DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Önök 2002-ben nagy hanggal beharangozták az egészségügy reformját. Kormánymeghatalmazottak, kormánybiztosok jöttek-mentek, egészségügyi reformirodát működtettek; aztán jött a Gyurcsány-kormány, és kiderült, hogy a reform bizony csak a dumakormány egy újabb elfelejtett ötlete marad. A reformiroda és a kormánybiztos eltűnt, és magával vitte azt a több 10 millió forintot, amibe a fáradságos munka került.
Ezenkívül a szocialisták kommunikációs megbízási szerződést kötöttek egy reklámügynökséggel a reform népszerűsítésére, amelyet reform híján fel kellett bontani. Ez 30 millió forintba került, természetesen közpénzből.
De a helyzet ennél is sokkal kínosabbá vált, amikor az Állami Számvevőszék jelentése megállapította, hogy önök 520 millió forintot fordítottak olyan tanulmányokra, amelyekkel a hamvába holt egészségügyi reformot készítették volna elő. Ezt a nagyszerű és hasznos munkát külső szakértőkkel végeztették el. Az ÁSZ kétféle tanulmányról számolt be: egy részüket egyszerűen csak nem hasznosították, ott porosodnak valahol - olvasatlanul - a minisztériumi polcokon, vagy esetleg más irattárakban. A szakértői anyagok másik részét azonban nem találta a Számvevőszék, egyszerűen nyomuk veszett.
Tisztelt Miniszter Úr! Hová tűntek ezek a tanulmányok? Kipottyantak a kormány lyukas üvegzsebéből? Vagy netán soha nem is léteztek?
Önök vagy haszontalan irományokra pazarolták a pénzt, vagy nem létezőkre. Ez utóbbi esetben a szó szoros értelmében a semmiért kellett fizetni. Önök tényleg úgy gondolják, hogy annyira kirobbanóan sikeres ez az ország, hogy nyugodtan, következmények nélkül kidobhatnak az ablakon félmilliárd forintot? Nem lett volna jobb helye ennek a pénznek abban a kórházban, ahol már meleg víz sincs, és nem üzemel a lift sem? Vagy nem tudta volna jobban felhasználni ezt a pénzt a mentőszolgálat, amely a benzinárrobbanás miatt a működőképessége határán dolgozik?
Tisztelt Miniszter Úr! A Számvevőszék elnöke egyenesen megdöbbentőnek nevezte, hogy milyen arányban kerülnek felhasználatlanul irattárba különböző tanulmányok. Egy épeszű ember nem ugrik bele a medencébe úgy, hogy nem nézi meg, van-e benne víz. Egy felelős kormány pedig nem pazarol el komoly pénzösszegeket úgy, hogy nem dönti el, akar-e egyáltalán egészségügyi reformot.
Komolyan felmerül a kérdés: vajon alkalmas-e kormányzásra az, aki több mint félmilliárd forintot dobott ki az ablakon egy nem létező reformra? Hogyan lehetett szerződéseket kötni akkor, amikor még nem volt döntés az egészségügyi reformról? Kit és mikor vonnak felelősségre ezért? Miniszter úr, miért pazaroltak el több mint félmilliárdot közpénzből, a semmire?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
