ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember tényleg dilemmában van. Dilemmában van azért is, hiszen az előző napirendi pontnál is elmondtam, 2007-ben megszüntetjük az iparűzési adót. Ma már nagyon sok önkormányzat él azzal a lehetőséggel, hogy ingatlanadót vezet be. A luxusadó is önmagában az ingatlan értékére próbál építeni. Ha az általános szokássá válik, hogy ingatlanadó kerül bevezetésre minden területen, kiváltva az iparűzési adó egy-egy szegmensét, akkor nagy kérdés az, hogy utána a luxusadóban megállapított ingatlanérték, valamint az ingatlanadóból befizetett összeg közötti különbséget hogyan fogja majd adott esetben a kormány rendezni, mert ez problémaként meg fog jelenni, hiszen a kettős adóztatást a törvény tiltja.
A másik ilyen kérdés az ingatlanadóknál: bennem az is sokszor felmerül, ha egy kovács a dédapjától örököl egy kovácsműhelyt, ahol szeretné a településen élő iskolásoknak megmutatni, hogyan is működött annak idején a kovácsműhely, és erre az emberre kivetik az ingatlanadót, hiszen iparűzés szempontjából ez majd fontossá válik, de nagyon sok helyen csinálják már egyébként, ugyan nincs bevétele belőle, de 30 vagy 60 négyzetméteres önmagában az az ingatlan, tehát arányaiban nincs bevétele; vagy egy cipészműhelyről is beszélhetünk. De van olyan 15 négyzetméteres lakás vagy irodahelyiség, ahol mondjuk, ingatlanközvetítők több száz milliót forgatnak meg.
Az emberben ezek a kérdések felmerülnek ennek kapcsán, mert nagyon sokszor elmondtam én magam is, hiszen a személyi jövedelemadó 38-ról megy 36 százalékra, tehát valahol a vagyonosodás szempontjából a személyi jövedelemadó kedvezőbb állapotba hozza azokat a személyeket, akiknek amúgy is magas a jövedelmük, ezt Herényi Károly is elmondta. Többször elmondtam a parlamentben, érdemes lenne elgondolkodni a családi adózás bevezetésén, hiszen a pénzügyminiszter úr is elmondta, hogy valahol gondolkodni kell majd az iparűzési adó kiváltásáról a vagyonadóval kapcsolatosan. De felteszem magamban a kérdést, hogy abban a 60 vagy 50 négyzetméteres panellakásban élő személy, akinek a lakásában több száz millió forint vagyoni érték van, mert van ilyen is, esetleg aranyban, gyémántban, művészeti alkotásban, de ott a vagyon - tessék ezen mélyen elgondolkodni, hogy mit is teszünk most ezzel! Egymilliárd forint bevétel származik ebből? És mi van a többi nagyon gazdag, nagyon vagyonos személy, fogalmazzunk úgy, nem lakóingatlanban megjelenő vagyoni értékével? Tehát a probléma itt kezdődik, és ezzel tulajdonképpen porhintést csinálunk, és el tudjuk mondani az állampolgároknak, hogy luxusadó. Az állampolgárokban így fog megjelenni, hogy luxusadó.
De tessék nekem megmondani, adott esetben mi van azzal az épülettel, amelyik Korzikán épült fel magyar forintokból, tehát ki lett mentve a pénz, vagy adott esetben Amerikában, a horvát tengerparton, Spanyolországban, tehát lehetne sorolni. Nem megfoghatók, államtitkár úr! Sem az eredetét nem tudják nagyon pontosan, sem pedig a luxus nagyságrendjét, mert lehet, hogy valakinek pont Amerikában van egy luxusvillája, itthon meg 50 négyzetméteres panellakásban él, mert azt hiszem, erre is van példa.
Felteszem azt a kérdést, hogy mi van azokkal az épületekkel - mondjuk, kastélyok, várak, múzeumi épületek -, amelyek amúgy is enyészeté lettek volna. Tett az állam egy olyan jót, hogy értékesítette vagy talált egy buta embert, aki megvásárolta, és kínkeservesen, mondjuk, a családjával együtt a műemlék jellegéhez és előírásaihoz hűen felújította. De ez az ember hihetetlen szegény, mert neki álma volt az, hogy egy műemlék jellegű épületet meg tudott vásárolni alacsony áron, de elkötelezetten, felújítási költségekkel megterhelve. Ezekkel az épületekkel mi lesz? Ezeket milyen kategóriába soroljuk?
Államtitkár úr, tényleg, ha egy törvényt alkotunk, én mindig azt mondom, hogy keressük meg az összes összefüggését annak, és vizsgáljuk meg az összes tételét, hogy adott esetben milyen olyan negatív hatásokat fog ez kiváltani, vagy egy-egy rétegre milyen hatást fog ez úgy kiváltani, hogy adott esetben - mint ahogy Herényi Károly is elmondta - mi lesz a panellakásokkal. Egy tízemeletes panelház értéke lehet, mondjuk, egymilliárd forint is. De benne lakik 80 ember!
Tehát ha megközelítőleg ilyen alacsony számot prezentál ez a luxusadó, tessék belegondolni, hogy az önkormányzatoknak ez milyen terhet fog jelenteni. Az önkormányzatnak mint hatóságnak, tehát olyan szervnek, amelyiknek fel kell értékelni, értékeltetni ezt az ingatlant vagy épületet, annak oda kell menni a tulajdonossal vitatkozni, mert erről is szó van. Tehát valahol az eljárásrenden belül a felelősséget áttolom valakire, és ennek a bevételi forrása nem lesz akkora, mint amekkora viták vagy adott esetben pereskedések is származhatnak belőle.
Nagyon jól tudjuk, hogy a vagyonmegoszlások ma Magyarországon miért nem megfoghatók. Mert nagyon sok esetben ingatlanokat családtagokra még úgy is írnak - ezt Katona Béla is nagyon jól tudja -, hogy már jóformán a még megszületendő gyermek nevére is valamilyen vagyoni érték rá van írva, hogy eltussolják a valós vagyoni értéket. Tehát ha teszünk egy ilyet, akkor tényleg: családi adózás, a család vagyoni értékének a nagyságrendjét összegezve, viszonyítva ahhoz, amit kerestek. Így válik megfoghatóvá, másképpen most teszünk valamit, ami alapján én azt mondom, lehet, hogy ezt meg tudjuk tenni ezer emberrel, de a másik tízezer meg röhögni fog a markába, és lehet, hogy még két ingatlant fog magának vásárolni a horvát tengerparton. Tehát nekem ebben van dilemmám, és tényleg ebben kellene valami úton-módon konszenzusra jutni, és ezeket a kérdéseket jobban megvizsgálni.
Kérem államtitkár urat, mielőtt ebből önök törvényt alkotnak, mert elfogadják, tessék ennek a dolognak utánanézni, a kastélyok, műemlék jellegű épületek, kúriák, múzeumok, mert nagyon sok van magántulajdonban, és lehet, hogy nem luxuskivitelben vagy luxusmiliőben élő állampolgárok tulajdonában, lehet, hogy holt szegények, de az álmuk és a vágyuk az volt, hogy ezt felújítsák, mert sírtak, amikor meglátták a falu szélén vagy a domboldalon - lehetne erre is nagyon sok példát mondani, Gőgös Zoltán is nagyon jól tudja -, és ezek az emberek éltek-haltak azért, hogy ezt rendbe rakják.
(18.40)
Tehát mentesítették az államot attól, hogy adott esetben állami költségvetésből kelljen ezeket rendbe rakni. Tehát ezeknek, én kérném, nagyon komolyan nézzenek utána!
Köszönöm a figyelmüket. (Tállai András tapsol.)
