DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy nagy félreértések vannak, és javaslom, hogy tisztázzuk a dolgokat.
Vannak olyan ügyek, amelyeknél eddig az önkormányzatok nem tudtak kellő szigorral fellépni. Voltak olyan szabályok, amelyek az önkormányzatot korlátozták a vagyonával való rendelkezésben. Éppen ezért azokra a szabályokra mutattam rá, és képviselőtársam is ezt tette, amelyek azt szolgálják, hogy az önkormányzatok jobb gazdái legyenek a saját lakásvagyonuknak. Tehát amikor azt mondom, hogy jó, hogy van névjegyzék, az nem azt jelenti, hogy minden helyen kötelező a névjegyzéket összeállítani, erről szabályt alkotni, hanem azt mondom, hogy az az önkormányzat, amelyik úgy gondolja, hogy így tud a vagyonával a legjobban rendelkezni, az tegye meg. Aki nem akarja, ne tegye, pályáztasson továbbra is a régi módszer szerint.
Amikor azt mondjuk, hogy a bérbeadónak legyen joga belépni a lakásba legalább évente egyszer ellenőrizni, ez nem kötelezettség, hanem egy lehetőség arra, amit szerencsés kihasználni, és ez legyen magántulajdonos, de lehet önkormányzat is. Igen, léphessen be, persze szigorúan szabályozott rendben, mert nem lehet éjszaka fél tizenkettőkor felzörgetni a bérlőt, hogy most azonnal meg akarom nézni, hogy rendeltetésszerűen használja-e a lakást, de szabályozott körülmények között legyen módja a bérbeadónak. (Babák Mihály: Van.) Nincs. A lakástörvény szabályai nem teszik így lehetővé. (Babák Mihály: Töröljük el a szabályt.) Amit nem tilt, azt szabad. Ez egy nagyon jó dolog, igaz lehet, csak éppen az Alkotmánybíróság sokszor másképpen látja a helyzetet, és a bíróságok másképp ítélik meg a helyzetet. Egyébként sajnálatos módon a lakástörvények használatánál az önkormányzatok tényleg nagyon vegyes felvágott képét mutatták. Volt, aki azt hitte, hogy mindent megtehet a lakásvagyonával, voltak olyanok, akik viszont nagyon szigorúan ragaszkodtak a törvény szövegéhez és a törvény adta szabályozás szükségességéhez.
(17.50)
Fővárosi szabályok. Most mondhatnám azt, hogy a szívemből szólt a képviselő úr, mert a főváros lakásgazdálkodási feladatait megszabó önkormányzati törvény rendelkezéseivel én magam sem értenék egyet úgy igazán. De mivel az önkormányzati törvényt nem fogjuk tudni módosítani, ezért kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak vannak lakásgazdálkodási feladatai. E körben van egy rendeletalkotási lehetősége, amely kötelező valamennyi kerületi önkormányzatra. És itt jön az a visszásság, amiről szólni szeretnék, az a visszásság, amely olyan helyzetbe hozta például az egyik kerületi polgármestert, hogy meg kellett hajolnia a fővárosi rendelet adta szabályok előtt. Lakásmaffia áldozatát lakáshoz juttatta teljesen szabályosan, a helyi rendeletnek megfelelő módon. Egy dolgot nem vettek figyelembe: nem adható a fővárosi rendelet szerint annak önkormányzati bérlakás, aki öt éven belül ilyennel rendelkezett - pont. S mivel a lakásmaffia áldozata három vagy két évvel ezelőtt vesztette el a lakását, így nem jogos az önkormányzati bérlakás bérleti jogát megszerezni, és így vissza kellett vonni azt a rendelkezést, amellyel őt bérlővé tették.
Most ez a szabály, amit betesz ide a lakástörvény módosítása, csupán azt mondja, hogy nem lehet ilyen kikötést alkalmazni, mindig az adott család adott szociális helyzete teszi lehetővé, hogy kaphat vagy nem kaphat lakást önkormányzattól. Ezt javasoltuk csak módosítani, semmi többet.
Ha önök partnerek abban, hogy az önkormányzati törvényt módosítsuk, hiszen az kétharmados, nagyon szívesen felvetem azt a javaslatot, hogy változtassuk meg a fővárosra és a kerületekre vonatkozó szabályozást. Elnök úr is bólogat, tudom, hogy szívéből szólok neki is ebben az ügyben, de attól félek, hogy nem tudunk egy kétharmados többséget mellé tenni egy jól kitalált önkormányzati törvény módosításának. Tehát nekem az a véleményem, hogy néha nem gondoljuk végig, hogy bizonyos szabályozást miért tettünk ide be.
Az életvitelszerű bentlakás ügyéről még egyszer, utoljára. Persze, ha nekem kötelező bejelentenem, hogy elhagyom a lakást azért, mert kimentem Kanadába - soha nem voltam Kanadában, és valószínűleg nem is megyek -, és ezek után, mivel megmondtam, hogy elmegyek Kanadába hat hónapra, és az ötödik hónapban felmondják a bérleti jogot azért, mert kint vagyok Kanadában, ugye, ezt nem tetszik életszerűnek tartani? De ha az önkormányzat tudja, hogy én hat hónapig kint vagyok Kanadában, rendelkezem még ráadásul arról is, mert általában ilyenkor szokott volt lenni ilyen, hogy ki képvisel addig, akkor ha egy csőtörés van, egy villany ég a lakásban című történet beáll, akkor tudni fogom, hogy egyrészt kit kell megkeresnem, mert ő a képviselője, másrészt pedig tudni fogom, hogy ott valaki jogtalanul tartózkodik, oda valaki bement. Tessék megmondani, ez nem például az önkényes lakásfoglalást akadályozza meg?
S az a bérlő, aki tudja, hogy neki be kell jelenteni a huzamosabb távoltartózkodást, az meg se kísérli azt, hogy erre az időszakra szabálytalanul albérletbe adja a lakását, mert az az önkormányzat, amely bérbeadóként jár el, vagy az a cég, amelyik helyette bérbeadóként jár el, tudja, hogy ő nincs a lakásban.
Ezek fontos kérdések ám! Lehet, hogy ez így közvetlenül nem olvasható ki a jogi környezetből, de a gyakorlatban ez ezt jelenti. S mivel, mint mondtam, én sajnálatos módon lakásügyekkel foglalkozó gyakorlati szakember voltam, és még utána is évekig foglalkoztam vele, utána pedig polgármesterként ezt az egész ügyet vittem az egyik kerületben, higgyék már el nekem, hogy ezek a szabályok jók.
Többet nem tudok erről mondani, nem is akarom húzni az időt. Én abban reménykedem, hogy a részletes vita kapcsán majd még egy-egy ügyről tudunk szót váltani. Tisztelettel kérem, hogy zárjuk le az általános vitát, és dolgozzunk a következő menetben, a részletes vitában a módosító indítványokkal kapcsolatos ügyekben.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
