GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném megköszönni Áder frakcióvezető úr mély, alapos, társadalom- és gazdaságtudományi elemzéssel felvértezett, a bonyolult összefüggéseket bemutató, a korábbiaktól eltérő, újszerű érveléssel elmondott reagálását. (Derültség és taps az MSZP soraiban.) Meggyőződésem, hogy a magyar nemzet építkezni fog ebből a rendkívüli hozzászólásból, segítette az ország dolgainak megoldását, tisztábban látjuk mind a múltat, mind pedig a csodálatos jövőt. Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szerényebben!)
Ami pedig a konkrét felvetéseket illeti: érdemes az ország Házában megpróbálni mégiscsak összefüggéseket keresni (Derültség a Fidesz soraiban.), megpróbálni mélyebbre hatolni a felszínnél. Példának okáért, hogyha az igazgatás költségeiről beszélünk, akkor azt javasolnám, éljünk a költségvetési törvény és annak beszámolója által megteremtett lehetőségekkel, számoljuk össze, hogy hogyan alakultak az igazgatási költségek az elmúlt időszakban, hiszen van erre lehetőség, lehet erről - hogy mondjam - szakszerűen is beszélni.
Mondok önöknek egy példát, hogyha már előhozta a frakcióvezető úr: 2002-ben - tényszámot mondok - a minisztériumok igazgatási költsége 83 milliárd forint volt - nyolcvanhárom. 2006-ban a most benyújtott költségvetési törvény szerint a minisztériumok igazgatási költsége egészen pontosan 66 milliárd forint. Ez nominálisan, a számokat összehasonlítva egy 20 százalékos csökkenés, vásárlóértékben egyharmaddal kevesebbet költünk ma a minisztériumi igazgatásra, mint 2002-ben. Énszerintem ez egy tisztességes, nagyon jó program (Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiban.), mert arról szól, hogy több pénz az embereknek és kevesebb pénz a minisztériumi igazgatásra. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bérköltség! Azzal hogy állunk? - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
Ami pedig az ön által példaként említett nyugdíjkorrekciót illeti az önök kormánya idején, ezt nemcsak hogy nem tekintem példának, hanem bizonyos értelemben egy elkerülendő mintának látom. Merthogy önök mit is tettek? Azt tették, hogy mindenkinek járt volna 18 százalékos nyugdíjemelés, erre önök azt tették, hogy akinek a nyugdíja nagyobb volt, mint 30 ezer, annak csak 11 százalékot adtak, és valóban, a kisnyugdíjasoknak pedig adtak ennél többet. Azaz mit tettek? Egy nullszaldós átcsoportosításban elvették azoknak a járandóságát, akiknek törvény szerint nem 11, hanem 18 százalék járt volna. Én ezt a példát nem tudom elfogadni.
Ezért amikor mi nyugdíjkorrekcióról beszélünk, akkor nem azt tesszük, hogy fogjuk magunkat, és átcsoportosítunk az egyik nyugdíjas járandóságából a másik nyugdíjas járandóságához, nem elveszünk azért, hogy utána évekkel később, amikor már senki nem emlékszik a részletekre, azt mondhassuk, hogy mi bizony adtunk a kisnyugdíjasoknak, hanem önálló forrásokat teremtünk, mindenki megkapja a jussát, és hogy igazságosabb legyen a rendszer, azok, akiket hátrányosan érint a jelenlegi rendszer, még többet kapnak. Kérem szépen, mi ezt tesszük. (Taps az MSZP soraiban.)
És többek között azt tettük, mert e tekintetben nem méltányos a frakcióvezető úr megjegyzése, ami a beszédről szól, mert meg kell kérdezni a nyugdíjasokat, hogy ők beszédnek tekintik-e azt, hogy visszakapták a 19 ezer forintot, ők beszédnek tekintik-e azt, hogy megkapják a 13. havi nyugdíjat, ők beszédnek tekintik-e azt, hogy újra megteremtettük a méltányossági nyugdíjemelésnek a lehetőségeit, és most éppen azon dolgozunk, hogy az eddig csak ötévente igényelhető méltányossági nyugdíjemelést lecsökkentsük három évre, vagy éppen azon dolgozunk, hogy azok a kisnyugdíjasok vagy közepes nyugdíjasok, akik távfűtéses lakásban laknak, azok számára adjunk távfűtés-kompenzációt. Ez nem beszéd, ez maga a valóságos tett, és nagyon sokra mentünk volna, hogyha más is legalább egy négyéves ciklusban három-négy-öt valóságos lépést tesz a nyugdíjasok érdekében. (Taps az MSZP soraiban.)
(14.20)
Nagyon jó lenne, ha a parlamentben ennél több türelmünk lenne egyrészt egymáshoz, részint pedig több fogékonyság és nyitottság meghallgatni, megérteni egymás javaslatait.
Az idei év egyik legfontosabb intézkedése volt a lakástámogatások területén, hogy bevezettük a Fészekrakó-programot. Olyan sok lesajnáló kritikát még kormány ritkán kapott, mint amit önöktől kaptunk, az ellenzéktől a Fészekrakó-program miatt, hogy ez nem jelent semmit, hogy ez nyilvánvalóan nem old meg egyetlenegy család számára sem semmilyen fajta problémát. Örömmel mondhatom, hogy egyrészt ma túl vagyunk minden korábbi megtervezett kereten, 14-15 ezer igénylés és kielégített igénylés van ezen a területen, és úgy hallom, igaz, ehhez kellett tíz hónap, hogy önök azt képviseljék, hogy például a Fészekrakó-programot folytatni szeretnék.
Ha kevesebb lenne a gyors elutasítás, és több szándék arra, hogy nézzük meg, hogy az, amit a kormány elindít, abból mi lesz, mi a jó és mi a rossz abból, végig kell nézni, kell hozzá türelem, egypár hónap, akkor azt gondolom, hogy Magyarországon kevésbé lenne hektikus a politika, kevésbé zavarná az embereket, hogy bármit mond az egyik, mindjárt elutasítja a másik, jobban éreznék azt, hogy kormány és ellenzéke végső soron mégiscsak az országért van. Ugyanezeket a példákat tudjuk elmondani a nyugdíjkorrekcióról vagy éppen a kék könyvről. Nagyon sok olyan javaslata van ennek a kormánynak, amelyről gyorsan kiderült, hogy jó irányba visz, előrevezet, könnyebbé, igazságosabbá teszi az életet Magyarországon, amelyet az ellenzék anélkül, hogy bármit is tudna, hogy megvalósul, gyorsan elutasít.
Az országnak, azt hiszem, arra van szüksége, hogy kormány és ellenzéke jobban megértse egymást, abban vitatkozzon, amiben tényleg kell vitatkozni, amiben pedig nem kell, csak a vitáért, hogy lehessen valamit elmondani a tévéhíradóban meg a hírekben, azért pedig ne vitatkozzunk egymással!
Magyarország előrébb jutott, nyilván elsősorban a saját erejéből. Ameddig eljutott, azt gondolom, azt el kell fogadnunk jó érzéssel, és azt kell mondani, hogy van még egy csomó kihívás. Ezekkel a kihívásokkal kell most foglalkoznunk. Azt tudom mondani, hogy a következő években olyan kormányzása lesz Magyarországnak, amely alkalmas lesz, hogy ezekre a kihívásokra válaszoljon.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
