BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Érdeklődők! Azt gondolom, a téma fontossága megkívánja, hogy valóban őszintén beszéljünk a kérdésről, kritikusan beszéljünk a kérdésről, és ne hagyjunk a levegőben olyan vádakat, hamis állításokat, amilyenekből az előbb jó néhány elhangzott.
Én magam arra készültem, hogy egyrészt arról beszélek, miért van szükség erre a reformra. Mert reformnak tekintem, nagy jelentőségű reformnak, a kormány százlépéses csomagjából a legfontosabb csomagnak. Másrészt pedig arról is szeretnék szólni, hogy az új ellátási rendszer milyen is lesz vélhetőleg, milyen, már most látható problémákat hordoz magában.
De mielőtt belekezdek, reagálnom kell Harrach miniszter úr néhány állítására, mert azok nagyon súlyosak voltak és sommásak. Azt mondta, elvesz a szegényektől és ad a gazdagoknak. És ez így tényleg nem igaz, képviselő úr. Való igaz, hogy maradt olyan csoport, egészen pontosan egy, azaz egy darab, ahol néhány száz forinttal valóban kevesebb lesz az ellátás. Ez a kétgyermekes családban élők csoportja, ahol egyszerre volt lehetőség a rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz való hozzáférésre és az adókedvezmény legalább részbeni érvényesítésére.
Tanult kollégám az előbb bizottsági véleményként rosszul hivatkozta, hogy vagy rendszeres gyermekvédelmi támogatás, vagy adókedvezmény. Ez nem így van! Lehetett adókedvezményt is igénybe venni és rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz is hozzájutni, tipikusan azokban a családokban, ahol csak egy kereső volt, és a létszámtól függően a viszonylag alacsony egy főre jutó kereset azt jelentette, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosulttá vált a család, mert az egy főre jutó jövedelem az idei számok szerint nem haladta meg a 24 700 forintot. Ebben, és csak ebben a családtípusban nem sikerült kisimítani az új rendszer kínálta lehetőségek mentén azt az igényt, hogy legalább ugyanannyit kapjon, mint a régi rendszerben.
Ezenkívül igaz az az állítás is, hogy a családok többsége nem jár sokkal jobban, hiszen itt egyszerűen a három ellátás összevonásáról és újraosztásáról van szó. Következésképp azt kell mondani, hogy a családok többsége körülbelül ugyanannyi támogatást fog megkapni családi pótlék formájában, mint amennyit korábban különböző jogcímeken kapott. Nagyon-nagyon súlyos nehézséget okozott az előkészítési munka során a tizenharmadik havi támogatás föláldozása. Ez vezetett oda, hogy tényleg úgy tűnt, lesznek olyan családtípusok, ahol mínuszba megy a görbe. De hát erre lett kitalálva, éppen a szegény családoknál a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra való jogosultsághoz kapcsolódóan az egyszeri támogatási forma. Képviselő úr azt mondta, hogy jelenleg 11 400 forint ez a támogatás, és ez több, mint az a 11 ezer forint, amit majd jövőre kap. Nos, pont ez a 400 forint jelenik meg abban az egyszeri támogatásban. Pontosan az az igény vezetett bennünket, hogy senki ne járjon rosszabbul. Következésképp azt gondolom, hogy vállalható a támogatási rendszernek ez az átalakítása, s nem azért, mert tényleg nem okozunk vele nagy bajt, hanem ellenkezőleg, azért, mert kezeli azokat az igazságtalanságokat, amelyek a jelenleg még hatályos rendszerben benne vannak, amiről már nagyon sokat vitatkoztunk ebben a Házban.
Képviselő úr erre a rendszerre mondja, hogy igazságtalan; én pedig azt gondolom, hogy egy olyan filozófiai vita húzódik meg a háttérben, amiben mi soha nem fogjuk tudni meggyőzni egymást, azt pedig külön sajnálom, hogy a számok mentén sem. Mert ha már a képviselő úr számokat hozott az előbb, akkor hadd hozzam én is a tőlem már sokat idézett számokat. Az adókedvezményes szisztémában a háromgyermekes család a családi pótlék mellett évente 360 ezer forintot realizált, míg az adókedvezményre nem jogosult család kapott ugyan rendszeres gyermekvédelmi támogatást, de erre a három gyermekre nézvést - tekintve, hogy gyermekenként nem havi 10 ezer forint volt az összege, hanem csak havi 5400 forint - éves szintén 194 ezer forintot kapott.
(14.30)
Tessék ezeket a számokat egymás mellé állítani, és most kijelenteni, hogy a szegényebbeket támogatta jobban az előző kormány. Ez egyszerűen nem igaz. Én is azon az állásponton vagyok, hogy nagyon súlyos igazságtalanságok voltak a jelenlegi rendszerben. Nem akarom önöket számokkal túlterhelni, de azért csak hadd idézzem a Pénzügyminisztérium tavalyi statisztikai adatait, ami szerint az 1 millió 292 ezer család közül, akik gyermeket nevelnek, egészen pontosan 836 ezer család volt olyan, ahol az adókedvezményt teljes mértékben érvényesítették, és további 150 ezer, ahol az adókedvezménynek már csak egy részét. Hogyha ezt kivonjuk az összes család létszámából, akkor kiderül, hogy 306 ezer család egy forint adókedvezményt nem tudott érvényesíteni, és azt gondolom, hogy valóban ők a legszegényebbek. Azt gondolom, hogy az a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, illetve kiegészítő családi pótlék - ahogy átkeresztelte az előző ciklusban az előző kormány - messze nem kompenzálta ezt a lehetőséget.
Én a magam részéről tényleg egy üdvözlendő és reformjellegű lépésnek tartom, hogy a kormánynak, ráadásul a kormányzás utolsó évében, volt bátorsága hozzányúlni ehhez a kérdéshez, volt bátorsága egy olyan új rendszert kialakítani, ami nemcsak egyszerűbbé és átláthatóbbá teszi a családtámogatások körét, hanem felfogásom szerint igazságosabbá és mindenképpen méltányosabbá, mert méltányosabb az, ha családi pótlékként havonta érkezik a támogatás, mint ha rendszeres gyermekvédelmi támogatásért kell kuncsorogni az önkormányzatoknál.
Ennyi bevezető után most hadd szóljak arról, hogy véleményem szerint ebben az új rendszerben milyen problémák maradnak mégis, amit vagy most, vagy a későbbiek során, de mindenképpen jó lenne kezelni. Nagyon súlyos filozófiai kérdés, hogy hogyan tekintsen a kormány egyszerre úgy a gyerekekre, hogy nem tesz közöttük különbséget, minden gyermek egyformán fontos neki, és ezzel párhuzamosan hogyan próbáljon több segítséget adni a legszegényebb körülmények között élő gyerekeknek. Miniszter asszonnyal együtt úgy gondoljuk, hogy ennek megoldása szervesen összefügg a szociális ellátórendszerrel, és azzal a gondolattal, azzal a törekvéssel, hogy a szociális segélyrendszert kell úgy átalakítanunk a lehető legközelebbi jövőben, hogy annak legyen gyerek lába is, hogy abban a rendszerben legyen figyelembe véve, hogy gyerek is él abban a családban vagy nem, hogy megpróbáljuk majd a segélyezési rendszert fogyasztási egységekben gondolkodva újrafogalmazni, újragondolni.
Remény van rá, hogy ezt a javaslatot még most ősszel benyújtja a tárca a Háznak, és ezen a területen is elindul egy reformértékű változás. Szerintem nagy áldozat volt, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatást is összevonta a családi pótlékba a kormány. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás véleményem szerint meglehetősen jól célozta meg a szegényebbeket, bár utóbb kialakult egy vita, hogy tényleg eljutott-e a legszegényebbekig. Én azt gondolom, hogy javarészt igen, hiszen az önkormányzatok abban voltak érdekeltek, hogy a szegény családoknak megmutassák ezt az anyagi lehetőséget. Most ebben a reformcsomagban a rendszeres gyermekvédelmi támogatás helyett a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény fogalma alatt kerülnek megfogalmazásra azok a - zömmel természetben juttatott - támogatások, amelyek szintén általában a legszegényebbekhez jutnak el, amikről nem beszélt képviselő úr az előbb, de nem lehet róluk megfeledkezni, hogy a jobb helyzetben lévő családok gyerekeihez képest a szegények ingyentankönyv, ingyenétkeztetés formájában plusztámogatást kapnak, és már említettem, hogy van egy egyösszegű támogatás is, pontosan azért, hogy anyagilag se járjanak rosszabbul. Magam is keveslem - őszintén beszélek, magam is keveslem -, hogy ennek javasolt mértéke 5 ezer forint, hiszen valamikor 13. havi ellátás volt. Most, hogy a családi pótlék ilyen jelentős mértékben az összevonás folytán megemelésre kerül, azt gondolom, hogy jó lenne egyhavi mértékben kifejezni ezt az egyszeri támogatást is. Azt gondolom, hogy talán még fogunk a költségvetés idején erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy elmenjünk a falakig, hogy ha van rá lehetőség, akkor ez megemelésre kerüljön, de hangsúlyozom, hogy ezen a szinten is kompenzálja a kiesést.
Ennél lényegesen fontosabb szerintem, megoldásra váró kérdés, hogy nincs indexálva a családi pótlék, hogy mind a mai napig jó néhány kísérletünk eredménytelen volt. Nem rögzíti törvény, hogyan is kell évente valorizálni, az inflációnak megfelelően emelni a családi pótlékot, többek között azért, hogy ne fordulhasson elő újra, hogy úgy felejti valamilyen kormány valamilyen koncepcióból kifolyólag. Éppen ezért mindenképpen tervezünk olyan módosító indítványt megfogalmazni, amely erre tesz utalást, hogy évenként, mondjuk, a nyugdíjemelés mértékének megfelelően, emelni kell a családi pótlék összegét is.
Én kifejezetten problematikusnak érzem a javaslat azon részét, amely a gyesre irányul, a gyes újrafogalmazását jelenti. Nagyon sokat vitattam is, hiszen egy kicsit úgy élem meg, hogy ezen a területen a kormány egyszerre bőkezű és szűkmarkú; bőkezű akkor, amikor azt mondja nagyvonalúan, hogy munka mellett is kapják a kismamák az ellátást, és szűkmarkú akkor, amikor nem jut eszébe, nem tesz rá kísérletet, hogy megemelje az ellátás mértékét. Pedig benne volt nemcsak a szabad demokraták és a szocialisták programjában, hanem a kormányprogramban is a gyes jelentős mértékű megemelésének ígérete.
Mindannyian tudjuk, hogy aki jobb körülmények közül ment el szülni, az igénybe veheti a gyedet, azt a jövedelemarányos ellátást, aminek az átlagos összege 50 ezer forint körül van, tehát lényegesen magasabb. Ehhez képest a gyes öregségi nyugdíjminimumban van kifejezve, 24 700 forint, elértéktelenedett, többek között azért, mert az öregségi nyugdíjminimumot sajnos évente csak egyszer, év elején emelik, és azt a korrekciós emelést, ami a nyugdíjak emelésével kapcsolatos második őszi emelés, soha nem vezetik át az öregségi nyugdíjminimumon. Következésképp, ma már a mindenkori minimálbér 40 százalékánál jár ez az ellátás, tehát a mai állapot szerint sem alkalmas arra, hogy jövedelempótló ellátás legyen. Ezért nagyon indokolt volt az az ígéret, hogy ezen változtatni kell, most pedig marad a gyes emelésének a nyugdíjemelés mértékében kifejezett, jövő évre tervezett emelése.
(14.40)
És ezzel párhuzamosan kinyitja a kormány azt a lehetőséget, hogy gyes mellett lehet dolgozni, pedig valamikor a megélhetést biztosító jövedelem helyett vezettük be a gyest, ezen a filozófián; most a szövegből kikerül ez a megélhetést biztosító kitétel, és jár mindenkinek.
De ha jobban utánagondolunk, akkor kiderül, hogy mégsem jár mindenkinek, mert jár azoknak, akik munka mellett rendelkeznek még 3 év alatti gyerekkel, és a jelenleg beterjesztett szöveg értelmében nem jár azoknak, akik valamilyen szociális ellátáson, valamilyen nyugdíjszerű ellátáson vannak otthon, például rokkantjáradékon, például rendszeres szociális segélyen. Ezt tényleg nagyon igazságtalannak tartom a rendszerben. Ezenkívül végigszámoltuk, hogy gyakorlatilag nem lenne nagyon nagy erőfeszítés kisimítani belőle ezt az igazságtalanságot, hiszen ha megnézzük a 3 év alatti gyermekek létszámát, akkor azt látjuk, hogy mindösszesen 25-30 ezer gyerek hiányzik a rendszerből, tehát aki után gyest vagy gyedet nem vesz igénybe a mama. Ennek a 25 ezer anyának a jelentősebb fele vélhetőleg dolgozik, és csak egy töredéke tartozik abba a kategóriába, amelyik egyébként sokszorosan hátrányos helyzetű.
Ezzel kapcsolatban is készülünk módosító indítványt megfogalmazni Vidorné képviselőtársnőmmel, abban a reményben, hogy ezeket az apróságokat lehet még korrigálni a törvényjavaslatban; és abban a reményben, hogy mindaz, amit most, ebben a csomagban még nem lehetett megcsinálni, majd a következő évek során lehetséges lesz.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
