DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy órával ezelőtt hangzott el a miniszterelnök úr bevezető kérdése: mit várnak el az emberek valójában tőlünk az ősz kezdetén? A Magyar Demokrata Fórum is végzett felmérést. Nagyon egyszerű volt az emberek válasza: eredményt. Eredményt várnak, érzékelhető, pozitív változásokat, figyelmet és egy normálisan működő országot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Vita, az van ebben az Országgyűlésben, az elmúlt években talán több is a kelleténél. És még mielőtt félreértenék, én magam is híve vagyok a vitának, mi több, az erős vitáknak is, ha azoknak van folytatása. Mi azonban megrekedünk a vitánál, nem folytatjuk egyeztetéssel - eggyel, kettővel, hárommal, öttel, ha kell. Az egyeztetések nem úgy folynak, nem azzal a szándékkal, hogy kompromisszumok szülessenek, hogy megoldások szülessenek, hogy ennek az egyeztetési eljárásnak legyen egyfajta megegyezés a vége. Nem a megoldások keresése vezérli a feleket, ezért nincsenek eredmények. És ha nincsenek eredmények, akkor joggal várhatják el a választópolgárok, hogy változtasson a Magyar Országgyűlés, és változtasson a mai magyar politika mindazon, ami az elmúlt három év eredménytelenségeit jelentette.
Gondoljanak arra, hogy a kétharmados törvények közül hányat alkottunk meg, ami itt van az Országgyűlés asztalán. Miért nincs ÁSZ-alelnök, kettő, évek óta, hosszú évek óta? Miért nem tudunk alkotmánybírákat választani évek óta? De a nemzetstratégiai kérdésben tett javaslatunkat december 5-én, egy szomorú népszavazás után is milyen komikus körülmények között fogadták a pártok, egy olyan helyzetben, amikor legbelül mindenki érezhette, hogy ha a magyar társadalom kétharmada nem vett részt a választáson, akkor a politikai felelősség a mienk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hol vannak a reformok? Hol vannak a ciklusokat átívelő programok? Hol van az értelmes munka a mai magyar parlamentből? Antall József 1990. április 8-án azt mondta a választás euforikus győzelme kapcsán: én majd azt tartom igazi győzelemnek, ha az Országgyűlésben az ellenzék és a kormánypárt képes lesz arra, hogy a legjobb erőiket tudják egyesíteni a nemzet előtt álló feladatok megoldása érdekében. 15 év óta várunk erre a bölcsességre, képviselőtársaim!
Tizenöt év óta hányszor hangzott el ebben az Országgyűlésben - a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezésére - a nemzeti összefogás, a nemzeti minimum, amely mindig okot adott arra egyik vagy másik nagy pártnak, hogy a maga indokaival kibúvót keressen a valódi megoldások alól.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön ugyan az előző parlamentben nem ült bent - én itt voltam. Hányszor bukott meg az alkotmánymódosító kezdeményezésünk alapvetően a nemzetünk érdekében fontos NATO-kérdés ügyében, azért, mert az akkori ellenzéki pártok, az MSZP és az SZDSZ azt mondta, hogy már csak azért sem szavazom meg!? Miért bukott meg az a törvényjavaslat, amit egyébként elődöm, Vastagh Pál miniszter úr terjesztett be az ügyészség kormány alá rendeléséről? Azért bukott meg, mert az emberek - egy részük még ma is itt ül a parlamentben - azt mondták, hogy ezeknek nem szavazzuk meg. Így nem lehet politizálni!
Ma azt kérik számon a Fidesztől, amit egyébként önök az előző ciklusban megtettek. Ott akadályozták meg a legfontosabb alapvető kérdésekben a konszenzus megteremtését, ahol tudták - nagyon fontos kérdésekben. Ma azt kapják vissza ezekben az alapvető kérdésekben, amit egyébként önnönmaguk nem tettek meg.
Csak az a kérdés számomra, hogy hol lesz ennek a folyamatnak egyszer vége. Hol lesz az, amikor azt fogjuk tudni mondani - az ellenzék és a kormánypártok -, hogy ebből a macskajátékból, ebből a szerepjátszásból elég, ami az ellenzék és a kormánypárt folyamatos, kiszámíthatatlan szerepjátszását jelenti? És nem azt, hogy mi az ország érdeke, mivel fogunk előrébb jutni, vagy ahogy az emberek megfogalmazták, mikor lesz érzékelhető pozitív változás, mikor lesz itt egy normális ország Magyarországon.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön hivatkozott arra, hogy jó helyzetben van a mai magyar gazdaság. Megítélésem szerint valóban nem a gazdaság van veszélyes helyzetben. A gazdaság működik, köszönhetjük a kisvállalkozásoknak, a középvállalkozásoknak, a multiknak. Amivel probléma van, az a gazdaság koncepciótlansága, mármint a gazdaságirányítás koncepciótlansága. És amivel probléma van, az az államháztartás hiánya, és úgy általában is az államháztartás állapota, amit nyugodtan nevezhetünk időnként botrányosnak. Azzal, hogy a költségvetés kapcsán a miniszterelnök úr elmondta, hogy ez a költségvetés nem lesz a választási év és a választások költségvetése, ez már az, tisztelt miniszterelnök úr, hiszen semmi nem alapozza meg a mai magyar életünkben a több mint 300 milliárdos adócsökkentést. Ez egy olyan feszültséget jelent a költségvetésben és egy társadalom életében, amivel a következő év elején szembe fogunk nézni.
A kezemben tartom az államháztartási törvényt, amelyik azt mondja, hogy április 15-éig be kellett volna nyújtania a pénzügyminiszternek a költségvetéssel kapcsolatos főbb irányelveket, a költségvetési tervezés fő kereteit. Amit a miniszterelnök úr ma itt elmondott, az pótolja, amit egyébként nem tett meg a kormány és nem tett meg a Pénzügyminisztérium április 15-éig.
Azonban ha a számok mögé nézünk a költségvetésben, akkor azt látjuk, hogy nem ismerjük ki egymást sem a költségvetés helyzetéről, a külkereskedelmi mérlegről, a béremelésekről. Csak egy példát mondanék: 2004 év elején azt mondták, 3,9 százalékos hiánnyal indulunk. Aztán év végére 4,6-ra módosult; utóbb azt mondták, 5,3 lett; ma pedig a zárszámadásban 5,8 százalékot látunk. Miféle árnyékbokszolás megy itt a számokkal?
Ilyen költségvetési előzmények után szeretném megkérdezni, hogy most az EU-szaldónk pozitív vagy negatív. Az a helyzet, hogy a kormány számítása szerint pozitív. Elolvastuk az Állami Számvevőszék jelentését, amely 27 milliárdos negatívummal zárult. Mi az igazság? És mi a szavahihetősége intézményeknek, mi a szavahihetősége embereknek?
Én egyetértek önnel: végre felelős politikát kell folytatni, az intézményeknek végre felelős adatokkal, felelős statisztikai számokkal kell dolgozniuk ahhoz, hogy az elkövetkező évre egy jobb költségvetésünk legyen. Egy olyan költségvetésünk - a Magyar Demokrata Fórum azt javasolja a kormánynak -, amelynek két fő prioritása legyen. Az egyik, hogy szerezze vissza a kontrollt az államháztartás felett, ugyanis elveszett az elmúlt években. A hiánycél változásával a fűnyíró alkalmazása évente legalább egyszer-kétszer-háromszor bekövetkezett, a zárolások, a maradványok zárolása. A rosszul tervezett költségvetések után kívánom, hogy ez egy jobban tervezett költségvetés legyen.
És a másik fő prioritás, amit javaslunk a miniszterelnök úrnak, hogy a költségvetésnek vissza kellene tükröznie egy érdemi gazdaságpolitikát. Ajánlom, hogy kezdje meg a miniszterelnök úr kormánya a 12 pontos gazdasági alapvetések végrehajtását. Mi azt azért írtuk alá, mert az egy tipikusan konzervatív gazdaságpolitika alapvetése volt. És miután lehetőség és mód van rá, azt kérem, hogy kezdje meg a kormány annak a végrehajtását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), és egyben köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
(14.10)
