DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy héttel ezelőtt kezdtük el a törvényjavaslat általános vitáját. Akkor részletesen kitértünk arra, hogy ez a törvényjavaslat alapvetően a lakásmaffia visszaszorítására alakult bizottság munkájának eredményeként fogalmazódott meg. Elsősorban azt tartja fő feladatának, hogy azokat az ajánlásokat fogalmazza meg jogszabályi környezetben, amelyek a mi munkánk, hogy így mondjam, a lakásmaffia-albizottság munkájának eredményei.
Emellett az indokolásban olvashatjuk azt is, hogy az elmúlt tíz év tapasztalatait szeretnék módosításokkal átvezetni, ami időszerű, ami a változást indokolta. Én most, miután a múltkor volt alkalmam a lakásmaffia visszaszorításával kapcsolatos észrevételeimet megtenni, önkormányzati szempontból szeretném megvizsgálni ezt a törvényt; különösen azért, mert szombaton ünnepeltük az önkormányzatok megalakulásának, működésének, fennállásának 15. évfordulóját, és az ünnep kapcsán sok dicséret hangzott el, az önkormányzatok eredményes 15 éves tevékenységét tényleg elismerés övezheti, nagyon sok területen az önkormányzatok teljesítettek a rendszerváltás óta a legjobban.
De azt kell mondjam, az önkormányzatok egy súlyos terhet, egy problématömeget tolnak maguk előtt már 15 év óta, és azt kell mondjam, hogy az önkormányzatok a lakásgazdálkodásban, a lakásvagyon kezelésében és a lakásszektorban betöltött szerepükkel kapcsolatosan nem érdemlik ki a dicsérő szót, inkább a gyenge közepes minősítést használnám. Emlékszem arra, hogy '90-ben a vagyonátadó bizottságokban milyen optimisták voltunk, amikor a volt tanácsi vagyont megkaptuk önkormányzati tulajdonként. Átvettük a lakásállományt, és ezzel átvettük mindazokat a problémákat, amelyek az előző rendszerben felhalmozódtak ezen a téren.
Akkor folyamatban volt az elidegenítés, volt egy erős, hangsúlyos társadalmi igény arra, hogy a bérlakásokat a bent lakó bérlők megvehessék maguknak. Ez a folyamat determinálta a lakásokkal való gazdálkodást egészen 1993-ig, amikor a rendszerváltás után végre, először a háború óta egy tényleges lakástörvény született meg, mert korábban, mint emlékszünk rá, különböző kormányrendeletekben szabályozták a lakás-hiánygazdálkodás szabályait, ami természetesen az akkori protekcionális rendszerrel is súlyosan összefonódott.
Azt reméltem, és nagyon sok önkormányzati ember azt remélte, hogy az önkormányzatiság elvezet oda, hogy az önkormányzatok válnak az adott terület legjobb ingatlanközvetítő intézményévé, elnyerik az új tulajdonosok, a bérlők és az ingatlanpiacon szereplők bizalmát. Aki a lakásproblémáját meg kívánja oldani, az elsősorban az önkormányzatokhoz fog fordulni, hiszen megbízható szakapparátus, felkészült jogi szervezet áll rendelkezésére. Majd az elidegenített lakások tömegesen visszaszállnak vagy visszavásárolhatók lesznek az önkormányzatok számára. Tehát elindul egy tényleges lakásgazdálkodás, az önkormányzatok vagyontárggyal történő gazdálkodása.
Ebben a reményünkben csalatkoznunk kellett, hiszen a problémák nem szűntek meg, a problémák bírósági eljárásokban csúcsosodtak ki, a társasházak nem találtak mindenütt megfelelő partnerre az önkormányzatokban. És miután az önkormányzati tulajdonú bérlakások mindegyike társasházban helyezkedik el, nagyon kevés és kivételes az, amikor egy önkormányzati tulajdonban lévő ház egésze kizárólagos, úgynevezett majoritásos társasház vagy bérház lenne. Éppen ezért inkább a konfliktusok szaporodtak ezen a területen.
A lakástörvény jó szándékú, szakmailag megalapozott lépéseket tett annak érdekében, hogy az akkor jelentkező problémákat valamilyen formában orvosolja. Most, tíz év után már el kellett volna oda jussunk, hogy a mostani szabályozás lezárja azokat a nyitva hagyott, megoldatlan kérdéseket, amelyek a lakástörvényben '94-ben nem oldódtak meg. Ez a lakástörvény azért koncepciótlan az ellenzék megítélése szerint, mert nyitva hagy, tovább bonyolít, sőt ésszerűtlenül megváltoztat szabályokat, amelyek már régen sem töltötték be szerepüket jól, és a hozzájuk fűzött reményekben csalatkoznunk kellett. Ennek ellenére ezeket az intézményes jogokat fenntartják.
Alapvetően nem változik az a szemlélet, aminek már meg kellett volna 15 év alatt változni, hogy a lakásgazdálkodást, a lakásokra vonatkozó önkormányzati tulajdonlást a polgári jog szabályai rendszere felé kell eltolnunk, és a polgári jogi szabályoknak kellene a lakáspiacon és a lakásokkal kapcsolatosan kizárólagosan érvényesülni. Ehelyett megmaradt az a kettősség, hogy van egy hatósági szerepkör, és lépegetünk a polgári jogi szabályok szerint, lásd az óvadék kérdését, a bérlemény-ellenőrzést, a felmondás szabályait, de gyakorlatilag a lakásokat még mindig hatósági eszközökkel kezeljük - ez a csúnya szó még sokak számára jelent valamit. Még tudjuk, hogy mit jelent ingatlant kezelni, még emlékszünk, hogy voltak IKV-k, és még mindig arról beszélünk, hogy névjegyzéket kellene összeállítani.
Ez a jogszabály vissza akarja csempészni az előző rendszer rossz emlékezetű névjegyzékét. Ezzel azt akarjuk üzenni a lakásra váróknak, a lakáshoz jutás reményében még bízó polgárainknak, hogy majd a névjegyzék, a várakozás, a lista, az összesítés, annak kifüggesztése meg a lakásigénylések rendszerének visszacsempészése mai közéletünkbe és az önkormányzati oldalról való újraépítése majd meg fogja oldani a lakáskérdéseket. Nem ez fogja megoldani! Az oldja meg a lakáskérdéseket, ha olyan szabályokat hozunk, hogy az önkormányzatok tényleges tulajdonosai lesznek saját lakásaiknak, és egyforma szabályok mellett működik a magántulajdonú, társasházban lévő lakás és az önkormányzati tulajdonú lakás.
(17.20)
Tehát indokolatlannak tartom a névjegyzék esetleges meghatározása lehetőségének a biztosítását. Ugyanúgy fenntarthatatlan, elfogadhatatlan az, hogy például különbséget teszünk a lakbér és a helyiségbér között. Miért kell különbséget tenni? Az önkormányzat szempontjából ugyanolyan bevételről van szó, ugyanolyan ingatlangazdálkodási tevékenység során előálló forrás vagy kiadás. Miért kell különbséget tennünk a lakbér és a helyiségbér között olyan formában, mint ahogyan a törvényjavaslat azt merészeli előírni, hogy az önkormányzati rendelet nem foglalkozhat a helyiségbérek mértékével? Miért nem, amikor előírják, hogy a legjobb, ha viszont a lakbérrendeletet mindenütt az önkormányzatok alkotják?
Ez a kettősség, ez a disszonancia, amely végig érezhető ebben a törvényjavaslatban, azt mutatja, hogy ez a törvényjavaslat nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményt. Toldozzuk-foldozzuk ezeket az alapvető, teoretikus kérdéseket, de nem oldjuk meg, nem záródik le a bérkérdés, nem fognak lezáródni az elidegenítési problémák, még átmeneti szabályozást sem ad arra, hogy az önkormányzatok hogyan szabaduljanak a - mondhatnám - százával meglévő perektől, amelyek még a régi jogi szabályozás alapján őket terhelik, és rossz viszonyt alakítanak ki a saját territóriumukon lévő lakossággal kapcsolatosan.
Egy szó még a lakásmaffiával kapcsolatosan: az önkormányzatiságot tizenöt év után már becsüljük meg annyira, hogy a lakáscserére való hozzájárulásnál kizárólagosan és elsődlegesen az önkormányzati szempontok érvényesüljenek. Kérem szépen, azt tudjuk a lakásmaffia-bizottságban végzett tevékenységünk után, hogy az egészségügyi októl a munkahely megváltoztatásáig, a lényeges személyi körülményekig olyan szubjektív indokok vannak az önkormányzatokkal szemben, amikor az önkormányzatok nem tagadhatják meg a lakáscserét, amit az ingatlan-visszaélők, a lakásmaffiózók előszeretettel használtak, azonban ez a törvényjavaslat ezt mégis fenn kívánja tartani.
Azt szeretném, ha olyan jogszabály születne, amely visszacsalogatja a lakosságot az önkormányzatokhoz, és az önkormányzatok tényleg betöltik azt a szerepüket a lakásgazdálkodás, a lakásszektor területén, amelyre predesztinálva vannak. Erre kell törekednünk, de ennek ez a szabályozás sajnos nem felel meg, ezt a hatást nem fogja kiváltani, éppen ezért Salamon képviselőtársammal tucatnyi módosító indítványban a szabályozás jelentős részének az elhagyását javasoljuk, mert a régi szabályozás még mindig jobban használ, mint az új módosítás.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)
