KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A délelőtt folyamán a pénzügyminiszter úr már egy igazságosabb, biztonságosabb, kiszámíthatóbb adórendszer keretei között elmondta az expozéját az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról is. Nem véletlen mondtam azt, hogy igazságosabb, biztonságosabb, kiszámítható adórendszer, hiszen csökken az adómérték, magasabb jövedelemhatárig adóznak alacsonyabb kulccsal az emberek jövőre; kedvezményezzük a nyugdíj-előtakarékosságot, csökken a tb-járulék, megszűnik az egészségügyi hozzájárulás, az áfa legfelső kulcsa 25 százalékról 20 százalékra csökken. A kis- és középvállalkozásoknál egy bizonyos jövedelemhatár alatt csökken az adómérték, az iparűzési adóval csökkenthetik az adóalapjukat, tehát egy kedvező környezetben újabb szabályrendszert alkotott meg a kormány, amit egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásnak nevezünk.
Ezzel tulajdonképpen két célt ért el a kormány. Egyrészt azt az ígéretet teljesítette be, amiről itt májusban egy vita kapcsán a Pénzügyminisztérium államtitkára szólt, és kilátásba helyezte a törvény megalkotását, másrészt bizonyítéka annak, hogy megoldhatatlannak tűnő kérdésben képes megoldást találni a kormány.
Honnan indult a törvényjavaslat megfogalmazása? A XX-XXI. század fordulójának volt egy tapasztalata: elszaporodott a munkaszerződés nélküli foglalkoztatás, illetve színlelt munkavégzés alapjául szolgáló szerződésre alapozott foglalkoztatás valósult meg. Ezt neveztük kényszervállalkozásnak. Ez egyébként kényszer volt a munkavállaló számára is és a munkáltató számára is, aminek a költségvetés látta a kárát: az adó- és járulékkiesés a költségvetésben meglehetősen komoly mértéket ölthetett. A másik pedig: a munkavállaló részéről foglalkoztatási bizonytalanságot jelentett, eredményezett az emberek életében.
2003 végén nyíltan szembenéztünk a problémával, és megfogalmazódott egy törvénymódosítás, persze kellő toleranciával távolabbi időpontra helyezte ki a megoldást, és egy időtartamot hagyott a rendezésre. A 2003-as törvény lehetővé tette, hogy rendeződjön a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszony, illetve érvényesüljenek a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályok. A tolerancia azt jelentette, hogy az alkalmazkodásra hosszabb határidőt biztosított a törvény.
Tisztában voltunk a törvény megalkotásakor, hogy nem könnyű feladat az úgynevezett kényszervállalkozások rendezése. Ezért is kellett 2005 májusában tárgyalni a rendezésre szánt határidő újabb módosításáról; Pető Iván kezdeményezésére törvénymódosítást fogadott el az Országgyűlés, ahogy erre már egyébként Balsai képviselő úr is utalt.
Ebben a vitában tett ígéretet a kormány képviselője és fogalmazta meg, hogy persze, vannak atipikus foglalkoztatási jogviszonyok, amelyeket nem lehet a hagyományos foglalkoztatási keretek között szabályozni. Kialakultak olyan helyzetek, amelyeket nem lehet a törvény erejével megszüntetni, vagy éppen nem célszerű megszüntetni. Ekkor hangzott el az ígéret a jelenlegi helyzet korrekciójára. Ilyen előzmények után jutottunk el az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat benyújtásához.
A szocialista frakció örül annak, hogy egyrészt az ígéret teljesült, másrészt hogy egy lehetséges javaslat kidolgozása megtörtént egy nagyon nehéz problémára. A javaslat preambuluma egyértelművé teszi a célt: jól körülhatárolható tevékenységet folytató magánszemélyek egyszerűbben, kedvezményesebben teljesíthetik adó- és járulékfizetési kötelezettségüket.
Melyek ezek a tevékenységek? Az információhoz való hozzájutást elősegítők - ilyenek az újságírók, szerkesztők -, a kultúrát, művészeti értéket hordozó szellemi terméket eredményező, termékeket előállító tevékenységekkel foglalkozók. Csak példaként: ilyenek a zeneszerzők, színészek, előadóművészek. Nem sorolom tovább, mert meglehetősen hosszú a lista, és a törvény egyértelműen rögzíti azokat a tevékenységeket, amelyekre vonatkozhat ez az egyszerűsített közteherviselés.
A törvény rugalmasan határozza meg azt a szerződéses viszonyt, amelyre vonatkozóan a magánszemély nyilatkozata alapján - hiszen ezt már többen hangsúlyozták, hogy ez egy választható fizetési lehetőség - választhatja a kedvezményes közteherviselés alkalmazhatóságát. Vagyis munkaviszony mellett, társas vállalkozás beltagjaként végzett munkavégzés során, vállalkozási szerződés alapján, megbízási szerződés alapján végzett tevékenység során kerülhet sor ennek az alkalmazására. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy csak abból a tevékenységből származó bevételre alkalmazható, amit a törvény egyértelműen rögzít.
Azt mondom - ha értékelem a törvényjavaslatot -, hogy ötletes a kedvezményes rendszer, hiszen a nyugdíjasok kivételével meghatározott jövedelemhatárig az általános szabályok szerint kell eleget tenni a közteher-viselési kötelezettségnek, a nyugdíjasra ilyen feltétel nem vonatkozik. Mindenképpen van tehát egy olyan csomag, amit az általános szabályok szerint kell teljesíteni a magánszemélynek.
(17.00)
Efelett pedig 25 millió forint jövedelemhatárig a kedvezményes, 15 százalékos mértékű közteherviselés révén jelentős kedvezményt vehet igénybe a magánszemély. Persze, erről nyilván itt vitát folytatunk, hogy ez mennyire igazságos és mennyire nem. Egyetértünk azzal, hogy a kedvezményezés nem lehet határok nélküli, azzal, hogy a törvényeknek össze kell hangolnia a vállalkozók által már régebb óta alkalmazható egyszerűsített vállalkozói adózást az új intézménnyel.
Mit jelent a kedvezményes közteherviselés? Ahogy már utaltam rá, a magánszemélyt terheli 15 százalék megfizetése az ideszámított tevékenység bevétele után. A kifizetőt 20 százalék terheli, és a rendszer kedvezményezi a nyugdíjasokat.
Természetesnek tartjuk, hogy a jogosulatlan alkalmazást szankcionálni szükséges. Ha valaki ekhoalapként jogtalanul vett figyelembe bevételt, azt természetesen szükséges szankcionálni; de azt is, aki olyan tevékenység bevételét számította be az ekhoalapba, amely tevékenységet a törvény nem sorol a kedvezményezetti körbe.
Azért tartjuk egyszerűbbnek ezt a közteherviselést, mert az új adó tartalmazza az egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási járulékot, az szja-t és a magánnyugdíj tagdíját. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, ha magánszemély áfaalany, akkor e tekintetben az áfatörvény az irányadó számára. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az éves jövedelemszámításnál az ekhózó bevételt is be kell számítani.
Arra is kell figyelni, hogy a kifizetőnek az egészségügyi hozzájárulást, ameddig ezt a törvény előírja, meg kell fizetni. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a nyugdíjszámítás alapja azon magánszemélyek esetében, akik ezt a fizetést választják, a 15 százalékkal adózott ekhoalap 50 százaléka. Tehát nem a teljes bevétel számít be a nyugdíjalapba.
Tisztelt Ház! A sajtó, a kultúra, a művészetek munkásai megkülönböztetett értékek hordozói. Sokszor csak sajátos munkafeltételek között képesek tevékenységüket kifejteni. A kényszervállalkozások miatt sokáig voltak fenyegetett állapotban foglalkoztatási szempontból. A törvényjavaslat mindezt felismerve rendezi ezen személyek egyszerűsített közteher-viselési kérdéseit.
Tekintettel az általam elmondottakra, a szocialista frakció támogatja a törvényjavaslatot, és kérem, hogy a Ház egésze a különböző eltérő vélemények ellenére támogassa ezt a javaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
