MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A T/17174. számú törvényjavaslat merőben új a maga nemében. Úgy tudom, hogy az első olyan átfogó törvényjavaslat, amely a haditechnikai termékek gyártásával, a haditechnikai szolgáltatások nyújtásával, azok engedélyezésével foglalkozik átfogó módon. Ez nagyon fontos lépés. Eddig részben különböző kormányrendeletek részben szabályozták ezt a kérdéskört, de a gyakorlatban nagyon sok anomália merült fel. Kiderült, hogy kitűnő magyar találmányú fegyvert gyakorlatilag unless módon, engedély nélkül gyártottak, bár a honvédség is használta nagymértékben, különböző kiállításokon pedig nagydíjakat is nyert. Ez csak egy példa volt erre, de az egész terület rendezésére való törekvés nagyon fontos dolog.
Dicséretes, hogy a törvényjavaslat értelmező rendelkezések címen megpróbálja definiálni a törvényben lévő fontos fogalmakat, többek között magát a hadiipari tevékenységet, a hadiipari terméket, a szolgáltatást, a hatástalanítást, a megsemmisítést. Ezenkívül a törvény 26 mellékletet is tartalmaz, amelyekben megkísérlik felsorolni mindazokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyek a törvény hatálya alá tartozhatnak.
(15.50)
Ez egy sziszifuszi munka, és nagyon nehéz, szinte lehetetlen teljességre törekedni, egyrészt azért, mert rendkívül sok átfedés van a polgári hagyományos termékek és a haditechnikai célokra használt termékek között, és ez az átmenet még nagyon nehezen határozható meg. Példát mondok: a XXV. fejezetben szerepel lézeres ujjlenyomat-azonosító berendezés. Ez a berendezés valóban szolgálhat haditechnikai vagy titkosszolgálati célokat, de a kereskedelemben kapható olyan kis elektronikus szerkezet, amibe beteszi az ember az ujját, és az ujjlenyomatával elindítja a számítógépet, kinyitja a garázskaput vagy pedig bizonyos biztonsági intézkedéseket tesz. Ez az eszköz önmagában véve egy polgári fejlesztésű eszköz, amely eszköz beillesztve egy haditechnikai rendszerbe haditechnikai eszközzé válik. Vajon kell-e kérni ennek a gyártására engedélyt vagy nem kell kérni? Ez adott esetben attól függ, hogy a gyárnak milyen a profilja. De tiszteletre méltó, hogy megkísérelte a törvény-előkészítő ezeket összefoglalni, és ebben a - hogy is mondjam - ha nem is dzsungelben, de ebben a nem teljes rendezettségben, vagyis rendetlenségben valamiféle rendet vágni vagy alkotni.
A következő rész az engedélyezéssel foglalkozik. Végre konkrétan le van írva az, hogy mik az engedélynek a feltételei, milyen esetben nem engedélyezhető, mikor kell megtagadni, és hogy mely szerv adja ki ezeket az engedélyeket. Az engedély kiadásáról, visszavonásáról is van szó, és külön fejezet foglalkozik az e körbe tartozó gazdasági szervezeteknél alkalmazott személyekkel. Itt is nehéz helyzetben volt a törvényszerkesztő, mert ami magától értetődő, tulajdonképpen azt a legnehezebb definiálni. Nyilvánvaló, hogy a hadiipari termelésben rendkívül megbízható, kifogástalan és kitűnő szakembereket kell alkalmazni, de egy demokratikus jogállamban nagyon nehéz ezt pontosan definiálni. Emiatt aztán bizonyos kérdések is felmerültek a bizottsági ülésen, például kizárják az alkalmazottak köréből azokat, akik a tervezett alkalmazást megelőző három évben állam elleni bűncselekményt követtek el vagy nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekményt, embercsempészést, közérdekű üzem működésének a megzavarását vagy pedig szervezett bűnözésben való részvételt. Rögtön fennakad az ember szeme, hogy három év javulási idő mire elegendő. Nagyon nehéz azt mondani, ha én lennék egy ilyen üzemnek a vezetője, akkor vakarnám a fejemet, hogy hogyan alkalmazzak olyan embereket, akik három évre voltak elítélve, és nyilvánvalóan ezt többé-kevésbé le is ülték. A probléma az, hogy a kis időtartamú szabadságvesztések esetén a mentesítés bizonyos idő elteltével automatikusan megtörténik, és nem kell számot adnia valakinek, hogy ilyen bűncselekményt követett el. Ugyanakkor a biztonság megköveteli azt, hogy ezzel szemben alaposan lenyomozzák az alkalmazottakat. Ez egy ellentmondás a törvényben, amelyet föl kell oldani, hiszen a biztonság alapvető fontosságú.
Az adatkezelésre vonatkozó szabályozás megfelelőnek tűnik, és úgy gondolom, hogy a törvényt el kell fogadni és működtetni kell, mert a működtetés során fognak kiderülni azok a nehézségek és ellentmondások, amelyek most még csak vélelmezhetők, de a törekvés nagyon fontos. Jelen törvényjavaslattal kapcsolatban is el kell mondanom azt, amit ebben a Házban 15 év alatt már többször elmondtam, hogy az erősen szakmai jellegű, erősen szakmai tartalmú, mégis fontos törvények kicsiszolásában célszerű volna a francia alkotmányos gyakorlatot alkalmazni. Az pedig kétlépcsős ilyen szempontból. Első lépcsőben a kormány felhatalmazást kér a nemzetgyűléstől ahhoz, hogy egy ilyen törvénynek a létrehozását megkezdje, majd ezt kormányrendeletben szabályozhassa egy vagy két év időtartamra. A kormányrendeletet könnyebb módosítani, könnyebb hozzáigazítani a fölmerülő napi igényekhez, könnyebb az ellentmondásokat kideríteni, és könnyebb az ellentmondásokat orvosolni. Egy vagy két év elteltével, mikor már van kellő gyakorlata a kormánynak, illetve a kormányszerveknek és a jogalkalmazóknak, akkor ezekkel a tapasztalatokkal együtt ki kell igazítani ezt a joganyagot, és akkor viszik be második alkalommal a nemzetgyűlésbe, és véglegesítik egy kipróbált törvény formájában.
Úgy gondolom, itt is ez a megoldás lenne jó, mert most ugyan azt tudom mondani és jó szívvel, hogy ez egy hézagpótló törvény, amit feltétlenül létre kell hoznunk, de nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ebben a rendkívül sok elemből álló és rendkívül sok korrelációt tartalmazó halmazban világos rendet tudjunk tenni. Ezt majd a gyakorlat fogja megmutatni, és akkor két év múlva vissza kell hozni oda, és ezeket a kiigazításokat megtenni. De ez is jobb megoldás, mint a rendezetlenség és a szabályozatlanság, tehát ezért is támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását, kipróbálását, hogy ezt a területet is rendezzük.
A Szabad Demokraták Szövetségének frakciója támogatni fogja a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
