DR. BOZÓKI ANDRÁS
DR. BOZÓKI ANDRÁS
DR. BOZÓKI ANDRÁS, a nemzeti kulturális örökség minisztere: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sok érdekes, megszívlelendő javaslat hangzott el, ezekre oda fogunk figyelni, és megfontoljuk, hogyan tovább.
Néhány dolgot szeretnék azért pontosítani. Természetesen a javaslat nem Kubáról, Kambodzsáról vagy Észak-Koreáról szól, és kérem, hogy ezt ne is említse senki komolyan, mert nem lehet komolyan venni. Nem szólt a Tanácsköztársaságról, nem szólt a népköztársaságról, tehát azt gondolom, hogy ebben konszenzus van a parlamenten belül, hogy ezek nem a köztársasági eszme részei, ezek inkább fosztóképzők, és valójában elárulják a köztársasági gondolatot.
Az, hogy most, késői órán vitatjuk, hogy megoszt-e, rontja vagy javítja az esélyét, ahogy Pető Iván fölvetette, ezek vitakérdések, de úgy gondolom, hogy nem a lényeghez tartoznak.
Az egy érdekes felvetés, hogy vajon a tartalom és a forma egységben van-e, ahogy Lezsák képviselő úr is felvetette meg többen mások, hogy ez csupán csak a forma, és mindaddig, amíg ez nem töltődik meg igazi tartalommal, addig ne is beszéljünk róla. Mi itt néhányan úgy gondoljuk, hogy nem csupán formáról van szó, hanem emögött egy szellemiség, egy tartalom is áll.
(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mindamellett nem becsülném le a formát sem. Tehát ahogy szó volt arról, hogy egy adott pillanatban a magyar nép képes volt arra, hogy egy jogi formába öntse azt a gondolatot, azt az eszmét, amit politikai rendszerré kíván formálni. Kétségkívül Magyarország megszállt ország volt '44. március 19-étől kezdve, de ez nem a megszállás következtében, hanem a megszállás ellenére jött létre, mind a szabad választások, a Kisgazdapárt győzelme, mind pedig ez a törvényjavaslat, amelyet talán elsöpört az idő, elsöpört a szovjet megszállás, de a történelemben néha vannak olyan pillanatok, amelyeket rövid távon elsöpörnek, később, évtizedek múlva visszatérnek rá.
Talán nem véletlen, hogy a kerekasztal-tárgyalások idején, ahogy említettem, éppen Antall József és Szabad György volt az, aki kimutatta a '46. évi I. törvény jelentőségét, nem csupán csak a köztársasági eszme szempontjából, hanem mint a kis alkotmány, Magyarország első tulajdonképpeni alkotmánykísérletének, egy nemzedék lendületvételének, egy nemzedék elindulásának, esélyének a jogi dokumentumát.
Valóban, később elsöpörte ezt a diktatúra és a szovjet uralom, de sajnos 1956. október 23-át is követte november 4-e, és ahogy Mécs Imre ecsetelte október 23-a jelentőségét, amelyet nem von kétségbe senki, sajnos 12 nappal később tankok tiporták el. Mindez azonban semmit nem von le október 23-a jelentőségéből. Tehát pusztán az az érvelés, hogy később egy diktatórikus rezsim elsöpörte ezt, nem teszi érvénytelenné annak az aktusnak a fontosságát.
Ami pedig még Herényi Károly hozzászólását illeti, természetesen fontos dolog az, hogy nemzeti konszenzus legyen az alapvető dolgokban. Mi abból indultunk ki, hogy ez megvan. Ez nem nemzeti ünnep lenne, pusztán egy emléknap, éppen azért, hogy a jövendő és a fiatal generációk tisztában legyenek azzal, hogy az 1989-es Harmadik Magyar Köztársaságnak hol kell keresni a genezisét.
A megszállásra egy pillanatra még visszatérve. Salamon képviselő úr azt említette, hogy már akkor megszállt ország - itt voltak a szovjet csapatok '45-ben, '46-ban, már '44-ben a náci Németország. Szeretném emlékeztetni arra, hogy 1989-ben is itt voltak a szovjet csapatok, akkor, amikor kikiáltották, kikiáltottuk a Harmadik Magyar Köztársaságot, sőt akkor is itt voltak a szovjet csapatok, amikor Antall József vezetésével megalakítottuk, megalakították a független magyar demokratikus kormányt, és a szovjet csapatok voltaképpen csak 1991 júniusában hagyták el az országot. Sőt a demokratikus kormány és a harmadik köztársaság megszületése idején még ráadásul a Varsói Szerződéshez is tartoztunk. Tehát itt a külpolitikai… (Dr. Salamon László: Akkor Vorosilov nem volt itt! Nem szóltak bele ezekbe a dolgokba!) Nem szóltak bele; '45-ben igyekeztek beleszólni, de éppen annak szeretnénk emléket állítani, hogy a magyar nép ellenállt ennek a beleszólásnak addig, amíg tudott. (Dr. Salamon László: Amíg tudott!)
Nagyon örülök annak, hogy erről egy értelmes történelmi és politikai vita bontakozott ki a Házban, bármi is legyen a törvényjavaslat sorsa, én már ezt önmagában értéknek tartom. Ahogy említettem, átgondoljuk, felülvizsgáljuk, ha szükséges, és a határozathozatal előtt visszatérek rá.
Köszönöm a szót. (Taps.)
