DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Lévén az MTI Rt. az egyetlen részvénytársaság, sajnos, amelyiknek képviselői mivoltomban tagja vagyok, ígérem, hogy illő tisztelettel fogok róla nyilatkozni.
Az MTI most tárgyalt beszámolóját a többszörösen elhangzott jelentés szerint a kulturális bizottság tudomásul vette, a benne foglalt közel százmilliós veszteség elszámolását jóváhagyta, és határozati javaslatában ezt kéri az Országgyűléstől is. A 2004. évi tevékenységről szóló saját beszámolót, illetve az ÁSZ gazdasági jelentését mindnyájan jól ismerjük, ezért nem az általános jogi környezettel, a marketinggel és az értékesítéssel vagy a vezetés lehangoló szakmai munkájával kívánok foglalkozni.
A Magyar Demokrata Fórum egyetért a bizottsági javaslattal, képviselőink tehát a beszámoló elfogadását támogatni fogják. Miért? Ennek két oka van. Az egyik az, hogy nem tehetünk másként. Nem tehetünk másként, de nem technikai értelemben, hiszen természetesen szavazhatnánk nemmel vagy a beszámolót tartózkodással is elutasíthatnánk. Ettől azonban az MTI közel százmilliós hiánya még hiány maradna, szolgáltatásainak a minőségén semmivel sem javítanánk, egyre fokozódó piaci versenyképtelenségén nem segítenénk, és nem tűnnének el az ÁSZ által föltárt súlyos visszásságok sem.
Elmarasztaló véleményünket tehát az elutasítással is kifejezhetnénk, ez azonban nem volna tisztességes. És ez a másik ok, amiért a beszámoló elfogadását támogatnunk kell. Az elutasítás ugyanis az MDF szerint nem volna tisztességes sem erkölcsi, sem politikai értelemben - legfeljebb jogi és parlamentáris szempontból volna csak szabályos - arra, hogy mind nagyobb bajok vannak a nemzeti hírügynökséggel, főként ellenzékből egy jól megindokolt nemmel is fölhívhatnánk a figyelmet. Az MDF azonban úgy látja, hogy az elutasítás - mint mondtam - erkölcsileg semmivel sem indokolható. Miért? Mert az MTI Rt. tulajdonosa nem más, mint az Országgyűlés. Az MTI részvénytársasági közgyűlési jogait az Országgyűlés gyakorolja.
És ha az Állami Számvevőszék már többször is rámutatott arra, hogy először is a parlamentnek, másodszor a tulajdonosi tanácsadó testületnek, harmadszor a felügyelőbizottságnak, negyedszer pedig az MTI elnökének nem Bermuda-háromszögében, hanem tragikus négyszögében eltűnik a felelősség, ha évek során többszörösen bebizonyosodott, hogy ez a megoldás egyszerűen működésképtelen, mert konstrukcióhibás, ahogy az ÁSZ mondja, a speciális tulajdonosi megoldás célszerűtlen, ha nő a veszteség, fogyatkozik a vagyon és csökken a szolgáltatás színvonala, akkor már évekkel ezelőtt módosítanunk kellett volna a hírügynökségi törvényt, mégpedig az első szóra. Mi azonban nem tettük meg. Ha pedig az Országgyűlés nem tette meg, nincs erkölcsi alapja az elutasításnak sem. Nincs alapunk sem arra, hogy ezt a mulasztást az MTI-re hárítsuk át, de arra sincs okunk, hogy minden egyes föltárt, a rossz törvénnyel takarózó gazdálkodási és vezetési visszásságot szó nélkül tudomásul vegyünk.
Tisztelt Ház! Ahogyan a '96. évi LXXVII. törvény és az alapító okirat az akkori politikai érdekek és játszmák függvényében nyerte el törvényi formáját, ugyanúgy az elmúlt évek során az időhiány és a nagy munkateher miatt, de nyilván nem minden politikai megfontolás nélkül nem jutott el a parlament odáig, hogy ez ügyben a maga nem botrányoktól hangos, mégis lassan végzetessé váló mulasztását orvosolja.
(21.30)
Most sem fogjuk orvosolni. Nem, mert a folyamatos politikai kampányok állóháborúja közepette egyik kampányból esünk a másikba. Az tehát bizonyos, hogy ebben a ciklusban érdemben már nem látunk hozzá; vagy ha hozzálátunk, mert az indoklás azt is kimondja - mármint a bizottságé -, hogy megkezdődött a jogi szabályozás és a kívánatos módosítás szakértői áttekintése - olyannyira meg, hogy a jövő héten elkezdődnek már az érdemi négypárti egyeztetések is -, nos, úgy látjuk, hogy a törvényt már csak az új parlament fogja módosítani. Pedig már rég nem arról van szó, amit az MTI-vel kapcsolatban, de az országgyűlési biztosok beszámolóinak tárgyalásakor is néha olyan bensőséges melegséggel szoktunk emlegetni, hogy tudniillik ők a Magyar Országgyűlés saját intézményei, ezért különös, ha tetszik, alapítói, tulajdonosi gonddal kell kezelnünk őket. Hogy a Magyar Országgyűlés a nemzeti hírügynökség ügyében milyen alapítói gonddal volt képes kezelni az MTI problémáit, azt az előttünk álló helyzet mutatja.
Bár ez a gond - mármint a gondosság - elvileg ma is áll, most mégis inkább arról van szó, hogy a nemzeti hírügynökség mindegy, hogy milyen okokból fakadó leromlása következtében, de a köztájékoztatás információs perspektívája nem tágul, hanem szűkül. Arról van szó, hogy például az országban az Axel Springer-lapok csak csökkentett MTI-kiadásra fizetnek elő. Hogy a magas ár vagy más miatt, az nekünk most mindegy, mert ennek a vidéki újságírás további provincializálódása, a köztájékoztatás beszűkülése és elszürkülése lesz a következménye, ma, Magyarország uniós történetének kezdetén, az állandóan hangoztatott információs és tudásalapú társadalomban, a friss információk, a hiteles tájékoztatás és a megalapozott tudás egyre kiélezettebb versenyében. Arról van szó, hogy összességében erősen romlott az MTI színvonala, az elmúlt években csökkent a szövegek tartalmi és nyelvi minősége, exkluzivitása, használhatósága, hogy ne mondjam, elemi helyesírása. Arról van szó, hogy a vidéki - ami nem minőségi minősítést jelent, csupán helyhez kötöttséget - újságírás színvonala is sajnos provincializálódik, néhány év múlva már nem lesz a vidéki lapoknál ember, aki az országos újságíró-utánpótlásba is be tudna kapcsolódni, mert nem tud lépést tartani az információkkal. Ők a vidéki olvasókat sem képesek mindig jól tájékoztatni, és bár igaz, hogy az internet igen jó dolog, a sajtót, az újságot és benne a friss hírt éppúgy nem képes semmi sem pótolni, mint a kinyomtatott könyvet.
Külön probléma a már többek által említett határon túli magyar tájékoztatás kérdésköre. Csak emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy amikor a nemzeti hírügynökségről szóló törvény megszületett, akkor az Országgyűlés tulajdonosi mivolta éppen azért került bele, mert az MTI-t kiemelt nemzeti intézménynek tekintettük, különös fontosságú szervnek, olyan, mással nem pótolható intézménynek, amelynek vagyona, archív anyagai a nemzeti vagyonnak, a nemzeti kulturális örökségnek nem csupán a részét képezik, de olyan arany alapot is, amelyen a modern magyar nemzeti hírszolgálat monopóliuma felépíthető és jól is működtethető. Sajnos ma nem ez a helyzet, sőt, éppen ezért teljes reformra van szükség.
Tisztelt Országgyűlés! Nemrégiben az egyik nagyiparos vállalkozó úgy nyilatkozott, hogy “Az alkotmányos berendezkedésünk kereteit megteremtő Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásait, úgymond, senki sem vette komolyan, később azonban a rájuk épülő törvények elkezdtek működni, és ez lett a baj.” Tény, hogy a rendszerváltoztatás kezdete óta eltelt másfél évtizedben megérett a helyzet a rendszer átépítésére. Az MDF ezért is szorgalmazza nemcsak a négyéves ciklusokon átívelő, nemzeti érdekek szerinti stratégiai tervezést, hanem az alkotmány, az államrendszer és a parlament reformját is. Tény azonban az is, hogy még ha, úgymond, komolyan is vettük az általunk meghozott törvényeket, nem mindig láttuk be a szükséges változtatások kényszerét. Ha pedig beláttuk, mint a teljes joggal agyonszidalmazott médiatörvényét, akkor a rutin és a lassúság, a kényelem, leginkább pedig az ellentétes politikai érdekek elkeseredett szembenállása tette és teszi ma is lehetetlenné a változtatást. Már a 2001-es beszámolót is azzal fogadtuk el - az ÁSZ kezdeményezésére -, hogy át kell tekinteni a törvényt és az MTI alapító okiratát, mégpedig a teljeskörűen összehangolt szabályozás kialakítása, a közszolgálati feladatok és az ellátásukhoz szükséges állami támogatás egyértelmű és pontosabb meghatározása érdekében. Az MDF úgy ítéli meg, hogy a nemzeti hírügynökség esetében a helyzet politikailag nem kiélezett, ezért van rá esély, hogy a róla szóló törvény szakszerű és szakmai módosítására a következő időben mégis valahogy sor kerülhessen.
Melyek azok a problémák, amelyek javarészt a ma hatályos szabályozásból erednek?
1. “A korábbi szabályozási és társasági gazdálkodási hiányosságok tavaly megismétlődtek, az együttműködésben meglévő korábbi zavarok mellett újak keletkeztek, szükségtelen feszültséget és felesleges többletkiadásokat okozva.”
2. “A közszolgálati feladatok pontos meghatározása, a támogatások odaítélésének és felhasználásának átláthatósága, hatékony ellenőrzése uniós követelmény. Az állami támogatás, működési céltámogatás, a társaság igénylése felhasználásának szabályozása tavaly sem készült el. Mindezen követelményeknek való megfelelés is feltételezi a nemzeti hírügynökségi törvény felülvizsgálatát. Emellett változatlanul aktuális feladat a hírügynökségi törvényben jelzett, a változtatási időszakban végzendő feladatokról szóló törvény megalkotása.” Természetesen az ÁSZ-tól idézek.
3. “A társaság 2004 nyarán életbe léptette a 2004-2007 közti évekre vonatkozó stratégiai tervét, a stratégiai terv azonban nem határozza meg azokat a konkrét célokat és eszközöket, amelyek a közszolgálati feladatok ellátásának, javításának érdekét szolgálják, határidőhöz kötött feladatokat nem tartalmaz, és nem alkalmas a feladatokhoz rendelt döntéshozói felelősség meghatározására. A stratégiai terv a középtávra kidolgozott üzleti terv hiányában nem alkalmas az éves üzleti tervek kialakításához szükség irány meghatározásához, valamint nem érzékelhető a stratégiában vállalt gazdasági célkitűzések megvalósulása sem. A stratégiai terv véleményezése jogszabályi hivatkozás hiányában elmaradt, így a középtávon megfogalmazott célok teljesülésének elmaradása, az esetlegesen rosszul választott” - ilyen az ÁSZ nyelve, finom és tapintatos: az esetlegesen rosszul választott - “stratégia felelőssége egyedül a tulajdonosi jogokat gyakorló Országgyűlést, kedvezőtlen következménye viszont egyedül a költségvetést terheli.”
S végül 4. “A társaság a személyi jellegű költségek csökkentése érdekében csoportos létszámleépítést hajtott végre tavaly, amelyhez a 2004. évi költségvetésből likviditási helyzetének javítása céljából kapott céltámogatást. A támogatás által kitűzött cél nem érvényesült maradéktalanul, és a létszámleépítéshez nem társítottak komplex, a létszámgazdálkodás egészét középtávon meghatározó, teljesítményelvű szabályozást, annak ellenére, hogy a veszteséges gazdálkodás fő oka a bevételek csökkenése mellett a személyi jellegű ráfordítások inflációt meghaladó, túlzott mértékű növekedése, konkrét feladatok meghatározása, teljesítmény- és hatékonyságjavulás nélkül.” Ez utóbbit más szavakkal úgy is el lehetne mondani, és csupán annyit teszek hozzá költői kérdésként, hogy vajon van-e képviselőtársaim között olyan valaki, aki mindezt el tudná képzelni a magánszektorban; el tudnák-e képzelni, hogy egy menedzsment egy kft.-nél egy hétnél tovább dolgozhatna úgy, hogy utána munkát ne kelljen keresnie?
Tisztelt Országgyűlés! Az MDF úgy ítéli meg, hogy nemzeti hírügynökségünknek, a nagy múltú Távirati Irodának nemcsak hogy meg kell maradnia, hanem a talpra állítása rajtunk, a parlamenten múlik. Ma az MTI nem versenyképes gazdálkodásáról az ÁSZ megtette a maga jelentését. Azt is tudjuk, hogy a mulasztásos alkotmánysértés nem olyan nagy dolog, benne vagyunk már jó néhányban, hogy csak a kisebbségek parlamenti képviseletét említsem. Az MTI-ről szóló törvény nem módosítása nem is jelentene alkotmánysértést; nem - csakhogy az információ korában a korrekt köztájékoztatás katasztrófájához vezethet. A helyzet és a világos helyzetkép négy év után legyen végre minden parlamenti párt végső figyelmeztetése arra, hogy a nemzeti hírügynökség kérdésében egyetértésre kell jutnunk. Erre van szükség a teljes átalakításhoz.
Tisztelt Országgyűlés! A kulturális bizottság H/17376. számú országgyűlési határozatát a Magyar Demokrata Fórum támogatja.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
