LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyetértek dr. Horváth János képviselőtársam megszólalásával, véleményével, és egy másik megközelítésben fogalmazom meg azt, hogy miért tartom elfogadhatatlannak és átgondolatlannak ezt a törvényjavaslatot, amelyik sem alkotmányjogi, sem történelmi érveket nem tud felsorakoztatni indokoltsága mellett, ugyanis egy pusztán az államszerkezeti formának a megünneplését elrendelő törvényjavaslatot vitat meg a tisztelt Ház. A vita tárgyának a magyar nyelven történő megjelölése tökéletes: államforma. Kifejezi azt, hogy nem a dolog, esetünkben az állam lényegéről van szó, hanem pusztán a formájáról. Vajon ünneplésre méltó-e pusztán a forma, annak a lényege nélkül?
Alkotmányos téren nincs olyan demokratikus eljárási rend, amelyik alapján állítható lenne, hogy egy köztársasági forma eleve jobban működik, mint például egy alkotmányos monarchia, ezért teljesen megalapozatlan az indoklásban az az állítás, miszerint egy ilyen ünnepnappal - idézem - “a modern magyar állam megteremtése előtt tisztelgünk”. Ugyan mitől volt modernebb az 1946-ban kikiáltott Magyar Köztársaság, mint mondjuk, a korabeli Egyesült Királyság, Svédország, Belgium, Hollandia, Dánia, Spanyolország vagy Norvégia állama? Semmilyen téren. Egyetlenegy vonatkozásban sem lehetne ilyen alkotmányos területre, momentumra rátalálni. Minden szempontból fejletlenebb és elmaradottabb volt a magyar állam, mint az előbb felsoroltak.
Mennyivel vagyunk most modernebbek - ahogyan fogalmaz az indoklás -, mint az Európai Unió nem köztársasági államformában működő demokráciái? Semmivel sem vagyunk korszerűbbek, inkább sajnálatra méltóan maradiak, provinciálisak vagyunk, mert olyasvalamivel dicsekednénk ezekkel az országokkal szemben, ami nem erény, hanem pusztán egy üresen visszhangzó forma. Egyáltalán eszébe jutna-e a nem köztársasági államformában működő uniós országok bármelyik parlamentjének, hogy ünnepnappá nyilvánítsa a királyság államformájának a napját, merthogy szerintük ez a megfelelőbb államforma? Nyilván nem jutna ilyen eszükbe, ők bölcsebbek annál, hogy efféle ünnepnapokkal sértegessék a más államformát tisztelő uniós társakat. Ők nagyon jól tudják, hogy egy állam irányítói azzal bizonyíthatják a rátermettségüket, hogy milyen tartalommal tudják megtölteni ezt az amúgy talán üres államformakeretet. Léteznek jó és rossz köztársaságok, jó és rossz királyságok. De nemcsak az államformától függ sikerességük vagy sikertelenségük.
Tisztelt Ház! Amikor a hatvanas évek végén, a nem is olyan messzi múltban Görögországban ezredesek szüntették meg a királyságot, mindenki úgy érezte - és helyesen érezte -, hogy nem lett korszerűbb az ország, hanem visszalépett a történelemben. Amikor a Vörös Khmer-mozgalom elűzte a kambodzsai uralkodót és kikiáltotta a köztársaságot, akkor az ország történetének a legiszonyatosabb és milliókat legyilkoló, úgymond, modernizátorait juttatta hatalomra. A politológusok nem tekintik modernizációnak Irán államformaváltását sem, és bármely közel-keleti szakértő egyetért abban, hogy Szaddám Huszein rendszere antidemokratikusabb volt, mint annak az utolsó iraki királynak a kormányzása, akinek az uralmát sikerrel megdöntötték köztársaságpárti tisztek, közöttük a későbbi diktátor. Gazdaságtörténészek egyértelműek annak a megítélésében, hogy a cári Oroszország már a XIX. században dinamikusabban fejlődött, s a gazdasági világhatalmak rangsorában előkelőbb helyezést vívott ki magának, mint Sztálin vagy Brezsnyev diktatórikus Szovjet Köztársasága. Az idézett példák számomra egyértelművé teszik, hogy a világtörténelem színpadán az államformának és a modernizációnak vajmi kevés köze van egymáshoz.
Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti Előterjesztők! A köztársasági államforma legalább egy, csupán egyetlenegy vitathatatlan előnyét mellékelhette volna az államformánk megünneplését elrendelő törvényjavaslat. Nem tette meg, mert nem is tudja megtenni. A javaslat szerint ugyanis ezen az emléknapon az önkormányzatoknak, egyházaknak, iskoláknak kellene megemlékezni az államformánk előnyéről. Mit mondjanak ezen a napon? Azt kellene mondaniuk, hogy a kubai és az észak-koreai köztársaság eleve fejlettebb, mint az Egyesült Királyság vagy netán a Luxemburgi Nagyhercegség? Azt kellene bizonygatniuk, hogy a Magyar Köztársaság modernebb, mint a Svéd Királyság? Mielőtt bárki félreértené mondataimat, ugyanezeket a kétségeket el lehetne mondani egy olyan uniós ország parlamentjében is, ahol valaki elővarázsolna egy olyan törvényjavaslatot, mely szerint meg kellene ünnepelni a monarchikus berendezkedés tényét. Egy ilyen javaslat indoklása szerint a köztársaságokban állandó az intrika, a pártviszály, a marakodás, és semmi se stabil, bezzeg a monarchiákban vannak még maradandó értékek. Nos, egy ilyen természetű javaslat sem lenne életképes, mert nem a lényeget, hanem a formát ünnepeltetné. Nyilván elutasítanának az ottani törvényhozók egy ilyen, pusztán az államformát ünnepeltető javaslatot, mint ahogyan az előttünk lévő előterjesztést is el kell utasítanom.
Összegezve: a köztársaság napjáról szóló törvényjavaslatot nem támogatom. A bevezető szakasz történelmietlen módon összemossa a legkülönbözőbb történelmi dátumokat, mintha azok azonos elveket és azonos célokat jeleznének. Az őszirózsás forradalomnak semmi köze sem volt az 1848-as forradalom eszméjéhez és erkölcsiségéhez. Az 1956-os forradalmunk pedig egyetlenegy elvében sem kapcsolódott az államforma kérdéséhez, és nem volt az 1918-as őszirózsás forradalomnak követője. A törvénytervezet indokolhatatlanul egybemossa az államforma és a társadalmi szervezés kérdéseit. A társadalmi szerkezet minőségével kapcsolja össze az államforma ügyét, és ennek semmiféle alapja nincs, és nem is volt a történelemben sem.
Nagy hangsúlyt tesz egyébként az előterjesztés az államforma, valamint az egyenlőség, esélyegyenlőség, a társadalmi igazságosság és szolidaritás összekapcsolására. Ezt megint nem indokolja sem a történelmi múlt, sem a jelen valósága. Attól, hogy ma köztársasági államformában élünk, ki merné állítani, hogy ebben a társadalomban nagyobb az esélyegyenlőség s a társadalmi igazságosság érvényesülésének lehetősége, mint a világban működő számos volt és mai királyságban? Helytelen, hogy az államformák maguk kapnak alaptalanul minősítést, minden eddigi történelmi tapasztalat semmibevételével.
Az előterjesztés a nemzet akaratára és érdekeire is hivatkozva készült. Nem hisszük, hogy akár a nemzet akarata, akár érdekeinek képviselete ilyen szorosan kötődne az államformához, sőt meggyőződésem, hogy nem ahhoz, hanem a nemzeti függetlenség, a lét- és jogbiztonság ügyéhez kötődik, az pedig - mint már mondtam - nem az államforma kérdése.
Végezetül: emlékeztetem a tisztelt előterjesztőt - utolsó mondat -, hogy történelmünkben többféle köztársaság is született, amelyekről szemérmesen hallgatnak az előterjesztők; a Tanácsköztársaságra gondolok Kun Béla és Szamuely Tibor vezetésével, valamint a népköztársaságra előbb Rákosi, majd Kádár János korszakában. Nem hiszem, hogy ezeknek a korszakoknak köztársasági államformáját bárki is magasabb rendűnek tarthatná korabeli királyságok államformájánál, s az előterjesztés alapján úgy vélem, hogy ebben talán egyetértünk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
