KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyetlenegy pontjához szeretnék érdemben és hosszabban hozzászólni, azt gondoljuk, hogy ez a legnehezebben érthető pontja, és talán a legproblematikusabb pontja is. Ez pedig nem más, mint a 3. § (2) bekezdése, ami a következőről szól, és egy példát most hadd mondjak, hogy akik esetleg a televízióra vagy rádióra figyelnek, megértsék. Ha én egy mézeskalács-termelő kisiparos vagyok, és azt gondoltam el, hogy most a mézeskalácsüzlet nem megy valamiért, de példának okáért a katonai málhazsákra konjunktúra van, és én szeretném a profilomat megváltoztatni, és innentől kezdve katonai málhazsákot gyártani - mint ahogy egyébként a XXIII. fejezetben a katonai felszerelések között ez a tétel fel van sorolva -, akkor a mostani eszünk szerint beballagunk a cégbíróságra, és bejegyeztetjük azt, hogy mi katonai felszerelés gyártásába szeretnénk fogni. Kell hozzá alkalmaznom egy megfelelő szakembert, megfelelő referenciával bíró, szaktudással bíró szakembert - ahogy ezt a 3. § (2) bekezdés b) pontja mondja -, és akkor elkezdhetném a gyártását ennek a málhazsáknak, amennyiben megvolna az egy esztendőm. Ez az, ami lehetetlen.
A törvényjavaslat azt szabja feltétlenül - szó szerint így írja -: “a cégbírósági nyilvántartásba vétele vagy a vállalkozó igazolványának kiadása legkésőbb a kérelem benyújtását egy évvel megelőzően megtörtént”. Ez lehetetlen dolog, mert ha ez így volna, akkor az engedélyt kiadó azt az egy évet hogyan fogja rajtam - hogy így mondjam - számon kérni, vagy hogyan fogja ezt teljesíteni? Magyarán: amikor én ezt délelőtt megkérdeztem a bizottsági ülésen lévő munkatársaktól, a minisztériumi előterjesztőktől, azt mondták, hogy ez a mézeskalács-készítő ember egy ilyenre nem vállalkozhat, és sok jogos érvet is mondtak, hogy merthogy egyébként egy haditerméket előállító cégnek azért múltjának kell lenni, azért azt sok szempontból meg kell vizsgálni.
Én viszont úgy látom, hogy ez a pontja enyhén szólva is ellenkezik a vállalkozások szabadságának lehetőségével, alkotmányos jogával, ha úgy teszik. Érzésem szerint azoknak a cégeknek biztosít előnyt, akik már kapun belül vannak, mert hiszen a további paragrafusok erre utalnak, hogy azok a gyártók vagy azok a forgalmazók, akik már korábbi évek óta engedéllyel rendelkeznek, természetesen tovább folytathatják ezt a tevékenységet. Magyarán: új, belépő, vállalkozó ember ezen nem törheti fejét, hogy egy - még egyszer mondom - tönkrement vagy egy válságba jutott mézeskalácsüzletet málhazsákgyártással fölváltson. Érzésem szerint ez nem lehetett a célja a törvényalkotónak, mégis ebben a rendben, ahogy én ezt felsoroltam, és ebben a logikai menetben sajnos véleményünk szerint ez a helyzet is előállhat.
Mindazonáltal egyetértek azzal, amit államtitkár úr az expozéjában megfogalmazott, hogy azért a fegyvergyártás nem játékgyártás, itt azért bizony biztonsági szempontokat, megbízhatósági szempontokat, erkölcsi bizonyítványt s a többit fel kell ahhoz vonultatni, és rendelkeznie vele egy gyártónak, hogy ezt a valóban nagyon felelősségteljes munkát, hogy úgy mondjam, engedélyezni lehessen számára. De éppen azért hoztam fel a példát, hogy ez viszont biztosan kilóg abból a szándékból, amit a törvényalkotók szerettek volna a biztonságra való törekvés jegyében elérni.
Szerintem ez a konkrét eset vagy konkrét példa, amit itt elmondtam, pont azt bizonyítja, hogy ezt a részt talán jobban át kellett volna gondolni, talán ez a bizonyos egyéves meghatározás túlzás ebben az esetben. Szerintem az a b) pontban lévő meghatározás, hogy “a kérelemben megjelölt tevékenység irányítására kijelölt felelős vezető”, elég garanciának tűnik ahhoz, hogy például egy ilyen eset, amit elmondtam, ne fordulhasson elő. Megpróbálunk ez ügyben módosító javaslattal élni, és reméljük, hogy azzal talán ezt az ellentmondást ki lehet küszöbölni.
Köszönöm szépen.
