TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Több generáció ül itt a parlamentben is, ugyanígy az ország valamennyi táján. Pont a mai napon is például, az egyik törvényjavaslat vitája során padtársam szólt ide: gondold el, Horváth képviselőtársunk már több mint fél évszázaddal ezelőtt is e padok között ült. Valóban, tisztelet illeti nemcsak a kort, hanem azt is, hogy ezekben az időkben többen részt vettek az ország előbb említett újjáépítésében vagy az új rendszer megalkotásában. Ugyanígy, azt gondolom, hogy nagy tisztelet illeti mindazokat, akik egyes emléknapokat, egyes napokat vagy egyes eseményeket fontos állomásnak tekintenek a Magyar Köztársaság, a magyar nép, Magyarország történetében.
Én először a köztársaság ’46-os kikiáltásáról az iskolán túl komolyabban, mélyebben dr. Balogh Sándor tanár úrtól hallottam, aki az MSZP baloldali tömörülésének volt egyik vezető alakja, aki azóta sajnos már elhunyt, és évekkel ezelőtt kezdeményezte Balogh Sándor is, hogy február 1-je, illetve január 31-e - a törvény megszavazásának napja és 1-je a kikiáltás napja - valamifajta emléknappá, megemlékezés alkalmává válhassék. A törvénytervezet is arról szól, hogy emlékezzünk meg erről a napról, nemcsak mi magunk az Országgyűlésben, hanem szerte az országban. Ennek több oka is van. Oda kanyarodnék vissza, amivel elkezdtem, hogy több generáció van. Ma már a fiatalok is és még a nálam vagy párunknál is jóval fiatalabbak, akik már nem a népköztársaságban, hanem a köztársaságban, ’89. október 23-a után születtek, részt vesznek a közéletben, ha csak a diákközéletben is, de már a közélet közelébe kerültek, és közülük nagyon sokan nem tudnak február 1-jéről, mert a történelemkönyvekben ez csak egy rövid epizód, egy nagyon rövid kis rész.
Azt gondolom, hogy 1946. február 1-je, ahogy itt Horváth képviselőtársunk, Mécs képviselőtársunk vagy Balogh Miklós képviselőtársam is felidézte, valóban egyfajta esély napja lehetett azoknak, akik megélték ezeket a napokat, megszabadulva egy uralomtól, és esélyt látva abban, hogy nem jön egy újabb, másik fegyveres hatalom - de jött.
(20.10)
Ez nem örömteli, sőt, de azt gondolom, az esélyt mindenki úgy értelmezte, hogy ebben az időszakban Magyarország, a magyar nép - még ha sokan esetleg kétkedve is szavazták meg ezt a törvényt 1946-ban, vagy ahogyan az előbb képviselőtársam fogalmazott, mintha csak színjátéknak tűnt volna -, próbálja meg, hátha lesz esélye szabadon élni, hátha lesz esély arra, hogy Magyarország, a Magyar Köztársaság elnyomó hatalmak nélkül, szabadon, ennek a népnek a boldogulása és tehetsége révén sikeresen tudjon élni.
Én éppen ezért a magam részéről is és nagyon sok fiatal ember részéről is kívánatosnak tartom, hogy ennek az esélynek a napját törvénybe iktassuk, és megemlékezéseket tarthassunk róla a későbbiekben is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
