DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Amikor a kormány által benyújtott törvényjavaslat általános vitája megkezdődik, akkor a bizottsági megszólalások után minden parlamenti párt lehetőséget kap arra, hogy ismertesse álláspontját az ügyben, hogy elmondja véleményét a készülő törvényről; azért mindezt jobbára elsősorban a jelen lévő képviselőtársaknak, de a demokrácia kézzelfogható megnyilvánulásaként mindazoknak a nézőknek és hallgatóknak is, akik mindennek dacára még mindig figyelemmel kísérik a munkánkat.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Kedves Mindnyájan! Most a Szocialista Párt álláspontját ismertetem önökkel. Az első és legfontosabb kérdés, hogy támogatjuk-e a családtámogatás rendszerének átalakítását. A válasz: igen. A második kérdés, hogy miért támogatjuk. Röviden azért, mert a jelenlegi rendszer igazságtalan, hiszen több támogatást nyújt oda, ahol több a jövedelem, mert különbséget tesz a gyermekek között, érdemesekre és érdemtelenekre osztja őket.
Hosszabban pedig, és ehhez tekintsünk vissza egy picit a történelemben: az első, kifejezetten a gyermekes családok anyagi helyzetét célzó támogatás 1912-ben született meg. Az akkori családi pótlék kizárólag az állami alkalmazottaknak, a közalkalmazottaknak járt. Ez az intézkedés akkor mintegy 5500 igénylőt és körülbelül 7 ezer gyermeket érintett. A szélesebb rétegeket elérő családi pótlék 1938-tól alakult ki, amelyet a második világháború után fokozatosan kiterjesztettek, és amely ma már minden gyermek után alanyi jogon jár.
Mit jelent az alanyi jog? Az alanyi jog azt jelenti, hogy a juttatás válogatás és jövedelemvizsgálat nélkül valamennyi jogosultat eléri, tekintet nélkül arra, hogy milyen az egyéni érdekérvényesítő képességük, és ilyen a családi pótlék, és ilyen is marad, mint látjuk majd.
A létszámot illetően: a családi pótlék ma közel 1 millió 300 ezer családnak nyújt támogatást, ami összességében, ma már többször elhangzott, 2 millió 105 ezer gyermeket jelent most. A hatályos rendszerben nemcsak alanyi jogú ellátás van, hanem a családtámogatás további két elemből áll.
(14.00)
Az egyik az úgynevezett rendszeres gyermekvédelmi támogatás, amely a legnehezebb helyzetben élők számára rászorultság okán állapítható meg külön eljárással, jövedelemigazolás és környezettanulmány beszerzésével, kérőlap kitöltése útján. Mindez persze magában rejti azt a veszélyt, hogy aki átlépi a jövedelemhatárt akár egy forinttal is, az elesik a támogatástól és minden ehhez kapcsolódó további juttatástól.
Szociológiai felmérések szerint ez a rászorultságot feltételező ellátás azonban nem jut el minden gyermekhez, mint ahogyan eljut a családi pótlék, sőt éppen a legelesettebb és az érdekeiket legkevésbé érvényesíteni tudó réteg marad ki belőle. És ennek az ellátásnak ez az egyik roppant súlyos problémája.
A harmadik elem, a nemrégiben bevezetett családi adókedvezmény ismét egy teljesen más szisztéma. Ezt az tudja igénybe venni, mint minden adókedvezményt általában, akinek van adózó jövedelme. Adózó jövedelme pedig nincs mindenkinek. Mi nem értünk egyet azokkal, akik úgy gondolják, hogy ahol nincsen jövedelem, tehát aki nem dolgozik, az ne egyék, annak a gyereke se egyék. Hiszen egyfelől itt a munkanélküliség problémája, amely fokozott mértékben sújtja azokat a térségeket, ahol eleve a szegényebb családok élnek, tehát aki nem dolgozik, nem azért nem dolgozik feltétlenül, mert nem is akar, és éppen ezért fontos minden olyan lépés - akár száz lépés is -, amely a munkahelyteremtést szolgálja, ami a feketén foglalkoztatók ellen, de nem a feketén dolgozók sérelmére jön létre.
Másfelől itt van a gyermekszegénység problémája. Nem is olyan régen, néhány hónapja vezető hír volt a médiákban az UNICEF jelentése, amely világméretekben is jelentős gyermekszegénységről szólt. Hazánkban is hasonló problémával küzdünk. Sokat foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, hogy hogyan érhető el, hogy ne nyíljon ki olyan mértékben az olló gyermek és gyermek anyagi helyzete között. Egyébként hosszasan sorolhatjuk mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a gyermekszegénység ellen már megtettünk, a családi pótlék rendszeres emelésétől a rászorultak étkeztetésén, tankönyvellátásán át az üdültetésig, s azt láttuk, hogy mindennek dacára sem történt átütő siker a gyermekszegénység leküzdésében.
Láttuk, hogy többet kell tennünk, de azt is, hogy másképp. Ennek alátámasztására engedjék meg, hogy néhány számadatot is mondjak. Az igazságtalanság a legszembeötlőbb a három- és a többgyermekes családoknál. Míg egy minimálbérért dolgozó háromgyermekes család ma a gyermekei felneveléséhez csupán havi 23 400 forint családi pótlékot kap, ez gyermekenként 7800 forint, addig egy havi sok százezer forintot kereső a családi pótlék és az adókedvezmény formájában ennek két és félszeresét, tehát havi 53 400 forintot, gyermekenként lebontva 17 800 forintot, és mindezt a közös kasszából, hiszen adóforintjaink a közös kasszát növelik; többet még azoknál is, mint akik a legnehezebb körülmények között élnek, és ezért rendszeres gyermekvédelmi támogatásra is jogosultak a családi pótlék mellett. Az ő együttes támogatásuk összege az 53 400-zal szemben 39 690 forint, azaz gyermekenként 13 230.
Számunkra, szociáldemokrata módon gondolkodók számára minden gyermek egyformán fontos. Nem engedhetjük meg, hogy a foglalkoztatási státus alapján törvényi szinten deklarálva tegyünk különbséget gyermek és gyermek között úgy, hogy több pénzt juttatunk oda, ahol több van. Az új családtámogatási rendszerben minden gyermek egyaránt fontos, mégis oly módon oszlik meg a rendelkezésre álló forrás, hogy az alacsonyabb jövedelműeknek lesz érzékelhető a növekedés, és bizony a magasabb jövedelműeknél akár csökkenés is bekövetkezhet. De így állhat majd helyre az a kívánatos egyensúly, amelynek eredményeképpen nem lesz eleve meghatározó a gyermek életében az a tény, hogy mennyire tehetős családban született.
Az egész családtámogatási rendszer átalakítása nem egyik napról a másikra, nem varázsütésre, és főként nem egyetlen törvénymódosítással megy végbe, de nem is nyújt százszázalékos sikert. Nem lesz ennek az átalakításnak mindenki maradéktalanul nyertese. Valamennyi család tekintetében a változás 94 százalékos mértékben kedvező, és ez pedig már van olyan mértékű, hogy a túlnyomó többség érdekében érdemes és kell változtatni.
Az előttünk fekvő javaslat szerint a most is alanyi jogú családi pótlék összegébe beépül a másik két támogatás nagy része. Így, valamint további közel 30 milliárd forint segítségével jelentősen megnövekszik az a forrás, amely minden gyermekhez eljut.
(A jegyzői székben dr. Vidoven Árpádot Pettkó András váltja fel.)
Az ellenzék előszeretettel emlegeti, hogy elvettük az egy- és kétgyermekesektől az adókedvezményt. Azt azonban nem teszi hozzá, hogy a jellemzően minimálbért, vagy akörül kereső szülők az adókedvezményt igénybe se tudták venni. Ahol pedig a gyermekenkénti 3 ezer, illetve 4 ezer forintot megkapták, most azt az összeget a megemelt családi pótlék tartalmazza, továbbra is megkapják. Az esetek túlnyomó többségében lényegesen jobban, és nem rosszabbul járnak ezek a családok. Ennek az átalakításnak azonban nem mindenki nyertese, mert az a család, ahol havonta gyermekenként akár 10 ezer forintot is kaphattak adókedvezmény formájában, ebben az új rendszerben meghatározott jövedelemhatárig legfeljebb 4 ezer forintban érvényesíthetik. Igaz, hogy ők gyermekenként havi 7800 forint helyett 14 ezer forintot kapnak majd családi pótlék formájában.
A társadalmi összetartozást - vagy ha tetszik, a nemzeti összetartozást - mi sem szolgálhatná jobban, mint az, hogyha gyermekeinknek azonos esélyeket biztosítunk. Mindazonáltal a törvényjavaslat a nagycsaládosokkal folytatott eszmecserék hatására a három- vagy többgyermekes szülőknél tehát megtartja az adókedvezményt, és annak érdekében történt mindez, hogy kifejezzük a nagycsaládosok iránti megkülönböztetett figyelmünket.
Azt is látnunk kell, hogy van abban valami igazán reformértékű, hogy az a támogatási forma, ami a legkevesebb adminisztrációval jár mind a jogosult, mind az állam számára, most közel a duplájára emelkedik. A szakértők szerint persze lehetne még javítani a rendszeren, de a változtatások irányával legtöbbjük egyetért; azért is, mert ők tudják igazán, hogy a gyermekeket nevelő családok szegénységi kockázata többszöröse a gyermektelenekéhez képest. Ez a szegény családoknál még fokozottabban érvényesül. Az adatok pedig azt bizonyítják, hogy a legalacsonyabb jövedelmű három tizedben van a gyermekeknek csaknem a fele.
A kormány most egy igazán szociáldemokrata megoldást dolgozott ki, mert nemcsak mondjuk, hogy minden gyermek egyforma és fontos számunkra, hanem teszünk is érte. És nekünk, törvényhozóknak mi is most a feladatunk? El kell mélyednünk a részletekben, és meg kell találni a lehetőségeket arra, hogy módosító javaslatokkal akár olyanná formáljuk az előterjesztést, amelyet nyugodt szívvel törvényre emelhetünk.
A szocialista frakció támogatja a kormány javaslatát, és dolgozik a módosításokon. A tisztelt képviselőtársakat pedig kérem erre a közös munkára.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
