzintézeti rendszertől. Az a távlat, az az időbeli távlat nincs meg. Ezért, különösen arra tekintettel, hogy az elmúlt években is jelentős, és elsősorban a nem pénzintézeti jellegű vagy nem bejelentett tevékenységekhez kapcsolódóan a PSZÁF-nak lett volna alkalma, hogy közbelépjen, csak a törvényi felhatalmazás ehhez nem járult hozzá, bizony fontosnak tartom azt, hogy azok a szigorú követelmények, amelyeket megfogalmaznak a pénzügyi rendszer stabilitása iránt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényben is megfogalmazódjanak.
A 18. pontban a felügyelet ellenőrzési lehetőségéről nyújtottam be módosító javaslatomat. Az eredeti javaslat feltételes módban fogalmaz, hogy a felügyelet ellenőrzést tarthat abban az esetben, ha bizonyos jogszabályok, felügyeleti határozat vagy saját szabályzat rendelkezését megszegi a pénzügyi szervezet. Ez a megengedhetőség számomra elég relatív, hiszen úgy gondolom, hogy ha már egy pénzügyi szervezet felügyeleti határozatot sért meg, sőt jogszabályokat sért meg, akkor igenis szükséges az, hogy a felügyelet kiszálljon, és a helyszínen is vizsgálódjon, mert az már biztosan olyan jelzés számára, hogy valami nem megy rendben annál a pénzintézetnél. S ha már jogszabályt sért, felügyeleti határozatot sért - és talán még a gyengébb eset, amikor a saját szabályzatát sérti meg, de az sem bocsánatos bűn -, ha erre nem fektet kellő hangsúlyt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, ez bizony lehet egy nagyobb problémának a csírája is. Úgy gondolom, ebben az esetben szükségeltetik az, hogy helyszíni ellenőrzést folytasson, kötelező érvénnyel, nem pedig megengedő feltétellel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete.
A másik pont, amiről már az általános vitában is szóltam, ebben a logikában érthető igazán. A zárórendelkezések között arra tesz javaslatot az előterjesztő, hogy az a kötelező kétéves ellenőrzés, amely eddig elő volt írva a hitelintézeti törvényben, ezek után ne legyen kötelező. Úgy gondolom, éppen ebből kiindulva, hogy az a 15 év sokat jelentett, sokat lépett előre a hazai pénzintézeti szektor, ennek ellenére nem haszontalan dolog, ha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kétévente kötelezően megjelenik, és helyben hagyja az addigi tevékenységét, egyfajta megerősítése is ez a pénzintézeteknek, másfelől nyilván a menedzsmentnek is jó érzés, ha egy jó bizonyítványt állítanak ki. De azért úgy gondolom, hogy a bizalom, a lakosság és a vállalati szféra bizalma is mindenképpen fontos, hogy ebben az intézményhálózatban megmaradjon.
Ezért úgy gondolom, egy átmeneti időre még mindenképpen szükséges ezt előírni, tehát hagyjuk meg az eredeti előírást. Persze gondolkodhatunk azon, hogy pár év múlva, újra leporolva ezt a törvényt - biztos vagyok benne, hogy újra elő fog kerülni, hiszen ez szinte minden évben előkerül -, akkor majd ezt újra átgondoljuk, végiggondoljuk, és ha látjuk, hogy hosszú idő óta nem volt ilyen probléma a hazai rendszerben, elgondolkodhatunk azon, hogy ezt a kétéves, kötelezően előírt vizsgálati időszakot megszüntessük, módosítsuk, felülvizsgáljuk.
Köszönöm szépen, elnök úr.
