DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Az idősek világnapja ünnep. Ünnep azoknak, akiket köszöntenek, és ünnep azoknak is, akik a köszöntőt mondják. Ez év szeptember 30-án három jeles esemény volt Budapesten: az Országos Idősügyi Tanács ülése, az idősbarát önkormányzatok díjkiosztó ünnepsége a Parlament Kongresszusi termében és a világnap eseménysorozatának országos gálája a Művészetek Palotájában. Mindhárom eseményhez jelentős történések tapadnak.
Az Idősügyi Tanács volt elindítója az ötéves nyugdíjkorrekciós programnak, ugyanis a tanács mint a kormány javaslattevő és véleményező testülete, 2005 februárjában tartott ülésén világított rá a hatályos nyugdíjrendszer jó néhány problémájára, igazságtalanságára. E felvetések alapján kérte fel a jelen lévő miniszterelnök a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságot és a szakminisztériumot arra, hogy tárják fel e rendszer ellentmondásait, és tegyenek javaslatot azok megoldása érdekében. A javaslat elkészült, és szakmai egyeztetések után, a vélemények széles körű figyelembevételével az Idősügyi Tanács asztalára került. Ezek elfogadása egyhangú volt.
A vitában elhangzottak megerősítették, hogy a gondok orvoslására a benyújtott javaslat lehetőséget teremt, szükségesnek tartották azonban azt is, hogy a nyolc lépésből álló program törvénybe foglaltassék. A program nyolc lépése egymásra épülő, koherens egységet alkot; ezek a lépések 2,6 millió nyugdíjast érintenek, és évi átlagban 51 ezer forintos többletjuttatást jelentenek személyenként. Ki kell emelnem, hogy ez a lépéssorozat minden korábbi differenciált nyugdíjemeléstől különbözik, mert nem jogosultak különböző csoportjai között tolja el a juttatásokat, hanem pluszforrást nyit meg az igazságtalanságok megszüntetése érdekében. Azt is fontos megemlítenem, hogy ez a többletjuttatás az évi rendszeres nyugdíjemelésen felül illeti meg nyugdíjastársainkat.
Az idősbarát önkormányzatok díjkiosztó ünnepségén pedig arról győződtünk meg, hogy az időskorúakról történő gondoskodás nem egy naptári naphoz vagy egy eseménysorozathoz kapcsolódó munkálkodás, hanem a magyar társadalom legszélesebb rétegei érzik azt, hogy az e korosztállyal történő törődés, figyelem, gondoskodás a mindennapok részévé vált, és nemcsak anyagi javak szolgáltatásából áll. A nagy jelentőségű, nyolc lépésből álló programot kormányfőnk a Művészetek Palotájában tartott sajtótájékoztatón jelentette be, és ezzel az ország nyilvánossága elé tárta azokat. Az erről szóló dokumentumot, amelyet az Idősügyi Tanács tagjai valamennyien aláírtak, kézjegyével látta el, és ezzel azt a közös vállalás rangjára emelte.
Úgy érezzük, hogy mindezeket a nyugdíjas-társadalom jó szívvel fogadta. Éppen ezért ünneprontásként hat az, hogy néhányan, köztük vezető politikusok is, szakmailag igényesen előkészített programunkat meggondolatlan, komolytalan ígérgetésnek minősítették, hozzátéve azt, hogy a kormány ezzel kívánja leplezni eddigi semmittevését. Erre a válaszom nagyon rövid. Semmi volt a 19 ezer forintos juttatás? Semmi a méltányossági nyugdíjemelés intézményének visszaállítása? Semmi az együtt folyósított özvegyi nyugdíjak 50 százalékos emelése? Semmi a nagymama-gyes rendszerének átdolgozása úgy, hogy az ma már a nyugdíj mellett is igénybe vehető? Semmi a 13. havi nyugdíj bevezetése? Semmi a nyugdíjak vásárlóértékének ciklus végéig 28 százalékkal történő emelése?
Tisztelt Képviselőtársaim! Erre majd a nyugdíjasok százezrei adnak választ. Mindannyian tudjuk, hogy amit eddig tettünk, korántsem elég. Azt is tudjuk, hogy a nyolc lépésből álló intézkedéssor sem oldja meg minden idős korú társunk nehézségeit. A felénk áradó bizalomból, biztatásból azonban úgy érzem, okkal gondolhatunk arra, hogy ez bizalmat is jelent, ami további erőfeszítéseink záloga.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
