KOCSIS RÓBERT
KOCSIS RÓBERT
KOCSIS RÓBERT, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A luxusadóról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról az Országgyűlés idegenforgalmi bizottságának ülésén erősen megoszlott a kormánypárti és az ellenzéki képviselők véleménye. Úgy is fogalmazhatnék, hogy parázs vita alakult ki, holott ez az a bizottság, ahol viszonylag konstruktív légkör szokott uralkodni. Most azonban a szakmát csak érintő, viszont annál inkább politikai témáról volt szó, ezért volt jelentős a nézetkülönbség.
Azzal kezdeném, amiben egyetértettünk. Helyes az a törekvés, miszerint akik jobb körülmények között élnek, mint az átlagos állampolgár, fokozottabban járuljanak hozzá a közterhekhez. Sajnos, azonban a szándék komolyságát megkérdőjelezi a törvényjavaslat minősége, annak kidolgozatlansága.
Az első elvi problémát abban látjuk, hogy az emberek életkörülményeit nem csak az határozza meg, hogy milyen lakásban élnek, a tervezet ugyanis csak erre koncentrál. Többen kifogásolták, hogy egy alapos törvényjavaslat nem hagyhatja figyelmen kívül a vállalatok, cégek, üdülők összességét, illetve a jelentős értéket képviselő ingóságokat, műkincseket, különleges járműveket - például helikoptert -, de talán nem véletlenül van ez így.
A második elvi probléma, hogy a kormány országosan körülbelül 1 milliárd forint bevételt remél az újabb adófajtától. Mindezzel nagyvonalúan az önkormányzatok bevételeit kívánja gyarapítani, csakhogy a bevezetésének költségeit is az önkormányzatokra hárítja. Arról még becsült értéket sem hallottunk, vajon milyen költségei lesznek a harminchetedik adónem bevezetésének. Ne feledjük: az ország teljes lakásvagyonának felméréséről van szó. A kormányt ismerve, most az önkormányzatokkal bevezetteti, azután ha majd netán módja lesz rá, és pénz is lesz belőle, fokozatosan a bevételek egyre nagyobb hányadát vonja majd el. Ráadásul - megítélésünk szerint - a törvény több ponton is kijátszható. Gyakorlatilag már csak emiatt is a tervezetet az elejétől a végéig újra kell írni.
Amellett, hogy újabb terhet ró az önkormányzatokra, ráadásul nem kezeli egyenlő mércével az egyes vidékeket sem, hiszen bevallja a törvényalkotó, hogy elsősorban a nagyvárosok és az idegenforgalom szempontjából fontos területek gazdagok ilyen ingatlanokban, ugyanakkor országosan csak tízezres nagyságrendre becsülik a 100 millió forintot meghaladó értékű ingatlanok számát.
A törvénytervezet tehát bátor, de nem igazságos, mert könnyen kijátszható. A közteherviselést nem segíti, viszont valószínűsíthető, hogy bevezetése újabb terheket ró az önkormányzatokra. Ezért törvénynek semmiképpen, sokkal inkább marketingterméknek nevezhető, amelynek viszont kommunikációs és PR-értéke biztosan lesz. Az utókor politológuskörökben mint érdekességet bizonyára emlegetni fogja, de a jogi karokon valószínűleg negatív példaként tartják majd számon. Miért is? Mert a milliárdos üzletemberek kormánya álságosan magát a nép barátjának igyekszik feltüntetni azzal, hogy bevezet egy semmire sem jó, ám hangzatosan luxusadónak nevezett fércművet, ezzel terelve el a választók figyelmét arról a növekvő szakadékról, amely elválasztja a mai magyar társadalom romló életszínvonalát, az országot a köztársaság nevében kormányozókétól.
A tervezetet ezért általános vitára alkalmatlannak tartja a bizottságban véleményükkel kisebbségben maradt jobboldali képviselők csoportja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
