MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Azzal ellentétben, amit itt hallottunk, a magyar gazdaság köszöni szépen, jól van, egyenletes, magas ütemben fejlődik és tartható növekedési pályán van. 2003 első félévétől olyan folyamatok indultak be Magyarországon, amelyek fenntartható magas növekedést tudnak produkálni hosszú távon. Szeretném megjegyezni, hogy volt pénzügyminiszter úr utolsó évéhez képest 40 százalékkal magasabb ma a gazdaság teljesítőképessége, mint amikor átadta a tárcát László Csabának. Tehát amikor azt mondja, hogy rosszul mennek a dolgok, akkor az most egy 40 százalékkal jobb ütemet jelent.
De nézzük a tényeket! A gazdasági növekedés több mint 2 százalékkal haladja meg az Európai Unió átlagát, a fejlettebb országokét inkább 3 százalékkal - ha Norvégiát, Svédországot, Svájcot vagy egyéb országokat nézzük -, és szeretnénk, ha Magyarország előbb-utóbb ehhez a körhöz tartozna. Ez feltétlenül így van. Dinamikus az iparitermelés-növekedés. Az ipari termelés növekedése 6-8 százalékkal haladja meg a tavalyi évet, amely nagyon erős bázis volt. Közel egy éve az exportnövekedés dinamikája jelentősen meghaladja az importét, így látványosan csökkent a külkereskedelmi hiány. Tán Varga úr is elismeri, hogy ez a felére csökkent az elmúlt évhez képest. Ma úgy növekedünk, hogy abból nem kell holnap hiányt kimutatnunk, tehát holnap nem lesz baj. Ez azt jelenti, hogy a növekedést a gazdaság teljesítőképessége, az export és a beruházások húzzák a fogyasztás helyett. A reálbér-növekedés 4-4,5 százalék, az átlagkeresetek 156 ezer forint felett vannak.
Az államháztartási hiány valóban nap mint nap feladatot ad nekünk, de ez a folyamat kézben van tartva, és örömmel számolhatok be arról, hogy az utóbbi két hónapban a Pénzügyminisztérium várakozásait meghaladó módon javult az egyensúly.
(9.20)
A Pénzügyminisztérium júliusban és augusztusban is megmondta azt a számot, amelyet vár, ehhez képest jobb lett a helyzet. Mi arra számítunk, hogy év végére azt a bizonyos 1022 milliárdos államháztartási hiányt fogjuk tudni prezentálni a magyar nemzetnek, az Országgyűlésnek, ezért nagyon sok lépést és intézkedést teszünk.
Valóban teszünk takarékossági intézkedéseket, elsősorban a bürokrácia az, amin takarékoskodunk. Azt gondolom, hogy szólni kell arról, hogy mit jelent az a bizonyos tartalékolás, mit jelent az, hogy az intézményeknél ugyanazzal a pénzmennyiséggel kell átmenni a jövő évre, amellyel az idei évet kezdtük. Úgy lehet tervezni egy kiadást, ha tudjuk, hogy a pénztárcánkban január 1-jén van ezer forint, kiszámoljuk, hogy abban az évben szeretnénk költeni 5 ezer forintot, úgy tudunk 5 ezer forintot költeni, és betervezünk 5 ezer forint költést, ha az év végén az az ezer forint is a pénztárcánkban van. Tehát itt nincsen szó semmi ördöngösségről.
Egyébként megjegyzem, hogy 2001-ben ment fel az a bizonyos maradvány, amikor önök 3 százalékkal alultervezték az inflációt, és az a bizonyos 197 milliárdos maradvány, ami addig évente volt, hirtelen felszökött 500 milliárdra. De azt gondolom, hogy közös feladatunk lesz ennek a maradványnak az eltüntetése, ennek a maradványnak a felszívása a gazdasággal.
Nőnek a lakossági megtakarítások. Míg 2003-ban a lakosság a GDP 0,5 százalékával, körülbelül 100 milliárd forinttal volt eladósodva, addig 2005-re már pozitív szaldóban, a bruttó hazai termék körülbelül 1,5 százalékával rendelkezik betétként, többletforrásként. Erős és stabil a forint, olcsó a hitel - inkább úgy mondanám, hogy olcsóbb a hitel -, 6,25 a jegybanki alapkamat, és történelmi alacsony szinten van az infláció, amely a szakemberek szerint már az árstabilitás küszöbét jelenti.
Így azt tudom mondani, hogy ezeket a folyamatokat folyamatosan figyelemmel kísérjük, megtesszük azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek, és megkérem az ellenzéket is, hogy reális javaslataikkal segítsék elő, hogy év végére azok a célok, amelyeket együtt tűztünk ki, teljesüljenek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
