HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég furcsa törvénytervezet fekszik most az Országgyűlés asztalán, ez az ekho névre hallgató beterjesztés. Megpróbál kezelni egy problémát, de ezt a problémát nagy valószínűséggel nem fogja tudni úgy kezelni, ahogy az a kormány vagy az előterjesztő szándéka szerint történne.
Ez a rendszer ma körülbelül 300 ezer embert érint, aki ennek a törvénynek, ha ezt elfogadják, a hatálya alá esik vagy akit érint, és ennek a sok embernek a zöme még így is igen szerény jövedelemmel rendelkezik. Hogy a bevezetendő ekho valójában hány emberre vonatkozik, ezt a törvényjavaslat indoklása nem mondja meg.
A kérdés tehát, hogy mi lesz azokkal a százezrekkel, akik ügyében a kívánt változás nem történt meg, akiknek a helyzetét sokak szerint a vállalkozások munkaviszony formájában nem tudják stabilizálni. Mert tulajdonképpen itt arról van szó, hogy az Országgyűlés hosszú ideje nem tudja megoldani a színlelt munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalók problémáját, akik egyébként normál munkaviszonyban kellene hogy dolgozzanak, de költséghatékonyság színlelt indoka alapján, vállalkozói engedéllyel rendelkezve közteher alól való kibújást tesznek lehetővé a munkaadó és a munkavállaló számára is.
A törvényjavaslat tehát egy szűkebb réteggel foglalkozik. Nézzük meg, hogy számukra mit jelent ez a kedvezményezett helyzet! A törvényjavaslat nem nélkülözi a koalíció törvényjavaslatainál szokásos demagógiát, nevezetesen azt, hogy a közügyek szabad megvitatását, a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutást, továbbá a művészeti élet szabadságának megvalósulását előmozdítandó javasol kedvezményeket az abban érintett személyeknek.
A kedvezményezéssel az esetek nagy részében egyet lehet érteni, de nyilvánvaló a másodszándék, nem árt, ha a kormány a választások közeledtével a sajtó felé gesztusokat tesz. Úgy véljük azonban, hogy az ettől elvárt rejtett kormányzati várakozás nem fog teljesülni, a megcélzott réteg ennél valószínűleg és nyilvánvalóan etikusabb.
Kérdés azonban, hogy jól van-e kiválasztva a huszonöt, FEOR-számmal jellemezhető foglalkozási csoport, akikre a kedvezmények vonatkoznak. Ezek közé ugyanis tartoznak olyan csoportok, amelyeknek csak egy része tekinthető művésznek, illetve a sajtó érdemi munkatársának. Azzal ugyanakkor egyetértünk, hogy egy kiszolgáltatott kezdő újságíró, egy kezdő énekes, iparművész támogatást érdemel, csak ez nehezebben fér bele a törvényjavaslat indoklásába, ezek a kérdések inkább a színlelt szerződések problémájának általános megoldását követelik meg.
Ugyanakkor kérdésként merül fel, hogy más foglalkozások, például az informatikusok, építészek, tervezők, a tudományos élet szereplői és mások, mondjuk, szabad szellemi foglalkozásúak miért nem tartoznak bele a kivételezettek körébe, illetve hogy egyáltalán alkotmányos-e bizonyos, nem feltétlenül képesítéshez kötött, tehát szubjektív megítélés alá eső foglalkozáscsoportokat kivételezetten kezelni a többiekkel szemben. A Magyar Demokrata Fórum javasolja, hogy az alapprobléma megoldása érdekében a parlament több foglalkozásra terjessze ki a törvény hatályát.
A törvényjavaslat szerint az ekho alá tartozó foglalkozási körben a foglalkoztatottak 35 százalék közterhet fizetnek, amiből 20 százalékot a munkáltató, 15 százalékot a munkavállaló fizetne, ezek megoszlását a különböző járulékok és adók között a törvényjavaslat részleteiben szabályozza. Az igénybe vehető ekhokedvezmény maximum 25 millió forintos jövedelemhatárig áll fenn, tehát több mint havi kétmillió forint jövedelem után lehet ebben a kedvező formában adózni.
Van ugyanakkor egy speciális feltétele az ekho igénybevételének, nevezetesen az, hogy csak az kerülhet be az ekho alá, aki a minimálbérnek megfelelő jövedelemmel rendelkezik, és ezután az erre vonatkozó szabályok szerinti közterheket fizeti, illetve fizetteti meg a munkáltatóval. Ez a járulékok vonatkozásában rendben is volna, de a 3. § (4) bekezdésének b) pontja azt mondja ki, hogy amennyiben ez a feltétel a tárgyévnek csak bizonyos hónapjaiban áll fenn, akkor a 25 millió forintnyi ekhokedvezménynek csak arányos részét veheti igénybe a munkavállaló.
Ez praktikusan azt jelenti, hogy ha, mondjuk, valaki tud egy 4,5 millió forintos szerződést kötni, akkor csak kéthavi minimálbéres részben állapodik meg, hisz több közterhet a munkavállalóval vállaltatni - ez ugyanis a minimálbér esetén 33,5 százalék, az ekho esetén 20 százalék - nem fog tudni, és ilyenkor a magyar gyakorlat szerint nem is szokás. Ezt a szabályozást tehát szigorítani kell.
A 6. § (1) bekezdésében arról van szó, hogy ha a kifizetőnek a magánszemély úgy nyilatkozik, hogy valamelyik bevétele után törvény szerint ekho választására jogosult, de ez valamilyen oknál fogva nem felel meg a valóságnak, akkor 9 százalék különadót kell fizetni, amit majd a tb-alapok között osztanak meg. Ez a büntetés nagyon szerény mértékű, hiszen más feltételek mellett ennek a jövedelemnek több közterhet kellene viselnie. Különbséget kellene tenni abban is, hogy ez a félreinformálás a kifizető részéről szándékos volt vagy tévedésen alapult.
A rendszer átjárást biztosít az eva és az ekho, valamint a szerződéses munkaviszonyban, illetve más munkaviszonyban végzett munka között. Kezeli azt a kérdést is, hogy az ekhót választó magánszemély egy evázó társaságnál dolgozik, illetve külön foglalkozik a nyugdíjasok ügyével. Ez a körültekintés akár helyeslendő is lehetne, de az eredmény tragikus: az egész rendszer, beleértve a többi elágazást is, bonyolult, nem átlátható, és nem illik harmonikusan az adójogszabályokhoz, óriási hibalehetőséget, manőverezési lehetőséget biztosít mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára.
Az eddig elmondottak alapján joggal felmerülhet az, hogy a huszonöt FEOR-szám alá tartozó kiválasztottak nagyszerű helyzetbe kerültek-e a többi munkavállalóval szemben. Ez azonban nem így van. Az ebbe a körbe tartozó munkavállalók eddig mint színlelt vállalkozók az eva szerint adóztak, és ez számukra lényegesen kedvezőbb jövedelmet biztosított, mint a most bevezetésre kerülő ekho.
(17.20)
Ez a jövedelemkülönbség a megszerzett jövedelem arányától függően egyes számítások szerint akár a 25 százalékos mínuszt is elérheti. A színlelt vállalkozásokra irányuló kétségtelenül jogos fenyegetés, a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségének előtérbe kerülése viszont ezeket az evásokat jórészt arra fogja kényszeríteni, hogy bevonuljanak az ekho alá, ezért az a látszatgesztus, amit a kormány a sajtó és a művészek felé tesz, valójában csak a szavak szintjén jelent nagy előnyöket, a gyakorlatban helyzetük akár kedvezőtlenebb is lehet a jelenleginél.
Összefoglalva: ez a törvényjavaslat rossz, bürokratikus, segíti az adóelkerülést, igazságtalan különbséget tesz különböző foglalkozások között, nem túl előnyös a kedvezményezettek számára, és nem oldja meg a színlelt vállalkozások problémáját. Ugyanúgy, mint a többi, adóval kapcsolatos törvényjavaslat, ez is azt mutatja, hogy a pénzügyminiszter úr az adótörvények ésszerű rendszerének kialakítása és megfogalmazása terén még nincs a csúcson, és félő, hogy ezt megtanulni ebben a ciklusban már nem is lesz ideje. A másik lehetőség pedig az, hogy az ezzel foglalkozó háttérapparátus megfelelő teljesítményekre nem képes, az viszont nagy baj lenne.
A Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslat érdemi átdolgozását és minden foglalkozásra történő kiterjesztését javasolja, ebben az esetben hajlandó akár meg is szavazni. A probléma az, hogy az alaphelyzetre, az alapkonfliktusra - amiről én két ízben is szót ejtettem - ez a törvény nem képes megoldást adni; egy réteget elvileg jobb helyzetbe hozhat, de értelmezés kérdése, hogy ez a réteg valóban jobb helyzetbe kerül-e, tehát ez a törvényjavaslat ebben a formában a vázolt probléma megoldására nem alkalmas.
Köszönöm szépen.
