VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Magda Sándor által elmondott győzelmi jelentés után én egy másik területről szeretnék beszélni, ez pedig az államháztartás helyzete és a magyar gazdaság állapota. Hiszen az a kormányzati vélemény, miszerint kirobbanó sikerben van a magyar gazdaság, és irigyel bennünket Németország, Olaszország, Franciaország, némi megütközést vált ki azokból, akik jól ismerik a magyar gazdaság pontos helyzetét, akár kiskereskedőként, akár vállalkozóként vagy éppen fuvarozóként.
De lássuk először a tényeket! A magyar államháztartásról az derül ki nagyon sok alkalommal, hogy utólag tudjuk meg pontosan, mi is történt. Így van ez a 2004-es évvel is. Talán még emlékeznek rá képviselőtársaim, 3,8 százalékos hiányt tervezett a kormány, aztán jött László Csaba után Draskovics Tibor, aki már 4,5 százalékos hiányról beszélt, aztán az év végére egy folyamatos, tartós hitelvesztés, hiteltelenség után 5,4 százalékos hiányról beszélt a kormány. Mi lett a vége? Most 5,8 százalékról tudunk, de Brüsszelbe állítólag már 6 százalékos hiánymérték lett leközölve.
Ehhez képest 2005-ben semmi nem változott. A központi költségvetés hiánya már júniusra elérte az egész évre tervezett mértéket. Most augusztus végén azt a számot kaphattuk meg, hogy 97,4 százalékon van az egész évre tervezett hiány mértéke. Azt tudom mondani, hogy tavaly, 2004-ben ez még csak 92 százalék volt, és az az esztendő is elment. Azt gondolom tehát, hogy azok a kormányzati várakozások, miszerint a következő négy hónapban mindösszesen 26 milliárd forint hiány keletkezik, és így tartható lesz az erre az évre tervezett államháztartási előirányzat, eléggé illuzórikusak.
De nem is erről kívánok beszélni, hanem inkább azokról a kétségbeesett lépésekről, amelyeket a kormányzat tesz annak érdekében, hogy a hiány mértékét valamilyen módon csökkentse. Nem arról kívánok most beszélni, ami a KSH-nál történik, hogy lényegében kézi vezérléssel a Pénzügyminisztérium egyik államtitkára napi raportra rendeli a KSH alkalmazottait; ez egy másik történet. Inkább arra kívánok most visszatérni, amit már a múlt esztendőben is szóvá tettünk. Azok a trükkök, mint például pályázati pénzek ki nem fizetése, megítélt pályázatok visszatartása, áfavisszatartás törvénytelen módon a vállalkozóktól, a mezőgazdasági termelőknek ki nem fizetett támogatások nagymértékben rontották az állam gazdálkodásába vetett közbizalmat.
Az idei esztendőben azonban egy új elem jelentkezett, az úgynevezett maradvány-visszatartás. Senkit ne tévesszen meg a szó, a maradvány-visszatartás nem azt jelenti az államháztartáson belül, hogy amilyen pénzt nem költött el egy-egy tárca, egy-egy intézmény, azt el lehet vonni; a maradvány-visszatartás azt jelenti, hogy a kormány év közben arra kötelezi az egyes tárcákat és intézményeket, hogy ne költsenek el olyan pénzt, amit a parlament a tavalyi esztendőben megszavazott. Augusztus 2-án döntött erről a kormány, és e lista alapján azt látjuk, hogy például a Gazdasági Minisztériumtól 125 milliárd forintot vonnak el ilyen módon, a Környezetvédelmi Minisztériumtól 26 milliárd forintot, az Oktatási Minisztériumtól 43 milliárd forintot, és így tovább, és így tovább, és így tovább. Ezek az elvonások már szerepelnek az augusztus végi hiány mértékében, a hiány mértéke mégis akkora, amekkorát majdnem egész évre tervezett a múlt esztendőben a kormány.
De fordítsuk csak le az egyszerű emberek számára is, hogy mit is jelent ez a maradványelvonás: azt jelenti, amiről itt a parlamentben tegnap már beszéltünk, hogy nagyon sok közintézmény számára óriási gondok származnak a következő időszakban. Említettük a Nógrád megyei kórház esetét, ahol reggel 8 és délután 4 óra között a betegek nem használhatják a meleg vizet, el van zárva a meleg vizes csap, emellett lifteket zár le a kórház, a gazdasági igazgató szerint azért, hogy valamilyen megtakarításuk legyen. Mondok egy másik példát. Egy budapesti kórházban korlátozzák az újszülöttek számára adható pelenkák mennyiségét, napi három pelenkát kaphat egy újszülött, a többit a szülőnek kell bevinnie a kórházba, ha a gyerekét tisztán akarja tartani. De itt van a többi példa: 400 millió forint elvonás az Országos Széchényi Könyvtártól, 443 millió elvonás a Magyar Állami Operaháztól, 180 millió forint elvonás a Szent György tér és a Mátyás-templom rekonstrukciójától, 100 millió forint a mentőszolgálattól és így tovább, és így tovább.
Tegnap miniszterelnök úr azt mondta, hogy ne rajta kérjük számon, ha egy megyei vagy helyi önkormányzat maradványelvonásról döntést hoz. Azt nem is kérjük számon, miniszterelnök úr - mondanám, ha itt lenne. De azt igenis számon kérjük, hogy azokat a pénzeket, amelyeket a parlament megszavazott, önök nem hajlandók odaadni ezeknek az intézményeknek, ezért ezeknek az intézményeknek a működése veszélybe kerül.
Köszönöm, elnök asszony. (Taps az ellenzéki oldalon.)
