DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Ha 10-20 vagy éppen 30 fős osztatlan osztályokkal rendelkező iskolákat nézünk, akkor tudjuk nagyon jól, hogy az ott tanuló gyermekek esélyei sokkal rosszabbak, mint a jobban felszerelt, nagyobb létszámú iskolába járóké. És azt is tudjuk nagyon jól, hogy azokról a településekről, ahol ilyen kis létszámmal működnek iskolák, a tehetősebbek már elhordják gyermekeiket más települések iskoláiba, ha tehetik.
Mindenekelőtt azonban engedjék meg, hogy pontosítsam a képviselő urak által felvetett statisztikai adatot. A képviselő urak szerint statisztikailag megszüntetett óvodák és iskolák száma 218. Azonban a ténylegesen, jogutód nélkül megszűnt intézmények száma, a 2005. június 15-től 2005. szeptember 26-ig beérkezett intézményi okiratok alapján, mindössze 23 darab. Ugyanezen időszakban ugyanakkor 95 új intézményt is alapítottak, ebből 49 jogelőd nélküli. Egy intézménynél fenntartóváltás történt, 45-nél pedig átszervezés következtében jött létre az új intézmény. Jogutóddal megszűnt, vagyis átszervezés következtében elveszítette önálló intézményi státusát 193 intézmény. Ez azt jelenti, hogy ezen intézmények nagy többségükben egy közoktatási intézmény tagintézményeként működnek tovább, ami nem jelenti az intézmény megszüntetését egy adott településen.
A Magyar Köztársaság 15 éves múltja alatt nem volt olyan költségvetési év, amely a közoktatási központi forrásokat ne a gyermeklétszámhoz kötötte volna az elosztás során. E támogatási forma eredményezte azt, hogy a kistelepülések a csökkenő gyermeklétszám miatt egyre szűkösebb forrásokkal rendelkeznek ahhoz, hogy saját intézményfenntartással lássák el kötelező feladataikat. Ezt érzékelve kínált egy megoldási lehetőséget a kormányzat 2004-ben a többcélú kistérségi társulási törvény előkészítésével, amelyet a parlament elfogadott. Ennek megfelelően a 2005. évi költségvetési törvény egyik legfontosabb eleme a közszolgáltatások kistérségi szintű feladatellátásának ösztönzése volt.
E cél megvalósítása több úton is lehetséges. Az egyik út az összefogás erősítése, ösztönzése. A kistérség a szolgáltatások területén lát el kiegyenlítő szerepet, amelynek révén az állampolgárok közel azonos színvonalon részesülhetnek azokból a szolgáltatásokból, amelyekhez ma egyáltalán nem vagy csak nagy nehézségek árán juthatnak hozzá. Mindezen cél érdekében a kistelepüléseknek keresni kell a feladatok megoldásának közös lehetőségét. A demográfiai folyamatok által generált átalakítások vagy a nem megfelelő színvonalú nevelés-oktatás olyan problémák, amelyeket kezelni szükséges. Ezt szolgálja a társulás intézménye, a költségvetés pedig ehhez forrásokat biztosít, erősítve a társulási hajlandóságot.
Sokszor mind a települési önkormányzat, mind a tanuló a halmozottan hátrányos helyzetű körbe tartozik. Ezen települések intézményeiben jellemző probléma a szakos ellátottság hiánya vagy nem megfelelő színvonala, többnyire a lemaradók és a kiemelkedő tehetségek eltérő igényeihez igazodó külön foglalkozások is hiányoznak, vagyis az intézmények nem rendelkeznek megfelelő tárgyi, illetve személyi feltételekkel, és így nem azt a minőséget tudják a gyermekek számára nyújtani, mint egy nagyobb települési óvoda vagy általános iskola esetében. Természetesen ezen iskolák tekintetében az alacsony gyermeklétszám miatt az egy tanulóra jutó költségek is sokkal magasabbak, és így a fenntartási költségek is nagyobbak, mint egy nagyobb település intézményeiben. Ezen önkormányzatok számára kínál megoldási lehetőséget az intézményfenntartó társulás, amely, azt gondolom, hosszabb távon is bizonyítja majd jótékony hatását.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
