DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Még bőven a rendszerváltozás előtt történt, hogy az akkori egyházpolitika úgynevezett kis lépéseiről szólva, Gyulai Endre szeged-csanádi püspök azt mondta, hogy nincsenek ellenére a kis lépések, csak több ezer valóságos kis lépésre volna szükség. Az idősebbek jól emlékeznek rá, hogy akkor ez a mondat meglehetősen botrányt keltett a nagypolitika és az Állami Egyházügyi Hivatal köreiben. Hogy aztán mégis mi történt ’90-ben, azt tudjuk.
Erre a mondatra rímel Kasza Józsefnek, a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnökének az a gondolata, amelyik a magyar miniszterelnöknél a határon túli magyar vezetők részvételével lezajlott találkozó után hangzott el. Eszerint is kellenek a kis lépések, és ha már ez a hivatalos stratégia, akkor csak sok apró és gyorsan megteendő lépéssel lehet eljutni a határon túli magyarság közös nagy céljáig.
Tisztelt Országgyűlés! Aki ma a kormánytól azt várja, hogy a miniszterelnök jelenlegi álláspontját megváltoztatva, egy verőfényes reggelen majd selyemvirágos dísztáviratban értesíti a határon túli magyar vezetőket arról, hogy mindent meggondolt és mindent megfontolt, úgyhogy tárgyhó elsejétől visszamenőleg minden külhoni magyar kettős állampolgárnak tekintheti magát, amellett, hogy a miniszterelnök elintézte a szerbekkel, a románokkal, az ukránokkal és a szlovákokkal a magyar autonómiát is, nos, aki ezt várja, mert ebben hisz és ezt az általa képviselt közösségekkel is elhiteti, az sajnos nem reálpolitikus.
(9.30)
Nem, mert december 5-e után ez nem lehetséges. Nem örülünk ennek, nem örülünk a köztársasági elnök úr kifejezésével élve a fájdalmasan félresiklott népszavazásnak, de már régen nem ez a fő kérdés.
Akkor mi tehát a reálpolitika? Az MDF szerint ez: nem lebecsülni a kis lépések sikereit, de közben nem elfeledni a legfőbb célt, mert ez az, amit Max Weber A politika mint hivatás című munkájában így fogalmazott meg: “A politika kemény deszkák erőteljes és lassú átfúrása szenvedéllyel és szemmértékkel.”
Azt, hogy ez az igazi reálpolitika, legjobban éppen a szomszédos államokban élő magyar nemzeti közösségek szervezetei, az ő másfél évtizedes működésük sikerei bizonyítják. Az a reálpolitika, ha nem mondunk le a vastag deszka átfúrásáról, de 5 milliméterre sem mondjuk azt, hogy semmi, mert egyetlen látványos csapással nem ütöttük át az egész állványzatot. S ehhez a reálpolitikához mindig sokkal nehezebb a választók bizalmát kérni, mint a hősies, jól hangzó ügyekben a politikai sikerdíjat bezsebelni.
Mi, a Magyar Demokrata Fórum december 5-én igent mondtunk. Igent mondtunk, jogunk van tehát pozitívan értékelni a határon túli magyarok bizottságának felállítását éppen úgy, mint az alkotmánymódosítást. Azt talán kár lenne bizonygatni, hogy Trianon után 85 évvel a jól ismert viszonyok között mekkora szükség van a bizottságra, arra, hogy a határon túli magyarok ügye a civil társadalmi és a kormányzati mellett végre a parlament dimenziójában is megjelenjen. És az sem kérdéses alkotmánymódosítás, hogy érezni bármit lehet, de viselni már nehezebb.
Hogyne értékelnénk ezeket a kis lépéseket, és nincsen olyan párt a világon, talán még nálunk sem, amelyik ne üdvözölné saját javaslatainak parlamenti megvalósulását. Márpedig a határon túli magyarok bizottsága és a határon túliak iránti felelősségnek immár nemcsak az érzése, hanem annak anyaországi viselése, vállalása ugyancsak az MDF kezdeményezése.
Ezt a deszkát átütöttük. Mi lehet a reális nemzetpolitika további lépése? Hamis vágány és álvita volna arról értekezni, hogy a lezajlott miniszterelnöki találkozó ugyan pótolja-e a Magyar Állandó Értekezlet. Nem pótolja, nem helyettesíti, kár lenne ezt elhitetni az anyaországgal okkal-joggal elégedetlen határon túli magyarokkal. Az Állandó Értekezlet a magyar-magyar kapcsolatok legmagasabb intézményesült formája. Aki ezt megpróbálja kicselezni vagy másokat a kicselezéssel riogatni, az nem jár el tisztességesen.
Éppen arról van szó, hogy a MÁÉRT bizottságainak és mindhárom alkotóelemének - a kormánynak, a hazai pártoknak és a határon túli szervezeteknek - olyan működésére van szükség, ami lehetetlenné teszi, hogy a MÁÉRT otromba vitáktól sem mentes szócséplés, közös nyilatkozat nélküli politikai médiacirkusz legyen. Ennek ugyanis, az engesztelhetetlen elvi és a pártpolitikától sem mentes szembenállásuk örökös demonstrálásának sok értelme nincs. A MÁÉRT-re tehát vitán felül szükség van, és szükség van a MÁÉRT reformjára.
Végezetül a kis lépések közepette a nagyokat se tévesszük szem elől! A főbbek egyike a határon túli magyarok autonómiája. Sok minden elhangzott az elmúlt napokban, a sajtóban mégis hiába kerestem ezt a szót, mármint hogy lett volna szó a találkozón erről: autonómia. Márpedig a magyar kormánynak, az Országgyűlésnek és a határon túli magyar szervezeteknek ez olyan közös és reális célkitűzése, amihez nemcsak szenvedély és szemmérték kell, hanem erő és eltökéltség is. Más szóval: nemzetpolitika és nem pártpolitika.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
