VINCE MÁTYÁS
VINCE MÁTYÁS
VINCE MÁTYÁS, a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság elnöke: Köszönöm szépen a szót. Nem vagyok könnyű helyzetben, különösen a legutolsó hozzászólás kapcsán, amelyben csak záporoztak a kérdések tucatszámra, úgyhogy azt gondolom, hogy este 10 óra előtt 5 perccel a többi képviselő úr türelmével való visszaélés lenne, ha erre a tucat kérdésre… (Halász János: Megvárjuk!) Igen? Jó, azt gondolom, hogy akkor fogalmazhatok másképpen is… - de nem fogalmazok inkább, hanem megyek a saját fejem szerint.
Először is köszönöm a pozitív megjegyzéseket, köszönöm a gratulációt ahhoz a bátorsághoz; mert én is így gondolom, hogy ehhez egyfajta vezetői bátorság és eltökéltség kellett, egy ekkora létszámleépítést meglépni, mint amit megléptünk a tavalyi évben az MTI-nél. Természetesen köszönöm ez ügyben a szakszervezet és az üzemi tanács együttműködő készségét.
Elhangzott egy gratuláció a magas színvonalú MTI-munkáról; ezt is köszönöm.
Köszönöm a megértő megjegyzéseket, mindazoknak, akik az előterjesztett éves beszámoló, illetve az általam elmondott expozé alapján megértéssel vannak az MTI helyzete iránt, egyfajta empátiával. Olyan empátiával, ami valahogy úgy írható le, hogy megértem, fölfogom, hogy ez egy olyan nehéz piaci helyzetben lévő vállalat, a Magyar Távirati Iroda, amelynek nagyon súlyos külső piaci nyomás alatt kell helytállnia oly módon, hogy ez a folyamat - és itt megint nem tudok mást mondani, mint az internet térhódítására és annak összes következményére utalok -, úgy tűnik, a teljes médiavilágot fölfordítja, újságokat, folyóiratokat, rádiókat kerget adott esetben csődbe, és még egyszer ismétlem: hírügynökségek helyzetét alapvetően és alapjaiban változtatja meg.
Részben köszönöm az elmarasztaló megjegyzéseket is, mert vannak olyan megjegyzések, amelyek érdemiek, és amelyekből lehet tanulni, és ezek mindig egyfajta tükröt is tartanak az ember elé, jelen esetben elém mint az MTI elnöke, az MTI menedzsmentjének vezetője elé, és ezekben is és a negatív megjegyzésekben is viszontláthatjuk néha a munkánk jogos bírálatát, néha viszont vannak olyan kritikák, amelyeket nem tudunk jogosnak elismerni.
Például eléggé fajsúlyos volt a mai ülésen az Állami Számvevőszék szerepe, az Állami Számvevőszék évek óta visszaismétlődő megállapításai, az Állami Számvevőszék írásbeli jelentése. De két dologra nem mindenkinek volt füle itt a teremben, amikor erre reflektált. Egyrészt arra, amit én mondtam a bevezetőmben, másrészt - és ezt az ÁSZ ne vegye sértésnek - az ÁSZ sem orákulum, és bizonyos szakmai kérdésekben bizony lehet az ÁSZ-szal vitatkozni, mint ahogy mi vitatkoztunk is az ÁSZ-szal néhány nagyon fontos kérdés megítélésében.
Jeleztem az expozémban, hogy abszolút szakmai vita alakult ki az MTI és az ÁSZ között a tekintetben, hogy mire jó és mire nem jó egy stratégiai terv, mi kell, hogy egy stratégiai tervben benne legyen, és mi nem kell, hogy egy stratégiai tervben benne legyen. Ha ráérünk, akkor hosszasan tudok idézni az Állami Számvevőszék által a Magyar Távirati Iroda Rt. 2004. évi gazdálkodásának ellenőrzéséről készített jelentéséhez általam írásban fűzött kiegészítésből. Ezt egyébként ez az ÁSZ-jelentés tartalmazza, és ebben elég hosszasan reflektáltam az Állami Számvevőszék összegző megállapításai közül a stratégiai tervvel kapcsolatban, úgyhogy fölolvasnám, hogy mit írtam. Egyébként benne van a jelentésben, de fontosnak tartom, mert ebben az ügyben az ÁSZ alapján annyi kritikát kapott az MTI, hogy ezt nem kerülhetem meg, hogy ha másért nem, a jegyzőkönyv kedvéért rögzítsem.
“Álláspontom az, hogy mivel az MTI Rt. 2004-2007. év közötti időszakra vonatkozó stratégiai terve úgynevezett felső szintű stratégia, és mivel az ilyen jellegű stratégiai terv általában a piaci környezetre, az intézmény belső helyzetére és a főbb irányvonalakra koncentrál, ezen stratégiának nem kell hogy része legyen a középtávú üzleti és/vagy pénzügyi terv, az ingatlangazdálkodási, az informatikai fejlesztési és több más terület, például az emberierőforrás-gazdálkodást felölelő terv. Megítélésem szerint a felső szintű stratégia tervnek a felvázolt irányokkal kapcsolatos célok, feladatok részletezése, a felelősök felsorolása, valamint a stratégiai időszakon belüli határidők részletezése ugyancsak nem feladata. Ezekre a kérdésekre az MTI Rt. 2004-2007. évi stratégiájának intézkedési terve ad választ. Az intézkedési terv, amelyet egyébként az ÁSZ rendelkezésére bocsátottunk, 79 pontban listázva sorolja fel a stratégiai akciókat, a felelősöket és a határidőket.
A dokumentum első oldalán megjegyzésként egyébként olvasható, hogy az intézkedési terv lebontott határidőket 2005 végéig tartalmaz, az azt követő időszakra a gördülő tervezés vonatkozik. Továbbá a felső szintű stratégiának véleményem szerint nem célja és nem feladata a következő évek támogatási igényeinek előrejelzése sem.”
Vagy - ezt is idézték többen -: “Az ÁSZ-jelentés 10. oldalán szereplő megállapítás szerint a középtávra tervezett stratégia nem határozza meg azokat a konkrét célokat, amelyek a közszolgálati feladatok ellátása javításának érdekeit szolgálják. Meggyőződésem szerint stratégiánk igenis meghatározza a hiányolt célokat.” Állításom alátámasztására idézném stratégiai tervünk összefoglaló részéből az erre utaló részt. “Az MTI Rt. közszolgálati szakmai alapfeladata a széles körű hírszolgáltatás - a törvényi feladatoknak megfelelve - a hazai és külföldi politikai, társadalmi, gazdasági, tudományos, kulturális és sportélet történéseiről, ezek dokumentálása az archívumok bővítésével, versenyképes hír-, információ- és multimédiás szolgáltatások a cég hírnevének és a piaci elvárásoknak megfelelően magas minőségű, költséghatékony előállítása.” Ezt ugyancsak a stratégia tartalmazza, hogy emelni kell a közszolgálati szakmai tevékenység színvonalát, elsősorban a hírkiadás javításával.
Nem mennék hosszasan bele ennek a kérdésnek a taglalásába. Azt gondolom, hogy ez egy szakmai vita az ÁSZ és közöttünk. Azt gondolom, hogy ebben persze ki-ki vérmérséklete és véleménye szerint tud állást foglalni és dönteni. Elmondtam azt, hogy az MTI menedzsmentjének és személyesen nekem ebben az ügyben mi a véleményem.
(22.00)
Visszatérve még az elhangzott kérdésekre, tulajdonképpen azt tudom mondani, hogy csodákra nem vagyunk képesek, mint ahogy egyetlen vállalat menedzsmentje sem, és valószínűleg nem olyan rossz az önképünk a saját munkánkról és elvégzett teljesítményünkről, mint ahogy Csapody úr ezt itt felszólalásában megjegyezte. Én azt gondolom, hogy az MTI színvonala, ellentétben az ő fölszólalásában foglaltakkal, nem csökkent. Én azt gondolom, hogy az MTI továbbra is színvonalasan végzi a munkáját, és sajnálom, hogy konkrétan nem fejtette ki Csapody úr, hogy mire gondol. Azt gondolom, Csapody úrnak azt az állítását is vissza kell utasítanom, miszerint az ÁSZ jelentése súlyos visszásságokat tárt volna föl az MTI tevékenységében. Elnézést kérek, súlyos visszásságot - ami egyébként, a súlyos visszásság egy igen elmarasztaló jelző -, azt gondolom, hogy az ÁSZ a 2004-es jelentésében egyetlenegyet sem tárt föl az MTI működésében. Amúgy az én értelmezésemben az a súlyos visszásság, amelyik rendőri feljelentéssel vagy ügyészségi vizsgálattal, vagy valami hasonlóval zárul, azt én is valóban súlyosnak vélném. De hála istennek ilyet az ÁSZ nem kezdeményezett, és ilyet az ÁSZ 2004-ben nem állapított meg az MTI-nél.
A humánerőforrás-problémák is terítékre kerültek a felszólalásokban. Megpróbáltam felszólalásomban elébe menni ennek a kérdéskörnek annyiban, hogy jeleztem - de talán egy kicsit más oldalról érdemes megvilágítanom, hogy mire is gondoltam -, miért is nem csinálta meg a Magyar Távirati Iroda azt a humánerőforrás-gazdálkodási tervet, illetve azokat a teljesítményalapú munkaerő-gazdálkodási szabályokat, amiket egyébként - mondtam és most is mondom - joggal hiányol az Állami Számvevőszék. Azért, mert évek óta egyfajta átmeneti helyzetben van nemcsak a Magyar Távirati Iroda, hanem a teljes magyar sajtó. A teljes magyar sajtóra jellemző az úgynevezett színlelt foglalkoztatás. A teljes magyar sajtóra jellemző az osztott munkaszerződések igen széles körű elterjedtsége, tehát egy olyan helyzet, hogy ne jogi oldalról közelítsem, amelyben a sajtó munkatársai, noha mondjuk, vegyünk három újságírót, adott esetben ugyanannál az újságnál, hogy ne az MTI-vel példálózzam, de mégis az MTI-re is vonatkozik ez a példa, mind a hárman férfiak, mind a hárman 35 évesek, mind a hárman egyetemet végeztek, mind a hárman ugyanúgy újságírói múlttal rendelkeznek: az egyik státusban van, és teljes fizetést kap; a másik megkapja az alapfizetését, és mellette van még egy vállalkozói szerződése; a harmadik számlát ad, de nem evás - és mondhattam volna egy negyediket -, a negyedik számlát ad, de evás. Lényegében hasonló munkát végeznek - és most nem mennék ebbe bele, hogy ez történetileg hogyan alakult így, de ténykérdés, hogy így alakult -, de igen eltérő módon kapják a javadalmazásukat, ebből sajnos eltérő nettó jövedelmük származik, és a négy közül kettő munkaviszonyban van, a másik kettő nincs munkaviszonyban. Egy ilyen helyzetben teljesítményértékelési rendszert, átfogó, teljesítményre alapozó humánerőforrás-gazdálkodási rendszert felépíteni nem lehet. Azért is vár az MTI évek óta arra, hogy ez a helyzet rendeződjön. Mi úgy látjuk egyébként, hogy a jövő év június 30-áig talán rendeződni fog részben az ekho bevezetésének, részben a moratórium felfüggesztésének a hatására, hogy egy olyan újságírói gárda - térnék vissza az MTI-re egy pillanatra - készíti majd a hírügynökségi híreket, amely ugyanazon a pályán fut. Tehát nem különböző pályákon futó emberekre kell szabályokat kitalálni. Nem biztos, hogy elég frappánsan tudtam elmagyarázni, de ebben az ügyben ezt tudom a felvetett kérdésre kapásból reflektálni.
Homa képviselő úr azt kérdezte többek között, hogy miért nem billent helyre 2004-ben az MTI egyensúlya, mikor leépítés volt. Erre tudok a legegyszerűbben válaszolni: mert a leépítés két részletben lett végrehajtva, az egyik nyáron, a másik ősszel. Tehát a nyári leépítésnél kvázi megtakarított összeg a munkavállalók esetében egy félévnyi megtakarítás, akiket pedig októberben bocsátottunk el, azoknak az elbocsátása megtakarítás szinten összesen két hónap megtakarítást jelentett 2004-re vonatkozóan. Tehát ezeknek a megtakarításoknak 2005-ben kell jelentkeznie.
Homa úr rossz néven vette a béremelést is. Egyébként meg azért hoz engem nehéz helyzetbe, mert vezetőként nekem egyszerre kell a cég vagyonával gazdálkodni, másrészt valamilyen módon azt a jogos igényt is ki kell elégítenem, amelyet a munkatársaink támasztanak a tekintetben, hogy az inflációval azért a javadalmazásuk tartson lépést. A Magyar Távirati Irodában 2003-ban nem volt béremelés. Tehát tulajdonképpen a 2004. évi béremelés - pillanat, lehet, hogy rosszul mondom… A lényeg az, hogy inkább általánosítva fogalmaznék és általánosítva próbálnék meg néhány felvetésre úgy reagálni, amit úgy fogalmazhatnék meg, hogy egyik oldalról többletteljesítmény az elvárás az MTI részéről, ide sorolnám azokat a felvetéseket, amelyek arra vonatkoznak, hogy az MTI a saját tudósítói hálózatát növelje, foglalkoztasson több vidéki tudósítót, vidéki fotóst. Egyik oldalról ki vagyunk téve egy ilyen nyomásnak, a másik oldalról pedig a mérleg szerinti nyereségünk nem kielégítő alakulását és a veszteségességünket hányják a szemünkre. Ha finoman fogalmazok, ez nem egy koherens álláspont, egyszerre egy cégtől bizonyos területeken többletteljesítmények sorát elvárni, ugyanakkor egy adott piacvesztő helyzetben számon kérni, hogy miért nem csökken kellő mértékben a vesztesége - mondom, finoman szólva azt tudom erre mondani, hogy nem koherens.
Egyébként egy dologra büszke vagyok, ehhez senki nem gratulált, de akkor én majd gratulálok magamnak. (Derültség.) Lehet, hogy nem tudtuk az egyensúlyt átbillenteni, de a vezetésem alatt eddig elmúlt három évben, 2002-re, 2003-ra és 2004-re gondolok, az MTI mérleg szerinti veszteségét minden évben sikerült csökkenteni. (Halász János: Gratulálok.) Azt gondolom, hogy abban a helyzetben, amiben mi vagyunk, ez egy teljesítmény, és akkor arról senki nem beszélt, hogy az előttem lévő, az előző elnök alatti utolsó évben elért mérleg szerinti veszteséghez képest is csökkentettem folyamatosan, de az ember ne várjon mindig minden tettéért dicséretet, néha akkor elkél az öndicséret is.
Lehet, hogy jó néhány pontban nem válaszoltam föltett kérdésre, azért igyekeztem a legfajsúlyosabbakra válaszolni, és természetesen azt tudom vállalni, hogy az MTI eszközeivel továbbra is igyekszünk a jó gazda módjára sáfárkodni.
(22.10)
Ami pedig a szakmai munkát illeti: én azt gondolom, hogy igyekszünk azt a csökkenő létszám mellett is magas szinten végrehajtani.
De nem állom meg, hogy még egyszer vissza ne térjek az elejére: én Homa urat szeretettel meghívnám az MTI-hez, mert ő annyi kérdést vetett föl, és oly mértékben szerteágazó kérdésköröket érintett. Én azt gondolom, hogy egyrészt nehéz is egy előkészített és megírt beszédre rögtönözve válaszolni, másrészt oly mértékben szerteágazó és oly sok ügyet érintő volt, hogy én nagyon szívesen - még egyszer mondom, nem visszaélve a képviselő urak és a vendégek türelmével - hajlandó vagyok válaszolni. Én most inkább csak a leglényegesebbre koncentráltam, de én magam sem gondolom úgy, hogy például Homa úrnak az összes felvetett problémáját itt és most a plénumon megválaszoltam volna.
Egy záró megjegyzést engedjenek még meg, ez pedig Pető úr kicsit költői kérdésével kapcsolatos, miszerint kell-e nemzeti hírügynökség, és hogy erről is lehet vitatkozni. Én azt gondolom, hogy erről szerencsére nem lehet, és nem is szabad vitatkozni, mert a Magyar Köztársaság alkotmánya nevesíti a közszolgálati hírügynökséget mint a köztájékoztatást ellátó szervezetet. Egyébként pont Sólyom László, aki az Alkotmánybíróságnak akkor elnöke volt, a '92-es alkotmánybírósági határozatban nagyon részletesen fejtegette - és lehet, hogy Pető úr erre gondolt -, hogy nem nemzeti hírügynökség az alkotmányos előírás, amit szükséges fönntartani, hanem a közszolgálati hírügynökség, amit szükséges fenntartani, azt viszont alkotmányos kötelezettség, mint ahogy erre ez az alkotmánybírósági állásfoglalás annak idején rá is mutatott. Úgyhogy ilyen szempontból nekem különösebb félelmeim természetesen azért nincsenek, hogy a Magyar Távirati Irodát bárki is a képviselő urak közül nemzeti hírügynökségként megszüntetésre szánná.
Még egyszer mondom, amivel az expozémat is befejeztem, és akkor a második felszólalásomat is ezzel fejezném be: az MTI menedzsmentje nagyon örül annak, hogy úgy tűnik, a politikai pártok között kifejezetten konszenzus lett a tekintetben, hogy szükség van a hírügynökségi törvény és az alapító okirat megváltoztatására. Természetesen az MTI menedzsmentje ehhez a munkához a maximális segítőkészséget meg fogja adni, amit itt, a parlament plénuma előtt is ezennel megígérek.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és elnézést, ha egy kicsit hosszúra sikerült a hozzászólásom. (Taps.)
